Hirdetés
Ez a lezárt linkdosszié az EU2020 stratégia kialakításának folyamatát foglalja össze. A friss információkért ajánljuk figyelmükbe új Európa 2020 – az EU gazdasági növekedési stratégiája című folyamatosan frissülő EU dossziénkat.
Mérföldkövek
2009. november 24.: A Bizottság elindította a konzultációt az „EU 2020” stratégiáról (EurActiv 25/11/09).
2009. december 10-11.: Az uniós csúcson felülvizsgálják az „EU 2020” stratégia prioritásait, hangot adva aggodalmuknak a rosszabbodó munkanélküliségi helyzet miatt (EurActiv 10/12/09).
2010. január 15.: A konzultációs határidő lejártával a Bizottság 1500 beadványt kap kézhez.
2010. február 3.: Az Unió iparának vezető szereplői az „EU 2020” stratégia politikai elszámoltathatóságát követelik (EurActiv 03/02/10).
2010. február 11.: Az uniós csúcson a tagállamok az célok igen széles skáláját fogadják el az „Európa 2020”-ra átkeresztelt tervre vonatkozóan, visszautasítják azonban, hogy a nem teljesítő tagállamokra szankciókat vezessenek be (EurActiv.hu 2010.02.12.).
2010. március 3.: A Bizottság bemutatta a hivatalos „Európa 2020” indítványt.
2010. március 25-26.: Uniós csúcs arról, hogy a Bizottság által benyújtott meghatározott célkitűzések alapján elfogadják a főbb politikai irányokat.
2010. június 17-18.: A nemzeti kormányok jóváhagyják az „Európa 2020” vezérelveit és országspecifikus céljait.
2010 ősze: A tagállamok benyújtják a stabilitási és konvergencia programjukat, valamint a nemzeti reformprogramokat.
Összefoglaló:
2009 novemberében az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított az idén lejáró Lisszaboni Stratégiát felváltani hivatott új növekedési és foglalkoztatási stratégiáról.
Az „EU 2020” munkacímet kapott új tervben az innováció áll a középpontban. A Bizottság elképzelése szerint ennek segítségével ugyanis megvalósítható a legfőbb célkitűzés: a fenntartható, „zöld” növekedés és a munkahelyteremtés (EurActiv 19/11/09).
A munkadokumentum négy kulcsprioritást határozott meg a 2020-ig terjedő időszakra:
Innováció és tudás: A „fenntartható növekedés motorja” a tudás és a technológia, véli a Bizottság. Ezért az EU végrehajtó szerve az „értékalapú gazdaság” megteremtését jelöli meg irányként. „A gyorsan változó világban a termékek és a folyamatok innovációjában rejlik a siker titka.”
A kirekesztés ellni küzdelem: A munkanélküliség 2010-ben kétjegyű értékeket ölt, így a Bizottság „az emberek hatalommal való felruházásán” keresztül kívánja elérni a foglalkoztatás növekedését. „Új munkahelyeket teremt és csökkenti a munkanélküliséget, ha az EU gazdaságát zöldebbé alakítjuk át, és a tudásra építkezünk.” – írja a javaslat. Nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a munkavállalás és a képzés közötti időszakban az emberek ne essenek ki a munkaerőpiacról, illetve, hogy biztosítsuk a szociális kohéziót, érvel a Bizottság.
Zöld növekedés: Az európai vállalkozásoknak alkalmazkodniuk kell a magasabb energiaárakhoz és a természetes energiaforrások iránti egyre nagyobb versenyhez, figyelmeztet a Bizottság. „A források és az energia hatékonyabb kihasználása, valamint az új, zöld technológiák alkalmazása serkenti majd a növekedést, új munkahelyeket és szolgáltatásokat teremt, valamint hozzájárul, hogy az EU teljesítse a klímaváltozás és a környezetvédelem terén vállalt kötelezettségeit.”
Digital Europe: „Okos és előrehaladott közlekedési és energia-infrastruktúra” fejlesztése, hogy Európa versenyképessége javuljon.
A konzultáció során 1500 beadvány érkezett az Európai Bizottsághoz. Ezek többnyire a munkanélküliség aggasztó növekedésére reagáltak, nyomatékosítva, hogy szükség van a válságból való kilábalás átfogó tervére (EurActiv 02/02/10).
Főbb témák:
„Gazdasági kormányzás” Európának?
Februári találkozójukon, az Unió vezetői bizalmat szavaztak a Bizottság tervének. Ezzel együtt javasolták, hogy a szociális szempontokra fektessenek nagyobb hangsúlyt.
Párizs és Berlin megragadta az alkalmat arra, hogy közös álláspontot alakítsanak ki az „Európa 2020”-ról (EurActiv 05/02/10). Franciaország régóta ragaszkodik ahhoz, hogy az eurózóna pénzügyminisztereinek találkozóját alakítsák át Európa „gazdasági kormányává”. Ez ellentétes a német állásponttal, amely az Európai Központi Bank függetlenségével kapcsolatosan vetett fel problémákat.
De a görög adósság-válság, és Európa lassú fellendülése okot adott Berlinnek arra, hogy finomítson álláspontján. Angela Merkelnek köszönhetően, Berlin már elfogadja, hogy a szövegben szerepeljenek a „gazdasági kormányzásra” vonatkozó utalások. Feltéve, hogy az országok betartják a Stabilitási és Növekedés Paktumban foglaltakat, Berlin számára elfogadhatónak tűnik a nemzeti gazdasági irányvonalak és a reformprogramok nagyobb fokú összehangolása.
Herman Van Rompuy, a Tanács állandó elnöke engedett ennek a két követelésnek. Továbbá azt javasolta, hogy következő ősszel a tagállamok a nemzeti reformprogramokkal együtt nyújtsák be az államadósság kezelésének tervét.
A Bizottság az „Európa 2020” tervezetében azt javasolta, hogy erősítsék meg a 27 tagállam közötti gazdaságpolitikai koordinációt. Ennek módját abban látja, hogy a nemzeti fiskális stabilizációs programokat az olyan „növekedést elősegítő” területekhez kapcsolják, mint a K+F és az oktatás (EurActiv 26/02/10).
Alaposabb ellenőrzés: Botok helyett répák
Herman Van Rompuy, a Tanács elnöke, egy tanulmányában szigorúbb végrehajtást és ellenőrzési eljárást javasol az új stratégiához. A tanulmányt az Uniós vezetők februári találkozójukon nagy többséggel jóváhagytak (EurActiv.hu 2010.01.12.)
A Lisszaboni Stratégiával szemben felhozott egyik fő kritika ugyanis az, hogy a nemzeti kormányokat nem vonták be az ellenőrzési folyamatba. Így a monitoring nem volt megfelelő, ráadásul nem tartalmazott szankciókat a nem teljesítő tagállamokkal szemben.
Herman Van Rompuy állam- és kormányfőknek címzett meghívó levelében úgy foglamazott, hogy az EU 2020 „az „ownership” elvének alkalmazását, és az elkötelezettség legmagasabb szintjét igényli”. „Az új stratégiához együttes felelősségvállalásra van szükség.” – hangsúlyozta Van Rompuy.
Németország nyilvános vitába keveredett Spanyolországgal arról, hogy vajon a terv teljesülése érdekében szükséges-e kötelező célokat lefektetni. Az Unió elnökségét jelenleg vivő Spanyolország miniszterelnöke, José Luis Rodríguez Zapatero szerint a tagállamok számára kemény gazdasági célokat kell kitűzni. Ezt az ötletet Németország a fölösleges bürokrácia növekedésére hivatkozva visszautasította (EurActiv 12/01/10).
Van Rompuy azt javasolta, hogy szankciók helyett extra forrásokkal jutalmazzák meg azokat a tagállamokat, amelyek saját céljaik egyeznek a stratégia céljaival.
„Országfelügyelet”
Nagy újdonság lenne, ha megvalósítanák az úgynevezett „országfelügyeleti” terveket, amely a fiskális stabilizációs programok és a növekedést elősegítő kiadások köré koncentrálódna, valamint számításba vennék a tagállami közkiadások megszorításait.
“Ahhoz hogy ezt megvalósítsák, az “Európa 2020-ról és a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló jelentéseket és értékelést egyszerre kell végezni, mert a célok és az eszközök így hangolhatók össze.” – írja a Bizottság az “Európa 2020” stratégiában. Ezáltal a jogi erővel bíró Stabilitási és Növekedési Paktum alá tartozó tagállamoknak ez utóbbin, illetve a nemzeti programok tematikus részein keresztül is lehet politikai javaslatokat tenni.
Jogi értelemben, ezek a javaslatok a tagállamok közkiadásainak ellenőrzéséről szóló jelentésekhez fűzött vélemények formájában jelennének meg, amely eljárás a Stabilitási és Növekedés Paktum keretében már létezik. (1466/97-es rendelet).
Az új szempont az, hogy a Bizottság „figyelmeztető eljárást” kezdeményezhet az EU szerződés 121.4-es cikkének értelmében az olyan uniós országokkal szemben, amelyek a kitűzött időkereten belül nem teljesítik az ajánlásokat,.Az eljárást a nagyobb politikai súly érdekében a nyilvánosság előtt kell lefolytatni, és a tagállamoknak jóvá kell azt hagyni.
Úgy látszik, hogy Németország még mindig vonakodik attól, hogy a nemzeti gazdaságpolitikát ilyen szoros felügyelet alá helyezze, és úgy tűnik, hogy ebben a szemléletben az Egyesül Királyság is osztozik.
Korlátozott számú uniós cél…
Annak érdekében, hogy a tagállamok elkötelezettségét biztosítsák, az Unió állandó elnöke maximálisan öt „határidős, kvantitatív célt és azonnali lépéseket” javasol az olyan ügyekben, mint a K+F költségek, munkaerőpiaci részvételi arány, a felsőoktatás és a szegénység csökkentése.
A március 3-án bemutatott bizottsági javaslat öt „fő célt” határoz meg. Ezeket nemzeti szinten adaptálni kell, hogy a „különböző kiindulópontok” kezelhetőek legyenek:
A 20-64 éves korosztály körében a foglakoztatási ráta növelése a „jelenlegi 69 százalékról legalább 75 százalékra”.
A K+F beruházások növelése „az uniós GDP jelenlegi 1,9 százalékáról 3 százalékára”. Alternatív célkitűzésként a K+F fejlesztések és az „innovatív teljesítmény” összekapcsolható.
2020-ra 20 százalékkal csökkenteni a CO2 kibocsátást és 20 százalékkal növelni a megújuló energiák arányát, ugyanarra az időpontra, amikorra az energia fogyasztást 20 százalékkal csökkenteni kell.
A 30-34 éves közötti korosztály felsőfokú képesítési arányának növelése a jelenlegi 31 százalékról “2020-ra legalább 40 százalékra”.25 százalékkal csökkenteni azon európaiak számát, akik a szegénységi küszöb alatt élnek. Ezzel 20 millió ember kapna lehetőséget a felemelkedésre.
A Bizottság szerint a célok ellenőrzése „a gazdasági kormányzásunk integráns része kell legyen”.
Van Rompuy azt javasolta, hogy a célok teljesítéséért cserébe, a tagállamok - támogatandó a nemzeti erőfeszítéseket - kapjanak tőkét és kölcsönöket. Ezeket az összegeket az Európai Beruházási Banktól (EIB), vagy a strukturális és kutatási költségvetésből finanszíroznák. „A humán tőke finanszírozására például a Kutatási Keretprogram vagy a strukturális alapok alkalmasabbak.” – olvasható Van Rompuy tanulmányában.
A korábbi belga miniszterelnök azt is javasolta, hogy használják az EIB kölcsönöket a strukturális reformok ösztönzésére, így a Közös Agrárpolitika és a regionális politika is „több támogatást nyújthatna az ilyen kezdeményezések számára”.
…pontosan kiszabott nemzeti szintű célok
A márciusi csúcstalálkozójukon a kormányoknak öt célkitűzésben kell megegyezniük. A nemzeti célok a júniusi tanácsi találkozóra készülnek el, és várhatóan ősszel tárgyalnak majd az olyan speciális témájú irányelvekről, mint a kutatás és fejlesztés.
Ezek után a kutatási infrastruktúra és a költségek tekintetében a nemzeti kormányoknak fejlettségi szintjükhöz mért terveket kell előterjeszteniük. A legfejletlenebb és a legfejlettebb tagállamok közötti különbségek miatt, nem jöhet szóba, hogy mindenkire azonos terv vonatkozzon.
Felvetődött az az ötlet is, hogy egy magas szintű bizottság ellenőrizze a tagállamok teljesítményét, de nem valószínű, hogy ennek a részletei 2010 vége előtt kidolgozásra kerülnének. Mindenesetre a nyilvánosra tervezett jelentéstételi kötelezettség gyakoribb és szigorúbb lesz, mint a Lisszaboni Stratégia során volt.
Egyesek szkepticizmusának ellenére, a diplomaták hisznek abban, hogy a gazdasági tények jelentős politikai lendületet adnak a 2020 stratégiának. Aminek eredményeképpen a kormányoktól megkapják, ami a Lisszaboni Stratégiából kimaradt.
A Bizottság hét „zászlóshajó kezdeményezést” is javasol. Ezek: innovációs unió, a fiatalok mobilitását ösztönző politika, Európa digitális átállásának napirendje, egy alacsony szénigényű és erőforrásait hatékonyan kihasználó Európa megteremtése, a globalizáció iparpolitikája, az új képzés az új munkahelyekhez program és az európai szegénység elleni platform felállítása.
