Hirdetés
A Fidesz frakcióvezetője szerint az Európai Unió a tagállamok által félévenként ellátott elnökség nélkül is „el tud ketyegni”, ugyanakkor kiemelte, hogy a soros elnökségnek a „politikai haszonelvűség mentén igenis van értelme”.
Navracsics ezen véleménye a 2011-es magyar EU-elnökségre való felkészülést támogató „Rajtunk a sor!” konferenciasorozat pénteki (január 29.) részén hangzott el. A Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI) által megrendezett eseményen a spanyol-belga-magyar elnökségi trió programja állt a fókuszban.
A frakcióvezető számba vette a soros elnökség ellen, és mellett szóló érveket, és bár véleménye szerint uniós szemszögből az „üzembiztos” működést az jelentené, ha abba „nem kotyogna bele időnként egy-egy tagállam”, végül az elnökség „stratégiai jelentősége” mellett tette le voksát.
Navracsicshoz hasonlóan a trió felkészülést koordináló spanyol, belga és magyar európai ügyekért felelős szakállamtitkár is kiemelte az elnökségben rejlő lehetőségeket, a hangsúlyt ugyanakkor máshová helyezték.
A spanyol és a belga szakállamtitkár elsősorban az európai szempontokat helyezte előtérbe, és nem beszélt országaik számára fontos lehetőségekről, amit magyarázhat a többségében magyar célközönség.
A Fidesz frakcióvezetője ugyanakkor a Magyarország számára értékesíthető politikai nyereséget látja az elnökségben és Kiss Tibor, a brüsszeli Állandó Képviselet volt vezetője, jelenlegi európai ügyekért felelős szakállamtitkár is fontosnak tartotta, hogy „befolyásolni tudjuk a feladatokat, mind a nemzeti érdek, mind az unió jövője szempontjából”.
Kiss szerint azonban az elnökségnek nem az a célja, hogy irányítsuk Európát, hanem az, hogy „összefogjuk, szervezzük” az Európában zajló munkát. Véleménye szerint ebben a folyamatban kell elhelyezni a nemzeti hangsúlyokat, míg Navracsics azt emelte ki, hogy az elnökség által „a bevontság érzését” adhatjuk a magyar lakosságnak.
„Magyarország kicsit úgy érezheti, hogy rajta Európa szeme.” – mondta a frakcióvezető.
Konvent, trió, trojka – avagy minden, amit az európai integrációról tudni kell
A Közép Európai Egyetem katedráját a külügyminiszterségért elhagyó Balázs Péter nyitóbeszédében kisebb integrációtörténeti előadást tartott. Bár a hallgatóság egy része nem mindig tudta átérezni a külügyminiszter számára láthatóan izgalmas témákat, mint az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának uniós szempontból praktikus kettéválasztása, a beszéd egy egész, az EU számára döntő korszakot ölelt át.
A külügyminiszter hangsúlyozta, Magyarországnak más a szerepe, mint az eddig hagyományos elnökségeknek, ugyanis „Belgiummal együtt [már most] ott állunk a spanyol elnökség mögött, így a szerepek és a kihívások ránk is hárulnak”.
Hangsúlyozta, a Madriddal és Brüsszellel alkotott trió nem a korábbi trojka (amely mindig az aktuálisan elnöklő tagállamot, és az azt megelőző, valamint azt követő elnöklő országot fogta magában), hanem egy annál sokkal szorosabb, 18 hónapon át tartó együttműködés, amelyre nagyjából ugyanennyi felkészülési időt is fordítanak, szintén közösen.
A külügyminiszter általános képet kívánt adni az Unió jelenlegi helyzetéről, melynek leginkább jellemző elemeként az utóbbi időben „felszínre tolakodott modell-vitát” emelte ki. Balázs Péter szerint a tagállamoknak mindennapos politikai küzdelmei mögött az húzódik meg, hogy kétféle Európai Unióról beszélnek.
Az egyik felük a politikai unió felé vinné tovább az integrációt, másik részük viszont megmaradna a nemzetek Európájánál.
Az előbbi véleményre jó példa a spanyol kormányfő gazdasági unióra tett javaslata, amelyet a válságkezelés jegyében tett, a spanyol elnökségi program részeként. Bár ezek az irányok illuzórikusnak tűnhetnek jelenleg, Vértes András, a Gazdaságkutató Zrt. elnöke a második világháború utáni integrációs folyamatokra utalva hangsúlyozta, „az Unióban minden így kezdődött”.
A nemzeti érdekérvényesítés csatornái
Balázs Péter, aki az Alkotmányos Szerződést kialakító konventben is képviselte már Magyarországot, beismerte, hibásnak bizonyult az a korábbi elképzelése, mely szerint az egy állam egy biztos elve felel meg a legjobban az Európai Bizottság számára.
A fenti elv évek óta az európai intézményi viták központi motívuma, és – ha átmeneti időszak után is, de – a Lisszaboni Szerződés megszüntette volna a korábbi rendszert. José Manuel Barroso várhatóan jövő héten felálló második Bizottsága azért áll mégis 27 biztosból, mivel Írország csak ezzel a feltétellel volt hajlandó jóváhagyni az unió alapkövének számító dokumentumot (EurActiv.hu 2008.12.15.).
A külügyminiszter szerint azonban „a Bizottság szintjén a hatékonyság többet érne”, hiszen a nemzeti érdekérvényesítésnek más csatornái is vannak.
A 2011 első felében aktuális magyar elnökség lehet Magyarország számára az egyik ilyen csatorna. Ha a konferencia résztvevőinek üzenete szerint nem is elsősorban az ország politikai érdekeinek érvényesítése a cél, hanem a befolyás és a reputáció megszerzése, hogy a későbbi érdekérvényesítésben más európai országok komoly partnerként tekintsenek Budapestre. 
