Hirdetés
A Lisszaboni Szerződés értelmében „egy remélhetőleg korszerűbb és aktívabb európai külpolitikára számíthatunk”, jelentette ki Elaine Cruikshanks. A dokumentum mai (december 1.) életbe lépésével Herman van Rompuy és Catherine Ashton betöltheti a Tanács első állandó elnökének, illetve a külügyi főmegbízott posztját.
„Egy harmadik ország nagykövete jelezte, az új elnöki pozíció bevezetésétől azt reméli, hogy az Unió nagyobb folytonossággal és következetességgel viszi majd ügyeit.” – mondta Elaine Cruikshanks.
Cruikshanks egyúttal hangsúlyozta, Ashton posztja is „újdonság” abból a szempontból, hogy a bárónő az Európai Bizottság alelnöke, de egyúttal az EU külügyminisztereinek tanácsán is ő elnököl.
A külügyi főmegbízotthoz forduló lobbistáknak „az adott ügyben a Bizottság mellett a tagállamok többségének véleményét is figyelembe kell venniük”, mivel Ashton mindkét oldalt képviseli, tette hozzá a Hill & Knowlton vezető munkatársa.
Ezenfelül a külügyi szolgálat és a Bizottság harmadik országokban fenntartott képviseleteinek vezetőjeként Ashton „sokkal szélesebb kompetenciákkal bír majd, mint amilyenekkel Javier Solana [távozó külügyi főképviselő] valaha rendelkezett”.
Mindazonáltal „a poszt igazi hatékonysága és ereje attól függ, hogy [a hivatal] betöltője mit hoz ki belőle” – figyelmeztet Cruikshanks.
Ami az Ashton és Van Rompuy közti kapcsolatot illeti, „a kötelességek kettejük közti pontos megosztása nagymértékben személyiségüktől függ, valamint attól, milyen közös megegyezésre jutnak saját funkciójukat illetően”.
Elaine Cruikshanks valószínűsíti, hogy Van Rompuy „kizárólag az állam- és kormányfők részvételével zajló nemzetközi csúcsokon”, míg Ashton „miniszteri szinten rendezett külügyi találkozókon” képviseli majd az Uniót.
A Lisszaboni Szerződés Európai Uniója „nagyobb hanggal” bír majd az alapvető jogok kérdésében, továbbá befolyásra tesz szert a bel- és igazságügy, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás terén, tette hozzá Cruikshanks.
Tény, hogy „a Lisszaboni Szerződés értelmében a klímaváltozás ellen nemzetközi szinten folytatott küzdelem az EU környezetvédelmi politikájának kifejezett célja lesz”, közölte Cruikshanks, aki szerint az Unió „sokkal következetesebb és kezdeményezőbb lesz a nemzetközi szintű, kötelező érvényű környezetvédelmi célkitűzések terén”.
A Lisszaboni Szerződés továbbá az együttdöntési eljárás keretében kiterjeszti az Európai Parlament hatáskörét további területekre, így Cruikshanks szerint a lobbisták új célcsoportok felé küldhetik üzeneteiket.
„Az EP-képviselőkkel történő kapcsolatfelvétel és a politikai kérdésekről velük folytatott tárgyalás merőben különbözik a Bizottság tisztviselőivel való kommunikációtól” – mutatott rá a Hill & Knowlton vezető munkatársa. „Míg a [lobbista] pozíciója talán nem változik, biztosítania kell, hogy figyelembe vette az intézményi, bizottsági, politikai, tagállami és helyi történéseket.”
Ami az uniós jogalkotási javaslatok nemzeti parlamentek által történő blokkolását illeti, Cruikshanks úgy véli, ennek alkalmazására „meglehetősen ritkán” kerül majd sor. Az új politikai intézkedések meghatározásakor ugyanis a Bizottság szorosabban együttműködik majd a kormányokkal, hogy elkerülje a fenti eshetőséget.
„A legtöbb tagállamban a kormány politikai színezete jól tükrözi a politikai többséget a parlamentben” – közölte Cruikshanks, aki szerint az adott nemzeti parlament valószínűleg csak akkor blokkolja a Bizottság javaslatait, ha azok az adott kormánynak sem tetszenek.
Megfigyelései ellenére Cruikshanks nyomatékosítja, időbe telik, míg a Lisszaboni Szerződés hatásait érezhetjük, mivel a következő Európai Bizottságnak, az EU elnökének, valamint a külügyi főképviselőnek előbb össze kell állítania csapatát és meg kell szoknia szerepét.
Az interjút Andrew Williams készítette.
A teljes interjú, angol nyelven itt olvasható.
