Hirdetés
„Sokan kérdezik tőlem, hogy adóügyi biztosként az adófizetők vagy az adóhivatalok oldalán állok-e. A válasz az, hogy egyik oldalon sem. Elsősorban nem az adó mértékével foglalkozom, hanem azzal, hogy az adópolitika, a különböző intézkedések hogyan tudják legjobban szolgálni a közösségi érdekeket, a közös célok elérését. Hogyan tudja előmozdítani az egységes belső piac hatékony működését, […]. Az Unión belül a tagállamok számára tisztességes legyen a versenyhelyzet, a világban pedig növekedjen az Unió versenyképessége.” – tisztázta feladatát Kovács László, uniós biztos.
Az adópolitikában eleinte nem annyira otthonosan mozgó Kovács László elmondta, kezdetben kevésbé érezte magabiztosnak magát az adópolitika terén, de idővel ráérzett a portfólió jelentőségére. „Közel egy év kellett ahhoz, hogy felzárkózzak. Örömmel tapasztaltam viszont, hogy az adópolitika is megtanulható, ráadásul rendkívül fontos, hatékony eszköz.”
„A gazdaságnak nincs olyan szereplője, legyen az termelő, szállító, kereskedő vagy fogyasztó, akinek magatartását az adópolitikával ne lehetne befolyásolni. Azt is érzékeltem, hogy az embereket, mindenekelőtt a vállalkozókat az adózás nagyon is érdekli, hiszen közvetlenül érinti. Így azután, ahogy telt az idő meg is szerettem az adó- és vámpolitikát.” – érvelt a politikus.
Magyarországon jelenleg sokan azt találgatják, milyen portfólióra tehet szert a következő magyar biztos, mekkora horderejű témával kell majd foglalkoznia. E spekulációknak a jelentőségét csökkentheti az a tény, hogy egy meghatározott ügyért felelős uniós biztos tevékenységével adott esetben más területre is kihathat. Ennek oka, hogy az Európai Uniót érintő különböző ügyek gyakran összefüggésben vannak egymással. Példaként az energiapolitikát lehet felhozni. Kovács László megemlítette, biztosi feladatkörébe tartozik többek közt „az energiahatékonyság növelésének és az éghajlatváltozás lefékezésének előmozdítása is”.
A magyar biztos elmondta, öt éves megbízatása alatt megpróbálta elérni az energiaadózásról szóló 2003. évi Direktíva felülvizsgálatát, mellyel „az energia jövedéki adójának alapját nem csupán a felhasznált energia mennyiségétől, hanem a széndioxid kibocsátás mértékétől is függővé [kívánta tenni]”. Ezzel a megújuló energiaforrások felhasználását lehetett volna szorgalmazni, azonban a kezdeményezéssel a gazdasági válság miatt várni kellett. Ugyanakkor hozzátette, „[a tervezett javaslatot] át fogom adni az utódomnak. Barroso elnök meg is ígérte nekem, hogy a következő bizottság az első adandó alkalommal [benyújtja a javaslatot]”.
Ami biztosi pályafutásának indulását illeti, Kovács László elmondta, beilleszkedését az Európai Bizottságba jelentősen megkönnyítették az ismerős arcok. „[A]z Európai Bizottságban közel 10 volt külügyminiszter kollégámmal találkoztam”. Mivel az adópolitikában egyhangú döntések szükségesek, nagyon fontos a kompromisszumkeresés, melyben hasznára vált külügyminiszteri múltja. Hozzátette, „éppen erről szól az Európai Bizottság munkája, ahol a biztosok nem a nemzeti érdekeket, hanem az eskü pillanatától a közösségi érdekeket kell képviseljék.”
Az Európai Unió adózásért és vámügyekért felelős biztosa hangsúlyozta, egy biztos számára komoly jelentőséggel bír, hogy „tekintélye [legyen saját] apparátusa előtt”. Kovács elmondta, ennek kialakulását akkor kezdte igazán látni, amikor a 2005-ben felülvizsgált Lisszaboni Stratégia elősegítését célzó elképzelések összegyűjtését kérte beosztottjaitól. „Elég nagy ellenállásba ütköztem, megpróbáltak lebeszélni róla. […]Én azonban nem tágítottam.” – közölte a biztos, majd hozzátette, az így összeállított anyagot az Európai Bizottság elfogadta.
Szabados Viktor blogja: Kovács László: Az uniós adópolitika hatékony eszköz (2009.11.05.)
