Hirdetés
A szavazóhelyiségek tegnap este 10-kor zártak. Az ír RTE rádió és televízió tudósítása szerint a részvételi arány 42 százalék körül mozgott. Ez szinte pontosan megegyezik azzal a minimum aránnyal, ami a Szerződést támogatók szerint az „Igen” szavazatok győzelméhez szükséges.
Elemzők korábban ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy az alacsony részvételi arány a Szerződés bukását jelentené, hiszen az ellenzők sokkal inkább motiváltak, hogy elmenjenek szavazni, mint a támogatók tábora.
„Pengeélen táncol a dolog,” tudta meg kormányzati forrásokból a Reuters. A hatóságok ennél magasabb részvételi arányra számítottak. Aztán késő este még volt egy nagyobb roham a szavazófülkék felé, így a hírek szerint az arány elérheti a 45 százalékot is.
„Ha valóban meglesz a 45%, akkor jól teljesítettünk,” tudjuk meg ugyanabból a forrásból, ami ugyan kételkedik abban, hogy vajon elegendő erőfeszítést tett-e a kormány az arány növelésére.
Az alacsony részvételi aránynak döntő szerepe volt a legutóbbi, 2001-es európai referendum esetében is. Akkor a szavazásra jogosultak 35 százaléka ment el szavazni, ami az Alkotmányos és a Lisszaboni Szerződés elődjének, a Nizzai Szerződésnek elutasítását eredményezte. Ekkor azonban kisebb korrekcióval egy második népszavazás keretében, amelyen már 49 százalékos volt a részvétel aránya, sikerült elfogadtatni a szöveget.
Sokan úgy értékelik az írek referendumát, hogy 1,3 millió ember dönt a Szerződés, és így az egész EU sorsáról. A dokumentum életbelépéséhez azonban mind a 27 tagállam ratifikációjára szükség van, tehát nem húzható Írországra a vizes lepedő.
Bár az ír elutasítás valószínűleg mély válságba sodorná az Uniót, ezért az írek nem lesznek okolhatóak. Jelen állás szerint a többi tagállam a parlamenti ratifikáció eszközét választja, és úgy tűnik, minden országban biztosított a Szerződés támogatóinak parlamenti többsége. Nem lenne azonban ennyire egységes Európa, ha több tagállam is népszavazást írt volna ki. Kérdéses, hogy a brit szavazók, vagy a francia állampolgárok egyértelműen támogatták volna a Szerződést, hogy csak a klasszikus példákat említsük.
Az EU vezetői az elmúlt időben többször hangoztatták, hogy nem készültek „B tervvel” arra az esetre, ha a Szerződés megbukik. Ez azt jelenti, hogy újra előállhat az Alkotmányos Szerződés utáni reflexiós periódus, amikor is az Unió konkrét politikai kérdések helyett inkább a saját intézményes jövőjével volt elfoglalva.
Egy ilyen időszak most nagyon rosszat tenne Európában, hiszen valószínűleg az olyan létfontosságú és sürgős szabályozást igénylő területeken folytatott egyeztetéseket is háttérbe szorítaná, mint a klímaváltozás elleni küzdelem, vagy a harmadik energiacsomag vitája.
François Fillon francia miniszterelnök tegnap a francia televíziónak elmondta, hogy az Ír elutasítás után az EU nem próbálkozna több alapszerződés készítésével. Brit diplomáciai források szerint azonban a Lordok Háza akkor is szavazni fog a jövő héten a dokumentumról, ha Írországban a „Nem” szavazatok kerülnek többségbe.
Írországban 15:00-ra várnak végleges eredményt, ez közép európai idő szerint 16:00-ra. A friss hírekről az EurActiv.hu tudósít önöknek.
EurAvtiv.hu Link Dosszié A Lisszaboni szerződésről
