Hirdetés
Ágh, Losoncz és Vértes szerint fontos, hogy az Unió közös hangon szólaljon meg, mert csak így lehet hatékony az európai kormányzás. Véleményük szerint a hatékony és aktív kormányzás pedig a „belső nemzetek feletti és a külső globális kormányzás kombinációjaképpen” valósulhat meg.
A szerzők álláspontja az, hogy ennek beteljesítése érdekében az Uniónak felül kell emelkednie a szabályozási és intézményi válságon, egyensúlyt kell teremtenie az intézményei között, annak érdekében, hogy a végrehajtás sikeresebb legyen, mint a lisszaboni stratégia során.
Kormányzás és végrehajtás
A hatékonyságot középpontba állítva a tanulmány szerzői felhívják a figyelmet arra, hogy a lisszaboni stratégia bukásának legfőbb oka az volt, hogy a tagállamok nem hajtották végre nemzeti szinten a strukturális reformokat. Ez a nemzeti és a közösségi feladatok távolodását eredményezte, és az írok véleménye szerint a válság csak rontott a helyzeten.
A lisszaboni stratégiában a végrehajtást a nyílt koordinációs eljárással próbálták kezelni, de ez nem volt sikeres, főként az ellenőrzés hiánya miatt. Ezért a tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy az Európa 2020 stratégia nem lehet hatékony, a tervezés összehangolása és a végrehajtás ellenőrzése nélkül. Javaslatuk szerint ezért, a végrehajtást és a tervezést, az Általános Ügyek Tanácsának (ÁÜT) a Bizottság állandó szerveivel együttműködve kellene ellenőrizni.
Az alapok átalakítása
A kormányzás gyengeségein túl az Unió az elemzés írói szerint egyértelműen költségvetési reform után is kiált. Szerintük az a hatékony megoldás, ha a közösség finanszírozási elvének alapja a „versenyképesség” és a „felzárkózás” lenne. Úgy gondolják, hogy a versenyképességre több forrást kéne biztosítani, de figyelmet kellene szentelni a fejletlenebb tagállamok nem csak mennyiségi, hanem minőségi felzárkóztatására is.
A struktúra átalakítását tekintve, Ágh, Losoncz és Vértes javasolja a közösségi alapok és az Európai Beruházási Bank (EBB) reformját is. Szerintük az EBB legyen felelős a gazdasági növekedést célzó üzleti beruházások finanszírozásért, mert így a nem visszatérítendő támogatások összege és a bürokrácia mértéke is csökkenne, a finanszírozás eszközei pedig a piaci igények szerint oszlanának meg.
Az alapokat tekintve a szerzők elképzelései szerint az Európai Szociális Alap a bázisát képezhetné egy Lisszaboni Alap létrehozásának, amely a lisszaboni, vagyis az Európa 2020-ban tovább dolgozott célok végrehajtását segítené.
„Ezen kívül az olyan tág értelemben vett infrastruktúrák - amelynek finanszírozása nem kizárólag a piaci erőknek megfelelően történt, és amely a hosszú távú gazdasági növekedést szolgálja - fejlesztésére kijelölt pénzügyi forrásokat át kell irányítani a közösségi alapokba.” –vélik a szerzők. Ennek érdekében kezdeményezik a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap egyesítését egy „infrastrukturális és regionális fejlesztési alapba.”
A szerzők arra is felhívták a figyelmet, hogy az Unió jelenlegi gazdaságpolitikai koordinációja gyenge. A tanulmányban hangsúlyozták, hogy elméletben ugyan a Stabilitási és Növekedés Paktum (SNP) keretében van az Uniónak fiskális politikája, de a Paktumot sok kritika érte. Az elemzők szerint az SNP nem alkalmazkodott a válság körülményeihez, túl bürokratikus és túl merev, és az is kiderült, hogy egyáltalán nem biztosítja a stabilitást.
Ezért a szerzők úgy gondolják, hogy az SNP-t két részre kéne bontani oly módon, hogy a stabilitási ága maradjon a Paktum része, a növekedésit pedig az Európa 2020 stratégiába kéne becsatornázni. Mindezt „annak érdekében, hogy csökkentsék az újratermelődő jelleget és javítsák a hozzájárulást a kríziskezeléshez.” – vélik a szerzők.
Két lépcső
A szerkezeti átalakításon kívül a tanulmány kitér arra is, hogy a stratégia ütemezését át kéne alakítani. Az uniós tapasztalatokat tekintve „nem reális”, hogy egy ilyen stratégiát „egyetlen bakugrással” be lehessen vezetni, állítják a szerzők.
Szerintük ezért a strukturális és fenntartható politikákat középpontba állítva, két lépcsőben kellene ezt megtenni. Az első szakasz 2011-től 2013-ig tartana, amelyben a jövő kihívásairól, a megfelelő finanszírozásról tárgyalnának, és elemeznék a folyamatokat, vélik az írók. A jelenlegi költségvetési felülvizsgálat erre alkalmas terep lehet szerintük. Javaslatuk alapján az új stratégia végrehajtását 2014-től kellene csak elkezdeni. 
