Hirdetés
Az EU állam- és kormányfői egyhangúan támogatták Herman Van Rompuy-t a Tanács első állandó elnöki, illetve Catherine Ashton bárónőt a külügyi főképviselő posztján múlt csütörtökön (november 19.).
Mindketten tapintatos politikusok hírében állnak, akiket azért választottak, mert képesek konszenzust teremteni az EU tagállamai között.
Azzal, hogy „Tony Blair [volt brit kormányfőnél] kevésbé karizmatikus személyiséget választottak, a nagy EU-tagállamokat nem árnyékolja be az új állandó elnök” – jelentette ki Chopin.
„Olyasvalakit kerestek, aki képes kompromisszumot kialakítani, és közelíteni egymáshoz a tagállamok véleményét” – fejtette ki az elemző, hivatkozva a Lisszaboni Szerződés vonatkozó soraira. A dokumentum kimondja: „Az Európai Tanács elnöke elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának, […] gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról, […] és erőfeszítéseket tesz az […] [állam és kormányfők közötti] kohézió és konszenzus megteremtésére”.
Herman Van Rompuy választása, úgy tűnik, megfelel ezeknek a feltételeknek” – közölte Chopin, majd hozzátette, „[Rompuy] egy „kis” országból jön, ami ugyanakkor az európai építmény történelmi szívében található”.
„Delors sem volt karizmatikus vezető”
Van Rompuy a vártakhoz képest karizmatikusabb személyiség lehet, állítja Chopin, aki szerint Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke is meglepetéseket tartogatott az Uniónak. „Nem mondhatjuk, hogy Delors legitimitása a karizmáján alapult, mikor kinevezték a Bizottság elnökévé. Ugyanakkor hatalmas politikai kezdeményezések mögött állt, és kétségkívül egyike volt azoknak, akik a leghatározottabb nyomot hagyták az Európai Unió felépítményén.”
Az Európai Tanács állandó elnökének kinevezése „annak felismerése, hogy a politikai vezetés inkább a tagállamok kezében (legalábbis némelyikükben), mint az Európai Bizottságéban van.” – mutatott rá Chopin. Hozzátette: „az Európai Tanács az EU stratégiai testülete. Ez határozza meg annak politikai menetrendjét.”
„Az Európai Bizottságra egyesek még mindig úgy tekintenek, mint az általános érdekek megtestesítését célzó szervezetre, miközben ez egy olyan intézmény, mely az utóbbi évtizedben egyre inkább átpolitizálódott.” – hangsúlyozta Chopin.
Emellett a Bizottság elnöke „nagyobb politikai legitimitást élvez majd, mivel őt az Európai Parlament többsége alapján választja meg, az EP-választásokat követően” – mutatott rá az elemző.
Kevés hivatalos jelölt
Chopin sajnálatát fejezte ki afelől, hogy Jean-Claude Juncker, Vaira Vike-Freiberga, valamint Toomas Hendrik Ilves kivételével nem voltak hivatalos jelöltek a szuperállásokra.
„A tanácskozásokat az Európai Tanácsban filmre vehették volna, vagy az állam- és kormányfők meghallgatásokat szervezhettek volna” – közölte Chopin. Lengyelország korábban javasolta, hogy tartsanak meghallgatásokat, azonban a „régi” EU-tagállamok ezt ellenezték (EurActiv.hu 2009.11.19.).
Az elemző reméli, két és fél év múlva már „megtanuljuk az eljárást körülvevő bizonytalanság és az európai közvéleménynek adott kép tanulságait”. Chopin továbbá egy nagyobb, európai parlamenti és nemzeti parlamenti képviselőkből álló választói kollégium felállítását javasolta.
Az új külügyi főképviselő szerepe
A külügyi főképviselővel kapcsolatban Chopin elmondta, Catherine Ashtonnak „két címe” lesz. Ő helyettesíti Javier Solana, közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) főképviselőt – mely posztot az Amszterdami Szerződés hozta létre –, valamint Benita Ferrero-Waldner, jelenlegi külkapcsolatokért és európai szomszédságpolitikáért felelős uniós biztost.
„E fontos reform kiküszöböli az e két funkció közötti vetélkedéseket” – jelentette ki az elemző.
Ugyanakkor Chopin nem zárta ki más rivalizálás lehetőségét, különösen a két új szuperállást betöltő személyek között. „Könnyen elképzelhető, hogy nemzetközi csúcstalálkozókon az Európai Uniót az Európai Tanács elnöke képviseli, aki olyan politikai kérdésekről beszél, melyek közvetlenül érintik az állam- és kormányfőket” – közölte Chopin.
„Az Európai Bizottság elnöke közösségi kérdéseket vitathat meg. A főképviselő pedig a tagállamok külügyminisztereivel tartott miniszteri találkozókon játszik szerepet.” – összegezte az elemző.
Az interjú teljes szövege francia nyelven itt olvasható.
