Hirdetés
A holland alsóház, a kormányzó Munkáspárt, a Kereszténydemokraták és a liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) támogatása mellett, 2008. június 4-én elfogadta a Lisszaboni Szerződés szövegét. A „nem” tábort alkotó szélsőbaloldali és erősen iszlám-ellenes Geert Wilders Szabadságpártja (SP) és az állatok jogaiért küzdő Állatok Pártja alulmaradt.
Az alsóház után, a Szenátusnak is el kell fogadnia a Szerződést, a ratifikáció csak ezután lesz teljes. A felsőház várhatóan nyáron tűzi napirendjére a szavazást.
Franciaország mellett, Hollandia volt az, aki 2005-ben az Alkotmányos Szerződés bukását okozta. A hollandok ekkor népszavazáson utasították el az új alapszerződést. A szerződés mellett voksoló pártok és a holland Kormány ezért a Lisszaboni Szerződésről nem írt ki referendumot.
Bár az SP szószólója, Harry van Bommel az alsóházi szavazás előtt, egy 42.000 aláírást tartalmazó petíciót nyújtott be a képviselőkhöz a Lisszaboni Szerződés elfogadása ellen, és népszavazás kiírását javasolta a kérdésben, a képviselők többsége elutasította a kezdeményezést.
Nem csak Hollandiában okoz nagy feszültségeket a parlamenti ratifikáció kontra népszavazás vita. Az Unió kormányai, Írország kivételével, mind a parlamenti ratifikáció mellett döntöttek. Az Alkotmányos Szerződés bukása ugyanis hosszú válságidőszakot vont maga után, amit a Lisszaboni Szerződés esetében nem engedhet meg magának az EU. Írországban alkotmányos kötelezettség referendumot tartani.
