Hirdetés
A hamarosan felálló Európai Bizottság azonban még nem nyerte el mindenkinek a tetszését. Némelyek az egyes biztosok szakmai felkészültségében kételkednek, Mások a biztosnak szánt tárca súlyát kérdőjelezik meg.
A jelöltek karácsony előtti feladata, hogy válaszoljanak az Európai Parlament által összeállított kérdőívekre, ezek után januárban a Parlament meghallgatja őket. A parlamenti csoportok, az értékelés után szavaznak a Bizottság elfogadásáról - testületileg. A biztosok kollégiumát a parlamenti képviselők kollektíven kell elfogadják vagy – esetlegesen – elutasítaniuk.
A jelöltek közül többen már az előző kollégiumban is rendelkeztek portfolióval, viszont számos új jelöltet is találunk a listán. Összeállításunkban megmutatjuk Önöknek a jelöltek kevésbé ismert oldalát.
José Manuel Barroso (életrajz), elnökön kívül egy embernek a helyzete biztos: Catherine Ashton (életrajz) kül- és biztonságpolitikai főképviselőé. Őt ugyanis a Lisszaboni Szerződés értelmében az uniós intézmények már hivatalosan is megválasztották erre a posztra. Megválasztását többen kritizálták. Számos érvet hoztak fel ellene, de leginkább az kapott hangsúlyt, amely szerint nem rendelkezik külpolitikai tapasztalatokkal. Ashton a brit belpolitikában is ismeretlennek számít, és pártjában (Munkáspárt) sem tett szert különösebb hírnévre.
Az Európai Parlamentben otthonról, a brit euroszkeptikusoktól kapta a legtöbb kritikát. Nigel Farage (UK, EFD hangsúlyozta, a brit politikusnő még egyáltalán nem viselt választott tisztséget.
<//embed>
<//embed>Forrás: YouTube (nxn8690)
Az integrációpártiak részéről ugyanakkor az a kifogás merült fel, hogy nem túl bíztató egy brit főképviselő kinevezése, hiszen Nagy-Britannia nem éppen a közös külpolitika elmélyítése érdekében tett erőfeszítéseiről híres. Catherine Ashton azonban úgy tűnik, hogy határozottan az EU mellé áll.
Vele ellentétben a bolgár jelölt, Rumiana Jeleva (életrajz) rendelkezik külügyi tapasztalatokkal, hiszen jelenleg külügyminiszterként szolgálja Bulgáriát. Jelölését a nemzetközi együttműködés, humanitárius segítségnyújtás és válságkezelés portfolióra pozitívan fogadták, elismerve ezzel szakmai és politikai tevékenységét.
Az Európai Néppárt (EPP) múlt hét során megrendezett bonni kongresszusának eredménye azonban vitát váltott ki, ugyanis Jeleva-t a párt egyik alelnökévé választották. A bolgárok úgy vélik, hogy ez összeegyeztethetetlen a biztosi pozícióval, és hozzájárulhat a Bizottság további átpolitizálódásához (EurActiv.hu 2009.12.11). Néppárti képviselők szerint azonban ennek nincs jelentősége, és rámutattak, hogy Antonio Tajani, olasz biztos is viseli az alelnöki tisztséget a pártban.
Antonio Tajani (életrajz) 2008 óta közlekedésért felelős biztosként működik Brüsszelben, de az új kollégiumban az ipar- és vállalkozáspolitikáért lesz felelős. Továbbra is megtartja alelnöki tisztét a Bizottságon belül. Vele szemben az írek emelték fel hangjukat. Tajani ugyanis együtt kampányolt Michael O’Leavy-val, a Ryanair egyik vezetőjével a Lisszaboni Szerződésről döntő ír népszavazás (EurActiv 2009.10.02) előtt. Többen kifogásolták, hogy egy magáncég és egy európai politikus is belefolyt a kampányba.
A luxemburgi biztos, Viviane Reding (életrajz) is újrázhat, biztosként és alelnökként egyaránt. Eddigi portfoliója – információs társadalom és média – helyett a jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság ügyeivel fog foglalkozni. Nem sokan tudják róla, hogy számos alkalommal kitüntették munkásságáért, többek közt 1992 Szent György keresztet kapott Katalóniától.
A Szovjetúnióból való kiválás egyik leghatékonyabb segítőjeként tartják számon hazájában Siim Kallast (életrajz). Az észt biztos ugyanakkor 1991 előtt még a kommunista párt tagja volt. Az eddig az igazgatási ügyek, pénzügyi ellenőrzés és csalás elleni küzdelmet vezette a biztosi testületben, de 2010-től közlekedésért felelős biztos lehet. Az észtek őt nevezik a „nemzeti valuta atyjának”, ugyanis hozzá kötődik az észt korona bevezetése, ami az orosz rubelt váltotta fel. Emellett a 100 legnagyobb 20. századi észt között is nyilvántartják.
Hasonlóan büszkék a szlovákok Maroš Šefčovičra (életrajz), aki 2009. október 1-jén váltotta posztján Ján Figel-t az oktatásért, képzésért, kultúráért és ifjúságért felelős biztosi poszton (EurActiv.hu 2009.10.20.). Barroso második testületében az intézményközi kapcsolatokat és igazgatást bízta rá Barroso.
Mivel Szlovákia az energiaügyi portfolióra pályázott, Barroso döntését némileg csalódottan vették tudomásul Pozsonyban. A hivatalos kommunikáció azonban hatalmas történelmi sikerként értékelte, hogy Šefčovičot alelnöki posztra is jelölte a Bizottság elnöke.
Az uniós energiapolitika eddigi irányítójaként ismertté vált Andris Piebalgs (életrajz) jövőre fejlesztésért felelős biztosként újrázhat, bár sokan kétségbe vonják, hogy a jelöltnek elegendő tapasztalata lenne ahhoz, hogy e téren is jól szerepeljen. Igaz, Pieblags korábbi politikai karrierje az energiapolitikai tárcát sem indokolta, hiszen fizikusi diplomája és oktatási miniszteri múltja mellett csak általános értelemben foglalkozott az Európai Unióval. 1995 és 2003 között töltötte be hazája Brüsszelbe delegált nagyköveti posztját, utána pedig biztosi kinevezéséig (2004) az uniós ügyekért felelős államtitkárként dolgozott.
Lettország mezőgazdasági orientációja miatt, a pletykák az agrártárcát jósolták Pieblagsnak, ez viszont Dacian Cioloş (életrajz) alá került. Románia biztosra ment, Cioloş ugyanis egész életében mezőgazdasági politikával foglalkozott, agráripari szakközépiskolába járt és kertészmérnökként diplomázott, így értelmetlen lett volna más tárcát adni neki.
A román jelölt szakértelmét és hozzáértését így senki nem vonta kétségbe, viszont sokakat felháborított, amikor Nicolas Sarkozy Franciaország második biztosáról beszélt Cioloş kapcsán (EurActiv 2009.12.11).
A francia elnök bejelentései miatt Michel Barniernak (életrajz) is magyarázkodnia kellett. A Londoni City menedzserei okozta felfordulás után Sarkozy kijelentette, hogy Barnier jelölése a belső piac és szolgáltatások felügyeletére azt jelzi, hogy Európa végre leszűrte a válság következményeit, és ezek után szigorúbb szabályozást fog bevezetni a pénzügyi piacok működésére. Ezzel úgy állította be a francia elnök saját biztosát, mint aki a kormány kinyújtott karja, tehát nem vette figyelembe a biztosok Európaiságát és a nemzeti kormányoktól való függetlenségét is.
A spanyol Joaquín Almunia (életrajz) 2010-től az alelnöki tisztség mellett a versenypolitika portfolióját is megkaphatja. Az előző Bizottságban a gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelt, és néhány magyar forrás szerint nem kevés szerepe volt abban, hogy Gyurcsány Ferenc 2006-ban csak a választások után hozta nyilvánosságra a költségvetési deficitet. Az ellenzék többször felrótta neki, hogy a spanyol biztos túl jó kapcsolatokat ápol az MSZP-vel.
A Fidesz nem hagyta szó nélkül Andor László (életrajz) jelölését sem, szerintük ugyanis a jelölt „kommunista múltján” kívül nem rendelkezik sem igazgatás-politikai, sem diplomáciai, sem uniós tapasztalatokkal. A Fidesz úgy véli, az Andornak ítélt tárca - a foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi összetartozás - teljesen súlytalan. Ezzel szemben Bajnai Gordon kiállt jelöltje mellett, és kiemelt fontosságot tulajdonított a portfoliónak.
Bár Andor eddig elsősorban pénzügyi és gazdaságpolitikával foglalkozott, a biztos-jelölt megelégedéssel nyugtázta, hogy ezt a területet kapta. Elmondása szerint ugyanis korábban, kutatásai során többször foglalkozott vele.
Hasonló viták övezték a német biztos, Günther Oettinger (életrajz) kinevezését is. A legutóbbi választások során ellenzékbe került szociáldemokraták vitatták Angela Merkel azon döntését, hogy Oettingert küldte a Bizottságba. Emellett a konzervatívok sem ujjongtak, ugyanis a német politikus volt az első, aki hivatali ideje alatt, 2007-ben bejelentette válását. Ez a meglehetősen konzervatív és vallásos Baden-Württemberg tartományban különösen nagy visszhangot váltott ki, főleg azok után, hogy három nappal később fény derült arra, hogy közel kilenc hónapja tartott felesége viszonya egy befolyásos üzletemberrel. Ezek után a politikus kapcsolatba került egy nála 25 évvel fiatalabb rendezvényszervezővel, fokozva az ellenséges közhangulatot.
A regionális ügyekkel megbízott osztrák biztos, Johannes Hahn (életrajz) jelölését sem támogatta az ellenzék. Szerintük ugyanis a volt miniszter – aki többek között a felsőoktatással is foglalkozott – intézkedéseit nem övezték sikerek, ezt mutatja a közelmúlt osztrák egyetemi tüntetései.
Az új Bizottságban egyik utolsó „problémás” tagja, Karel de Gucht (életrajz). A belga biztos-jelölt jelenleg a fejlesztéspolitikai tárcát viszi, Louis Michel helyett, aki 2009 folyamán visszatért a belpolitikába.
De Gucht politikai ellenfelei nyomozót fogadtak, hogy a politikus magánjellegű üzleteiről részleteket derítsenek ki. A szakértők véleménye a nyomozás eredményeivel kapcsolatban megoszlik, de a politikai elit de Gucht mellett állt ki.
A Barroso II.-ként emlegetett testület „meglepetés-tagja” John Dalli (életrajz), akinek a jelölésére nem sokan számítottak. Hazájában szinte mindenki biztos volt abban, hogy elődje, Joe Borg marad Málta bizottsági tagja. Borg nyilvánosan is többször elmondta, érdekelt egy második ciklusban, ami azt bizonyítja, számított a jelölésre.
Kormánya döntése valószínűleg meglepetésként érte a magyarországon nem sok sajtót kapó halászati politikáért felelős biztost, és csupán szóvivőjén keresztül gratulált Dalli kinevezéséhez. További kérdésekre csak annyit mondott, nem kívánt a történtekhez semmit sem fűzni. Az új jelölt az egészségüggyel és a fogyasztópolitikával fog foglalkozni.
Kovács László portfolióját Algirdas Semeta (életrajz) veszi majd át. Semetának volt ideje akklimatizálódni, ugyanis 2009. július 1-jén váltotta posztján elődjét a pénzügyi programozás és költségvetés irányításért feleős biztosi poszton, miután Dalia Grybauskaitėt Litvánia elnökévé választotta a nép. A litván biztossal mindenki elégedett, bár egyesek szerint új portfoliója „lefokozást” jelent számára.
Stefan Füle (életrajz), a cseh biztos-jelölt jelentős kitüntetéssel rendelkezik. Védelmi miniszterként 2002-ben először érdemkeresztet kapott, majd 2008-ban Arany Hársfa-díjat. A leginkább azonban ambiciózus diplomataként tartják számon.
A cseh biztost is érték vádak a kommunizmusban végzett tevékenysége miatt. A Csehszlovák Kommunista Párt tagjaként vállalt tisztségei miatt kritikusai megbízhatatlan jelöltnek tartják. Ahogy szlovák kollégája, Füle is a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, a MIGMO-n végzett. Az intézetet sokan KGB-s kapcsolatai miatt ismerik, mások szerint azonban akkoriban minden diplomáciai karrier onnan indult, így az intézmény megkerülhetetlen volt ezen emberek számára.
Füle a jövőben a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felel majd.
A lengyel biztos-jelölt, Janusz Lewandowszki (életrajz) múltjának egyik kiemelkedően pozitív pontja, hogy a rendszerváltás előtt a Szolidaritás mozgalom gazdasági tanácsadója volt. Barroso őt bízta meg a költségvetés és pénzügyi programozás feladatával, melyet Lengyelország jelentős gesztusként értékelt.
Két sportember is bekerült a biztosi kollégiumba: Janez Potočnik (életrajz) szlovén és Olli Rehn (életrajz) finn biztos-jelölt. Az utóbbi a finn ifjúsági futballbajnokság első osztályú csapatában játszott rendszeresen. A „szakmai” háttér többször is visszaköszön beszédei során. Potočnik a környezetvédelemmel, míg Rehn a gazdasági ügyekkel és a monetáris politikával fog foglalkozni.
Barroso elve – miszerint a nemi egyenlőséget a lehetőségek szerint minél jobban meg kell teremteni az újonnan felálló Bizottságban – nem érvényesült kifogástalanul. Mivel azonban a biztosokat nem az elnök, hanem a tagállamok kormányai jelölik, ezt nem lehet teljes mértékben Barroso számlájára írni. A 27 tagú biztosi kollégium 9 női taggal rendelkezik.
Az egyik széles körben ismert és elismert női biztos-jelölt a svéd Cecilia Malström (életrajz), aki az Uniós belügyekkel fog foglalkozni. Róla kevesen tudják, hogy hatalmas szakmai tapasztalata mellett öt nyelven beszél folyékonyan (EurActiv.hu 2009.11.18.). Emellett számos könyvet és cikket publikált az európai regionalizmusról, uniós politikákról, a spanyol politikai életről, a terrorizmusról, valamint a bevándorlásról.
Maria Damanaki (életrajz) görög biztos-jelölt politikai háttere nem mindennapi. A jövőben tengerüggyel és halászattal foglalkozó görög politikus a hetvenes évek elején, a diktatúra alatt a diákellenállás aktív tagja volt. Az 1973-as felkelés során a titkos rádió bemondójaként vállalt szerepet, minek következtében ő lett „a felkelés jól ismert hangja”. Ezért természetesen bebörtönözték, de a diktatúra megbuktatása után – 25 évesen – a demokratikusan megválasztott parlament legfiatalabb tagja lett. 1986 és 1990 között ő volt a görög parlament első női alelnöke.
A női politikai szereplők között hasonlóan úttörő háttérrel rendelkezik a kutatás-fejlesztésért felelős ír biztos-jelölt, Máire Geoghegan-Quinn (életrajz) is, aki hazájában az első női kabinetminiszter volt. Ennek köszönhetően köztiszteletben álló személynek számít Írországban.
A dán biztos-jelölt, Connie Hedegaard (életrajz) mögött jelentős és elismert újságírói múlt áll, amiért számtalan díjjal jutalmazták. Ilyen volt – többek közt – 2002-ben az Oktatási Szövetség Kulturális díja, illetve 2003-ban a Dán Nemzeti Újságírói Klub kitüntetése. Valószínű, hogy az éghajlat-politikai portfolióra történő kinevezése Barroso egy gesztusa Dánia felé.
Androulla Vassiliout (életrajz) Ciprus küldte a bizottsága, aki 2008. április 10-én váltotta posztján Markos Kyprianou-t. Eddig az egészségüggyel foglalkozott, a Bizottság újbóli felállása után viszont az oktatásügy, kultúra, többnyelvűség és ifjúságpolitika tartozik majd a hatáskörébe. Jogi praxisát 1988-ban adta fel, amikor férjét megválasztották Ciprus köztársasági elnökének. Ezután az ország „First Lady”-jeként aktív tevékenységet fejtett ki társadalmi, kulturális és egyéb területeken is, majd az ENSZ ciprusi kirendeltségén működött.
A Bizottság egyik alelnöke lett Neelie Kroes (életrajz) holland biztos-jelölt. Ő második mandátumát fogja letölteni az unió végrehajtása élén: 2004-től a versenypolitikáért felelt, 2009-től a digitális politikával fog foglalkozni. 1993-ban az év asszonya címet érdemelte ki az infrastruktúra területén végzett munkásságáért, majd a Europe’s Cartel Buster-in-Chief magazin listájára is felkerült, mint a világ 100 legbefolyásosabb női személyisége közül az egyik.
Soron következő események:
- 2009. december: A biztos-jelöltek kérdőívekre adott válaszai.
- 2010. január: Az Európai Parlament bizottságai, majd frakciói értékelik a biztosokat. Ezek után következik a plenáris szavazás.
- 2010. február: Az Európai Tanács kinevezi a biztosokat, akik ekkor elfoglalják hivatalukat.
