Hirdetés
A pert a milliomos Stuart Wheeler (73) indította, a Konzervatív Párt fő adományozója. Wheeler arra hivatkozott, hogy az előző kormányt vezető Tony Blair ígéretet tett, hogy népszavazásra bocsátja az Alkotmányos Szerződést. Erre akkor nem került sor, mivel a Szerződés már Hollandiában és Franciaországban megbukott.
Wheeler szerint a leszavazott Alkotmányos Szerződés és a Lisszaboni Szerződés csak a nevükben térnek el egymástól. Ebből az következik, hogy a népszavazás kiírására vonatkozó kötelezettség továbbra is fennáll.
Stephen Richards és Colin Mackay bírák ellenben írásos ítéletükben kimondták: „Meggyőződtünk arról, hogy a kérelemnek nincs érdemi alapja, ezért azt el kell utasítani”.
A döntés nagy megkönnyebbülést jelent az EU vezetői számára, akik továbbra is azon fáradoznak, hogy a ratifikációs folyamat az ír kudarc ellenére is akadálytalanul folytatódjon.
Wheeler ügyvédei azonnal fellebbezésért folyamodtak „komoly és törvényi alkotmányos problémák” okán, azonban a Bíróság visszautasította őket.
A brit európai Parlamenti képviselő Brushill-Matthews, Konzervatív vezető az Európai Parlamentben kitartott amellett: „bár lehet, hogy Stewart Wheeler elveszítette a bírósági pert, a népszavazás erkölcsi megalapozottsága vitathatatlan.” „Stewart Wheeler indítványával arra kívánta kényszeríteni Brownt, hogy állja a szavát, és írjon ki népszavazást a Lisszaboni Szerződésről. Ez elbukott, de a döntés nem ad felmentést az erkölcsi kötelességünk alól, hogy biztosítsuk a nép jogát arra, hogy beleszólhasson országa jövőjének alakításába,” folytatta.
Mindeközben nem Wheeler és a brit konzervatívok az egyedüliek, akik azt állítják, hogy a Lisszaboni Szerződés nem különbözik a kudarcba fulladt Alkotmányos Szerződéstől. Az euroszkeptikus Vaclav Klaus nem rég egy spanyol napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a Lisszaboni Szerződést vissza kell utasítani. Ezt azzal magyarázta, hogy a Szerződés „tartalmazza a leszavazott Alkotmány intézményi újításait, melyek leginkább egy szövetségi államra emlékeztetnek”.
A Cseh Köztársaság 2009. január 1-jén veszi át az EU elnökséget. A ratifikációs folyamatot addig nem folytatják, amíg meg nem születik a bírósági döntés arról, hogy az EU Szerződés összeegyeztethető-e a Cseh Alkotmánnyal. A döntés szeptemberben, vagy októberben várható azt az EU csúcsot megelőzően, melyen a vezetőknek arról kell majd dönteni, hogy merre tovább az ír ’nem’ után.
