Hirdetés
Az előadók abban egyetértettek, hogy tartalmi szempontból nem sok újat hoz a Szerződés – ami valójában csak szerződésmódosítások összessége – decemberi életbe lépése, annak sokkal inkább az intézményi keretek szabályozásában van szerepe. Az új intézmények bevezetése, és azok betöltése Martonyi János szerint legalább annyi problémát okoz, mint amennyit megold.
A volt külügyminiszter elmondta, az Unió lényege nem változik: az európai integráció egy egyedi és zseniális találmány, aminek a jövőben az esetleges intézményi problémáknál sokkal jobban kell külső kihívásokra koncentrálni, ilyen például az, hogy az USA csak egy nemzetközi szervezetként tekint ránk.
Hogy az Unió elnöke milyen „erős” lesz, a posztot betöltő első személy szabja majd meg. Mivel két és fél évre fogják választani, nagy dolgokat nem lesz ideje véghezvinni. A felröppent nevekkel kapcsolatban pedig észrevehető, hogy a legismertebb esélyesektől egyre inkább haladunk az egyre kevésbé ismert, egyre kisebb kaliberű személyek felé.
Ennek oka, hogy az állam- és kormányfőknek nem célja az, hogy olyan embert válasszanak, aki beárnyékolhatja őket – mondta el Eörsi Mátyás, az Országgyűlés EU bizottságának elnöke.
A kül- és biztonságpolitikai főképviselő a Szerződés szerint az egységes uniós álláspontot fogja képviselni a nemzetközi fórumokon. Eörsi Mátyás szerint azonban felmerül a kérdés, hogy lesz-e egységes uniós álláspont, amit ez a személy képviselhet, hiszen köztudott, hogy az EU igen megosztott a külpolitikai kérdésekben.
Ha tehát az Unió erős elnököt akar, olyan személyt kell választania, aki alkalmas e szerteágazó vélemények között a legkisebb közös többszöröst megragadva határozottan fellépni. Ezt a szerepet szánták az EU vezetői a korábbi favorit Tony Blairnek.
A karizmatikus vezető képe azonban az utóbbi időben halványulni látszik. A nagy tagállamok a kevésbbé ismert belga miniszterelnököt, Herman Van Rompuyt támogatják, akinek személyisége inkább egy csendesebb, adminisztratív feladatokat végző titkár bélyegét nyomná az új posztra.
Készületek az elnökségre
A Lisszaboni Szerződés létrejöttével, és immár teljes körű ratifikációjának eredményeképpen Magyarország egy újdonsággal szembesült: hivatalosan is létrejött az elnökségi trió. Eszerint az országok hármasával, összefogva, együtt készülnek arra a másfél évre, amikor egymást váltva töltik be az Európai Unió soros elnökségét. A meghívottak az ötletet pozitívan értékelték, ahogy azt is, hogy a spanyol-belga-magyar trió már ennek tükrében készült a 2010 januárjában induló 18 hónapos időszakra.
Iván Gábor, EU ügyekért felelős szakállamtitkár hangsúlyozta, hogy Spanyolország, Belgium és Magyarország egységes csapatként működik, és közös felelősséget vállal. A stratégiai keretet együtt szabták meg, és ehhez igazították az egyes országok politikai prioritásait. A szakállamtitkár fontos politikai üzenetet tulajdonít a közös logónak is, aminek eddig nem volt precedense: ezzel is az egységet kívánta erősíteni a három ország.
A magyar elnökség kihívásai
Szanyi Tibor és Eörsi Mátyás is egyet értett abban, hogy Magyarország akkor lehet sikeres a soros elnökség betöltésében, ha okosan tudunk közreműködni a kompromisszumok elérésében, vitatott folyamatokat sikeresen le tudunk zárni, illetve ad hoc problémákra megfelelő válaszokat tudunk adni.
Navracsics Tibor a Fidesz frakcióvezetője azt emelte ki, hogy a magyar elnökség egyrészt kormányzati, másrészt nemzeti ügy: be kell bizonyítani az Uniónak, hogy Magyarország megbízható, emellett itthon az EU pozitív tartalmát kell az emberekhez közelebb hozni. Nem utolsó szempont, hogy saját régiónkért is küzdeni kell, hiszen a csehek és szlovákok soros elnöksége nem úgy sikerült, ahogy azt tervezték, ezért rajtunk a sor – ahogy ezt a konferenciasorozat címe is mondja.
Magyarország után pedig Lengyelországon lesz a sor. Bár a lengyelek már a következő trióhoz tartoznak, a kontinuitást meg kell tartani, és a politikai elit ebben egyetért: presztízskérdés számunkra, mit hagyunk örökül.
A Tanácshoz december 7-én beadásra kerülő operatív programnak és munkatervnek körvonalazódtak a prioritásai. Ezek a következőek: az európai politikák fenntarthatóságán belül a minket is érintő – és a Lisszaboni Szerződés által közösségi szintre emelt – energiapolitika, valamint a klímapolitika kidolgozása; a szabadság, biztonság és jog térségét tekintve a migráció kérdése; a 2013 utáni uniós pénzügyi keret létrehozása; a további bővítés Nyugat-Balkánra irányuló része; a szomszédságpolitika terén pedig a keleti kapcsolatok erősítése.
Városnézés vagy komoly döntések
Az elnökséget előkészítő stáb hangsúlyozta, nehéz döntés előtt álltak, mikor az események helyszínéről kellett dönteni. A soros elnökség ugyanis kivételes alkalmat nyújt a tagállamoknak hogy megismertessék magukat európai kollégáikkal. Ennek érdekében a találkozókra gyakran más-más helyszínen, más-más városokban kerül sor.
A szervezők ugyanakkor figyelmeztetnek: nem szabad túlvállalni magunkat. Az ésszerűségbe az is beletartozik, hogy nem engedhetünk a nyomásnak, hogy – az egész országot megmutatni akarván – az egyes tagállamok és az Unió képviselőit egyik városból a másikba „ráncigáljuk”.
A probléma egyrészt a költségek terén merül fel, másrészt a döntések megszületése kapcsán: a küldöttségek ugyanis elsősorban a munka miatt érkeznek majd Magyarországra. Ha sokat kell utazni, az időigényesség miatt sokan csak a beosztottak útján képviseltetik majd magukat – így pedig nem lehet komolyabb döntéseket meghozni, vélik a szakértők.
Következő lépések:
- 2009. december 7.: Elnökségi operatív program beadása.
- 2010. január 1.: Spanyol elnökség (illetve a spanyol-belga-magyar trió) kezdete
- 2010. július 1.: Belga elnökség kezdetet
- 2011. január 1.: Magyar elnökség kezdete
