Hirdetés
Arculcsapásként érte az uniós vezetőket, hogy az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama a múlt héten bejelentette, nem vesz részt a tervezett USA-EU csúcson.
Az uniós vezetők vitatkoztak arról, hogy a csúcstalálkozót a soros elnökséget vivő Spanyolországban, vagy inkább Brüsszelben, Herman Van Rompuy a Tanács állandó elnökének székhelyén tartsák-e. Ez a vita tehető nagyrészt felelőssé azért, hogy az amerikai elnök visszamondta a találkozót.(EurActiv 02/02/10)
„Találjátok ki, és tudassátok velünk” válaszolta nyersen az amerikai külügyminisztérium hivatalnoka, felhívva a figyelmet egy régi problémára, amit az új Lisszaboni Szerződés lenne hivatott megoldani.
A tény, hogy Obama visszamondta csúcstalálkozón való részvételt, Európát gondolkodásra késztette. Felvetődött, hogy vajon az új intézmények valóban úgy működnek-e, ahogy kellene, és lehetővé teszik-e, hogy az Unió „közös hangon szólaljon meg” világ színpadán.
„A következő EU-USA csúcs körül kialakult pörlekedés mutatja, hogy az Unió addig nem tud egységes hangon megszólalni, amíg a tagállamok vezetőinek nagyravágyását nem helyezik kontroll alá” – mondta Stanley Crossick a Brüsszeli székhelyű European Policy Centre elnöke.
Az „önző veszekedés” „szánalmas” eseményei miatt felvetődik a kérdés, hogy a Lisszaboni Szerződés vajon „nem okoz-e több problémát, mint amennyit megold”. Írta Crossik internetes blogjában.
Uniós kudarcok Koppenhágában és Haitin
A csúcstalálkozó lemondása nem az egyetlen kudarc volt, amely az Unió intézményeinek átalakításából eredt.
A francia Európa-ügyi államtitkár Pierre Lellouche az elmúlt hónapban azért kritizálta az új külügyi főképviselőt, Catherine Asthont, amiért elmulasztotta a „zászlólengetés” lehetőségét a földrengés sújtotta Haitin. Tette mindezt akkor, amikor a Lisszaboni Szerződés megteremtette a körülményeit annak, hogy az Unió közös hangon szólaljon meg a világ ügyeit illetően (EurActiv 25/01/10).
Joseph Daul az Európai Parlament legnagyobb pártja, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport vezetője kedden (február 9.) elmondta véleményét a kritikákkal kapcsolatban.
Nyilatkozatában kijelentette, hogy „Haititől Iránig, Afganisztántól Jemenig, Kubától a tengerentúli kapcsolatokig, Európa hangja nem találkozik az elképzeléseinkkel”.
Hozzátette: „A főképviselőnek kell megtestesítenie a jelenlétet, az ambíciókat és a tényeket arról, hogy az Unió egy olyan Unió, amely első a globális GDP termelésben, a világ legnagyobb piacát tudhatja magáénak, és a legnagyobb nemzetközi segélyező”.
A decemberi ENSZ klímakonferencia szintén nem találkozott Európa eredeti elképzeléseivel. Sokan ezt a kudarcot is Európa csökkenő befolyásának bizonyítékaként értékelték, a széles körben támogatott új Szerződés ellenére. A konferencia záró szövegét az Egyesült Államok által vezetett öt nemzet csoportja tárgyalta (Kína, India, Brazília, Dél-Afrika), amíg Európa az oldalvonalról szemlélte az eseményeket (EurActiv 19/12/09).
A Parlament liberális csoportjának vezetője Guy Verhofstadt is osztozott Daul aggodalmában. Azt mondta: „nem lenne túlzás azt mondani, hogy az Uniónak nem megy jól a sora”.
„Gondolhatunk itt a koppenhágai konferencia drámai eredményére, ahol a megállapodás az Unió nélkül jött létre, vagy a Haiti megsegítését illető egységes reakció hiányára, de akár eszünkbe juthat a görögországi nehézségeket követően keletkezett egyre mélyülő spirál, amelybe az euró-zóna süllyedt” – írta Van Rompuynak címzett nyílt levelében Verhofstadt.
A liberális EP-frakció vezetője, aki sokak által jobb választás lett volna a Tanács élére, azt mondta, hogy a koppenhágai csúcsnak más kimenetele is lehetett volna, ha az Unió egy személyben képviselteti magát nyolc (dán miniszterelnök Lars Løkke Rasmussen, aki a csúcs házigazdája volt, José Manuel Barroso képviselte a Bizottságot, Frederik Reinfeldt a svéd elnökség képviseletében, José Luis Rodriguez Zapatero a jövőbeni spanyol elnökség képviseletében, Catherine Ashton az Uniós diplomácia vezetője, valamint további három nemzeti vezető Gordon Brown, Nicolas Sarkozy és Angela Merkel) helyett.
A diplomaták időt kérnek
Az Unió egyik nagy tagállamának nagykövete brüsszeli újságíróknak elmondta, véleménye szerint „természetes, hogy a Szerződés elvárásokat kreál”. „De az is természetes, hogy a végrehajtás időt igényel”- tette hozzá. A diplomata az Ashton irányítása alá kerülő Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), mint új diplomáciai testületet, hozta fel példaként.
Egy ilyen szolgálat felállítása „jelentős munkába kerül”, hangsúlyozta a nagykövet. Hozzátette: „Ez lesz az elkövetkezendő évek nagy feladata”.
Haiti és Koppenhága kudarca „azt mutatta, hogy új rendszerre van szükségünk, és nem azt, hogy az új rendszer nem működik. Az új keletű események nem azt mutatják, hogy az Unió nem volt kész a feladatokra Haitit és Koppenhágát illetően, hanem igazolják az új rendszer szükségességét”.
Vélemények
Az Angliai központú European Council on Foreign Relations (ECFR) think-thank kutatója, Nick Witney azt írta: „Mikor az egységes és hatékony uniós külpolitikát zászlajára tűző Lisszaboni Szerződés végre megszületett, úgy tűnik, éppen az ellenkezője történik”.
„Ez nem csupán a nyilvánvaló kudarcokról szól, mint a koppenhágai csúcs bukása és a két látszólag ismeretlen új poszt-lisszaboni vezető kinevezése, hanem ennél sokkal aggasztóbb, hogy a fegyelem és a kohézió érezhetően fakulóban van. Jól példázza ezt a Catherine Ashton elleni értelmetlen francia kampány, valamint az a hallatlan tény, hogy a spanyolok még az európai fegyverembargó feloldását is meglebegtetve igyekeznek megkedveltetni magukat a kínaiakkal”.
A Bizottság elnöke, José Manuel Barroso keddi (február 9.) Európai Parlamentben elhangzott beszédében azt mondta, hogy „a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az Unió nem folytathatja úgy munkáját, mint eddig”.
„Az állampolgáraink nem értenék, és én sem hiszek abban, hogy az intézmények körüli vitákkal töltött évek után, úgy folytassunk mindent, ahogy ezelőtt”.
„Eljött a cselekvés ideje. Itt az ideje, hogy a polgárainknak megmutassuk, hogy törődünk velük, és hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése még inkább megadja a lehetőséget arra, hogy az ő érdekükben cselekedjünk. Hiszek benne, hogy a gazdasági és szociális helyzetünk a status quo-ról való radikális elmozdulást igényel. Az új Szerződés ezt lehetővé teszi”.
„El kell szakadni a pesszimizmus intellektuális varázsától, és attól, hogy az Uniót folyamatosan rossz színben tüntetjük fel, ami olyan sok kárt okozott az Európa arculatában”.
„El kell távolodni az intézményi vitáktól az aktív politikák felé”.
