Hirdetés
Lenyűgözte az Unió élén álló tisztségviselőket Nicolas Sarkozy vezetési stílusa. A grúz-orosz háború utáni közvetítés és a pénzügyi válság kezelése, az Unióban szokatlan sikerrel zajlott. Az uniós politika irányítóit mindez arról győzte meg, hogy egy „húzónevet”, vagyis egy köz- és elismert személyt kel az Európai Unió élére helyezni, írja a Financial Times.
„Sarkozy összefogta az emberek gondolatait,” mondta a cikk szerint egy uniós diplomata. „Elhitette velünk, hogy, ha a dolgok keményre fordulnak, akkor egy nagy ember kell majd erre a posztra”.
Az Európai Uniót vezető állandó elnök pozícióját a Lisszaboni Szerződés vezetné be. A két és fél évre szóló megbízatás a jelenlegi hathónapos, rotációs rendszerben működő elnökséget váltaná fel. Az intézkedés célja, hogy biztosítsa a folyamatosságot az Unión belül.
Az elnök személyéről azonban még korai lenne vitatkozni, hiszen a Lisszaboni Szerződés megbukott az ír népszavazáson, és belpolitikai csatározások következtében az EU soros elnökségét vivő Cseh Köztársaság parlamentje sem ratifikálta még. A pozíció betöltéséről tehát legkorábban 2010-ben lehet majd vitatkozni, mivel Írország várhatóan csak az év végén tartja meg a Szerződésről az újabb népszavazást.
Az ír népszavazás kudarca előtti lelkes időszakban már zajlottak a találgatások. A lehetőségek között felmerült Jean-Claude Juncker luxemburgi, Bertie Ahern ír, Anders Fogh Rasmussen dán és Guy Verhofstadt korábbi belga miniszterelnök neve is (EurActiv.com 09/01/08). Mostanra azonban úgy tűnik, hogy a politikusok inkább egy nagyobb tagállam prominens figuráját helyeznék az EU elnöki székébe. Egy évvel ezelőtt Sarkozy volt Blair legnagyobb támogatója. A francia elnök szerint Tony Blair volt brit miniszterelnök „Európa egyik legnagyobb személyisége”. Később azonban inkább a luxemburgi miniszterelnök támogatói mögött sorakozott fel (EurActiv.com 07/05/08).
Mióta Blair elhagyta az Egyesült Királyság miniszterelnöki posztját, inkább a nemzetközi színtéren szerzett befolyást, annak ellenére, hogy sokan úgy vélték, csillaga már leáldozott. Múlt csütörtökön (január 8.) Sarkozy és a német kancellár, Angela Merkel társaságában bukkant fel, hogy egy párizsi konferencián az „új kapitalizmus” mellett szólaljon fel. Ezután, mint a kvartett (Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ és az EU ) közel-keleti megbízottja tárgyalt az izraeli kormánnyal és az egyiptomi elnökkel, hogy megoldást dolgozzanak ki a Gázai övezetben zajló harcok gyors lezárására.
A Blair ellen felhozott legnyomósabb érv, hogy igen közeli viszonyban van az Egyesült Államok most leköszönő elnökével, George W. Bushsal. Blairnek ítélték a Presidental Medal of Freedom (Elnöki Szabadság-Érem) elnevezésű díjat, amely az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetése. Az elismerést holnap (január 13.) adják át a Fehér Házban.
Lord Levy, a korábbi közel-keleti megbízott ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy Blair befoláysa Bushnál csak „periférikus” volt. A transzatlanti kapcsolatok prioritása mellett a Blairrel szembeni kifogások között volt az is, hogy miniszterelnökként nem támogatta az euró brit bevezetését. Az európai diplomaták most azonban úgy tűnik, feledik korábbi fenntartásaikat, és a globális színpad európai sztárjaként kezelik Blairt. 
