Hirdetés
„Azt látjuk, hogy az Európai Unió Tanácsa mindössze tíz nappal Reykjavík hivatalos tagsági kérelmének benyújtását követően már az Európai Bizottság elé terjesztette az ügyet, és a testületet véleménynyilvánításra szólította fel Izland EU-csatlakozásáról” – szögezi le Berendt.
„Semmi kétség afelől, hogy az izlandiakat sokkolja bankrendszerük összeomlása és nemzeti valutájuk értékének felére zuhanása, ezért esedeznek az euróövezet jelentette stabilitásért. Derült égből villámcsapásként hat azonban, hogy a tagság felé vezető útjuk egyáltalán nem lesz olyan sima, mint gondolnánk” – írja.
„A folyamat végén – teszem azt 2011-ben – pedig ott leselkedik egy népszavazás, és minden esély megvan rá, hogy az országban uralkodó közhangulat addigra megváltozik” – magyarázza Berendt, rámutatva, hogy az „első számú buktató” a halászat lehet.
Először is, „az izlandi export csaknem fele, azaz a bruttó nemzeti jövedelem 10 százaléka származik tengeri halászatból” – emeli ki a szerző. Másodszor, „a Bizottság Izlandról szóló jelentésében a halászattal foglalkozó fejezet ígérkezik az egyik „legkeményebb diónak” – véli Berendt, annak ellenére, hogy az EU közös halászati politikája már jó ideje megérett a felülvizsgálatra.
„Izland számára a fő motivációt az euró bevezetése jelenti, ám ezen a területeken is adódhatnak bonyodalmak. Az euróövezetbe való belépéshez szükséges jogosítványok megszerzése talán még a balti államok, illetve a Magyarország előtt álló hasonló kihívásokat is túlszárnyalja” – állítja.
Ráadásul „amennyiben Írország nemet mond a Lisszaboni Szerződésre, úgy a kilátások még sötétebbé válnak, legyen szó bármilyen irányú bővítésről” – fejezi be gondolatmenetét a szerző.
- Blogactiv: Rögösnek bizonyulhat Izland EU-tagság felé vezető útja (2009. július 27.)
