Hirdetés
„Mikor 2009. június 30-án lejárt a cseh EU-elnökség mandátuma, számos brüsszeli uniós intézményből szinte egyként tört ki a megkönnyebbülés sóhaja” – olvasható Kaczyński tanulmányának bevezetőjében.
A CEPS kutatója szerint Csehország az elnökség hat hónapja alatt legalább öt esetben látványosan rossz döntést hozott. Ezek közül a legsúlyosabb az volt, mikor a cseh politikai rendszer még egy ideiglenes kormány kinevezésére sem volt képes a Topolánek miniszterelnök ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazása után.
„Ez a fejlemény politikai (de nem közigazgatási) tekintetben rányomta bélyegét a cseh elnökségre. Ugyanakkor Nyugat-Európa nem volt (és még most sincs) kellőképp tisztában a cseh belpolitikai helyzettel. Ez a tudatlanság pedig csak tovább szította a már amúgy is feszült helyzetet, amelyben sem Prága, sem Brüsszel nem tudta, melyik a megoldás felé vezető út.”
S hogy mi ebből a tanulság? Kaczyński szerint először is az, hogy vészhelyzet esetén is óvakodni kell a rögtönzéstől; egy „B-tervnek” mindig kell lennie talonban. Másodszor pedig az uniós döntéshozóknak sokkal tájékozottabbnak kell lenniük a soros elnökséget betöltő tagállam belpolitikai viszonyait illetően.
„A második hiba – amely többé-kevésbé minden új tagállamnak felróható – az EU gyenge pontjának elhanyagolása […]” A kutató ez alatt olyan nem hivatalos összejöveteleket, találkozókat és megbeszéléseket ért, melyek remek alkalmat biztosítanak a lobbizáshoz, a bizalmas csevegéshez vagy éppen a vélemények ki- és átalakításához.
„Szánalmasan kevés közép-európai szereplő tett bármit is ezen a téren; elégtelenek a kapcsolatok az emberek és vezetőik […], a régi és az új Európa között.” A csehországi érdekcsoportok, szakértők, politikai és társadalmi aktivisták nem voltak képesek alternatívát nyújtani a nyugati főárambeli médiával szemben. Az elégtelen kommunikáció másik súlyos következménye, hogy a cseh ellenzékhez a miniszterelnök elleni bizalmi szavazásról semmilyen uniós állásfoglalást sem juttattak el, pedig „egy effajta megbeszélés eredményesen csillapíthatta volna a felfokozott hangulatot, amelyet az ország EU-elnökségre való alkalmassága körüli kételyek eredményeztek” – véli Kaczyński.
Az elemző a csehek következő botlását a hazai és az európai politika összemosásában látja. A Lisszaboni Szerződés ratifikációja a Topolánek-kabinet bukásáig nem történt meg, ezért a dokumentum további sorsa nagyon is bizonytalannak tűnt a nyugat-európaiak szemében. A csehek végül sikeresen vették az akadályt, rossz fényt vetett azonban az országra, hogy a napvilágra került törékeny politikai alkuk ismeretében nem sokan hittek az ügy pozitív kimenetelében, állapítja meg a CEPS munkatársa.
A cseh elnökség negyedik tévedése a nemzeti és az európai prioritások közti határvonal figyelmen kívül hagyása volt, mutat rá Kaczyński. Nézete szerint „egész más lett volna a helyzet, ha a miniszterelnök, mint az EU-elnökség feje, védelmébe veszi az egységes piac szabályait azokkal a kormányokkal szemben, amelyek a gazdasági talpra állás eléréséig inkább felfüggesztették volna az előírásokat”.
„Végezetül, a csehek a hivatali címek túlértékelésével is melléfogtak” – írja a szerző, és rögtön szellemes példát is hoz: az EU-elnökséget egy személyre szabott szmoking viseléséhez hasonlítja. Mint minden egyedi ruhadarab, minden soros elnökség és minden uniós tagállam is más és más. A csehek igyekeztek a megismételhetetlennek tartott francia elnökség nyomába érni, de „kudarcra voltak ítélve: gúny és nevetség tárgyává váltak, vagy csak egyszerűen nem értették meg őket”.
Kaczyński hangsúlyozza, nem csak az számít, hogy valaki soros elnök-e vagy sem, hanem az is, melyik államról van szó. „A Cseh Köztársaság bizonyos esetekben tanúsított túlzott magabiztossága enyhén szólva is meglepő volt. […] Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a cseh vezetés által közvetített üzenet volt téves; lehet, hogy igazuk volt, ám a közvetítés hemzsegett a hibáktól” – összegzi.
A cseh politikai vezetésnek még valószínűleg hosszú időbe fog telni, amíg kiküszöböli az ország hírnevén esett csorbát, véli a kutató. A soros elnöki poszton őket követő tagállamoknak mindenesetre tanulságok kincsesbányáját hagyták örökül. „Hasznos lehet, ha levonjuk a tanulságot más tapasztalataiból, ám a siker záloga mindenekelőtt egy ország hazai hivatali és politikai struktúrájában keresendők” – összegez Kaczyński. Ez alól pedig Magyarország sem lesz kivétel.
Centre for European Policy Studies: A cseh EU-elnökség tanulságai (2009. szeptember 4.).
