Hirdetés
Uniós diplomaták szerint Gordon Brown, jelenlegi brit miniszterelnök minden befolyását bevetette annak érdekében, hogy elődje, Tony Blair kísérlete sikerrel járjon az Unió egyik legmagasabb tisztségének megszerzésében. Stratégiájának része volt az Egyesült Királyság külügyminiszterének, David Miliband-nak hétfői, mérföldkőnek számító beszéde (EurActiv.com 27/10/09) . Eszerint Európának világszerte jól ismert arcra és névre van szüksége, amennyiben a nemzetközi viszonyokban az Unió érdekeit kívánja megjeleníteni. Közvélemény-kutatások szerint Blair népszerűsége nemzetközi szinten is vitán felül áll (EurActiv.com 07/04/09).
Blair még be sem jelentett kísérlete ennek ellenére máris nehézségekbe ütközik, mivel Jean-Claude Juncker, az egyik legkisebb uniós ország, Luxemburg igen sokra tartott miniszterelnöke is jelezte érdeklődését a poszt iránt.
„Amennyiben felkérnének, semmi okom sem lenne ezt visszautasítani […] feltéve, hogy léteznek ambiciózus elképzelések a posztra” – jelentette ki Juncker a Le Monde idézete szerint.
Juncker, aki jelenleg a tizenhat uniós pénzügyminiszterből álló Eurócsoport vezetője, annyit mondott, hogy nem kíván Blair-rel szembehelyezkedni, de megítélése szerint az EU elnökének Európa szívében fekvő országból kellene származnia.
A Benelux államok közös álláspontra helyezkedve leszögezték, hogy számukra egy brit jelölt elfogadhatatlan, mivel Nagy-Britannia sem az eurózónának, sem a schengeni övezetnek nem része. Jean-Luc Dehaene, volt belga miniszterelnök, aki jelenleg az Európai Parlament tagja, szintén azt hangoztatta mostanság, hogy Blair jelölését elfogadhatatlannak tartja, mivel brit kollégája a Bush adminisztráció megbukott iraki politikájának védőügyvédje volt.
Azonban Juncker-t többen „túl föderalistának” látják, aki nem könnyen lenne képes konszenzus létrehozására. Franco Frattini olasz külügyminiszter bedobta a kesztyűt azon kijelentésével, hogy a jövőbeli elnök megválasztásához „egyhangúság és konszenzusos eredmény” szükséges a 27 tagállam között. Ez igen nehéz feladat, beleértve az alkudozásokat, valamint a külügyekért felelős főképviselővel kialakítandó politikai egyensúlyt.
Bár Frattini beismerte, hogy Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök nemrég még Blair jelölésének érdekében beszélt, rámutatott, hogy Juncker, és a holland miniszterelnök, Jan-Peter Balkenende ringbe szállása megváltoztatta a helyzetet.
Az EurActiv elsőként tudósított Balkenende óvatos lobbi-kísérletésől, melyet később más forrásokból is megerősítettek. Ennek ellenére a holland miniszterelnök még nem (EurActiv.com 29/09/09) lépett az ügyben.
A legfőbb pozíciókról folytatandó érett vita lehetőségét azonban akadályozza a tény, hogy a cseh Alkotmánybíróság tegnap november harmadikára halasztotta a döntést a Lisszaboni Szerződés ügyében, holott Brüsszel abban reménykedett, hogy a holnap kezdődő EU-csúcson pontot tehet a cseh ratifikációs ügyre. Cecilia Malström, a soros elnökséget vivő Svédország európai ügyekért felelős minisztere szerint „kizárólag akkor tudunk dönteni az Unió új, legmagasabb rangú tisztségeiről, amikor már jogilag le lesz tisztázva a [Lisszaboni] Szerződés [státusza]”.
Vélemények:
Bár a cseh Alkotménybíróság döntésének elnapolása keresztülhúzhatja az állam- és kormányfők tervét, a napirend szerint a holnap kezdődő EU-csúcson döntenek arról, adjanak-e garanciákat a cseh államfőnek a Lisszaboni Szerződés elleni kifogásai kapcsán.
A magyar és az osztrák parlament európai ügyekkel foglalkozó képviselői egyaránt elítélik Klaus a Szerződést aláaknázni kívánó ügyködését.
Eörsi Mátyás, az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke elmondta, a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos cseh és szlovák probléma nagymértékben eltér az Írországban és a korábban Franciaországban és Hollandiában tapasztalt tiltakozásoktól. „Franciaország, Hollandia és Írország esetében populista erőknek sikerült meggyőzniük a lakosság egy relatív többségét arról, hogy az [Alkotmány, illetve a] Lisszaboni Szerződés nem arról szól, amiről valójában szól. […] Csehországban a köztársaság első embere […] dacolva az Európai Unió összes többi tagállamával, […] ő egyedül blokkolni fogja a Lisszaboni Szerződést”. Eörsi szerint a cseh elnök Benés-dekrétumokra való hivatkozása „egy megalapozatlan, hajánál fogva előrángatott érv”, mivel a Lisszaboni Szerződés nem visszamenőleges hatályú. „Csehország semmifajta engedményt követelésével kapcsolatban nem kaphat. […] én azt sem tartanám helyesnek, hogy ha az Európai Unió úgy tenne, mintha egy igényt kielégítene.” – jelentette ki a képviselő.
Fritz Neugebauer, az osztrák parlament európai ügyek bizottságának elnöke reméli, hogy Csehország nemsokára ratifikálja a Lisszaboni Szerződést. Az osztrák politikus a Benés-dekrétumokat alkalmatlan eszközöknek tartja, melyek jogállami alapon nem játszhatnak szerepet, így Ausztria részéről a válasz „nem”.
