Hirdetés
Az idei World Science Forum beszédes témamegjelölést kapott: „Knowledge and Future”, vagyis tudomány és jövő. A gazdasági válság bebetonozta a köztudatba, hogy a fejlődés csak a tudomány támogatásával és az innovatív gondolkodás ösztönzésével érhető el. Eddig ez a szempont nem volt szerepelt kiemelt helyen?
Ez a szempont eddig is fontos volt, de a gazdaságot más logika vezérelte; a pénzpiacokra jellemző logika, miszerint „pénzből pénzt csinálunk”.
Vissza kell térni a józan ész logikájához, amely szerint a munka teremt új értékeket. Ebben a tudomány, a műszaki és természettudományos újdonságok nagy szerepet kaphatnak. Éppen ennek érdekében, a ma kezdődő World Science Forumon is hangsúlyos kérdés lesz a szervezeti innováció kérdése; tehát, hogy hogyan lehet az egyes társadalmi szolgáltatásokat a lehető leghatékonyabb módon megszervezni.
Az egészségügyi ellátástól az oktatásig, mindenhol szerepet kaphatnak a társadalom-, valamint a természettudományok képviselői. A matematika és a fizika képviselői a közvélekedéssel ellentétben gyakran foglalkoznak a gyakorlatban közvetlenül alkalmazható kérdésekkel. Hogy csak néhány példát mondjak: a bonyolultan működő, komplex rendszerek fizikájának eredményeit nagymértékben fel lehet használni a piaci viselkedés, a piaci mozgások előrejelzésében, vagy éppen abban, hogy adott esetben a tömeg hogyan reagál különböző jelenségekre.
Eddig is fontos volt tehát, és sokszor hangsúlyoztuk az újdonságok, új felfedezések, új eredmények jelentőségét, de a válság rávilágított, hogy az alkotásoknak, a munkának a jövőben nagyobb szerepe lesz. Azokat a pénzügyi manipulációkat, amelyek a gazdaságot bizonyos értelemben rossz irányba vezették, korrigálni tudjuk.
Mennyire alábecsült a tudomány a politikai döntéshozatal szintjén? Tudnak ezen a World Science Forum keretében változtatni?
A politika gyakran úgy kezeli a tudományt, mintha a tudósok elvont figurák lennének, akik ücsörögnek a laboratóriumban és számolgatják a százlábúak lábait, vagy éppen valamilyen elvont matematikai vagy fizikai kérdéssel foglalkoznak.
Erről azonban szó sincs. A tudomány ma olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek közvetlenül alkalmazhatóak akár a gyakorlatban, akár a társadalomszervezésben. Ráadásul globális jelentőséggel bírnak, mint például a klímaváltozás lefékezése. A tudósoknak sokkal jelentősebb szerepet kell kapniuk a döntés-előkészítésben, hogy világosabb alternatívákat tárjanak a közvélemény, és a politikai döntéshozók elé.
A tudomány által feltárt alternatívákat a döntéshozóknak kell feldolgozni. Sok olyan téma van azonban –többek közt a már említett klímaváltozás-, ahol a közemberek döntései is közvetlen hatással bírnak a jövőnkre. Ahhoz, hogy a döntésük megalapozott legyen, szükséges, hogy informáltak legyenek. Egy-egy ilyen fórum pedig ráirányítja a figyelmet a tudományra, és felébreszti azt az igényt is, hogy megtudják például azt, mekkora kockázata van a szénerőműveknek, az atomerőműveknek és mekkora kockázata van más termelési módoknak, hogy csak az energiatermelés kérdéskörét emeljem ki.
Az Európai Unió innovációs politikája is ebbe az irányba indult el: szeretné szorosabbra fűzni a kutatás, az oktatás és a gazdasági szeplői között fennálló kapcsolatokat, megerősíteni az úgynevezett tudásháromszöget. Ezt a feladatot az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) látja majd el. Ön miben látja ennek az előnyét Európa és Magyarország számára, illetve a tudomány számára?
Az EIT reményeim szerint koordinálni fogja az európai technológiai erőfeszítéseket, és ez jelentős előrelépés lesz Európa számára. Fontosnak tartom, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket egy-egy ország egyedül nem képes megoldani, legyen egy koordinált európai erőfeszítés. Ilyen lehet például a magfúziós energia kontrollált felhasználása, vagy a globális kommunikáció. Ezek olyan tudományos mérnöki problémák, amit egy ország nem tud megoldani, de közös munkával lehetséges.
Magyarországnak természetesen jó, hogy Európa innovációs központja Budapestre települt, de ez önmagában nem jelent semmit. Az EIT akkor lesz az ország számára hasznos, ha a magyar intézmények –ugyanúgy, mint más tagállamok intézményei- is kihasználják a benne rejlő lehetőségeket és így megerősödve részt vesznek a nagy, európai összefogást igénylő programokban.
Magyarországon a Kutatási és Tudománypolitikai Tanács tölt be hasonló szerepet, mint az EIT Európában. A hazai kissé merev és alulfinanszírozott kutatási szférában mennyire lesz működőképes ez az intézmény?
Azt gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között ez a helyes döntés. Én magam is azt javasoltam a miniszterelnöknek, hogy egy ilyen tanácsot hozzon létre, ne pedig egy új hivatalt, mert az új hivatal azzal lett volna elfoglalva, hogy hogyan vásároljon autót, mobiltelefont és laptopot az új hivatalnokoknak, és egy évig semmi kézzelfogható nem történt volna.
Remélem, hogy a tanács képes lesz koordinálni a különböző források allokációját, bízom benne továbbá, hogy képes lesz a finanszírozó intézményeket rábírni arra, hogy a forrásokat ne szórják szét, hanem igyekezzenek koncentráltan, a legtöbb eredménnyel kecsegtető területre összpontosítva eljuttatni a kutatásokat.
Hogyan fogja a World Science Forum az elért eredményeket, valamint az itt felmerült kérdéseket a politikai döntéshozatal felé kommunikálni?
A World Science Forum végén elfogadunk egy nyilatkozatot, amelyet természetesen megküldünk a politikai döntéshozóknak is.
A Magyar Tudományos Akadémia is aktív volt az Innováció és Kreativitás Európai Évéhez kapcsolódó programok szervezésében. Hogyan tudják az így megszerzett lendületet az év lezárulását követően is fenntartani?
Az eredményes programok, maga az elért eredmény és a siker az, ami fenntartja az európai év keretében megvalósított, illetve megkezdett kutatásokat. Egyúttal remélem, hogy a magyar tudomány finanszírozása nem áll meg azon a szinten, amelyet a 2010-es költségvetés lehetővé tesz, hanem elindul az általam oly sokszor sürgetett fejlesztés. E szerint következetesen, legalább hat-nyolc éven át ésszerű mértékben kell növelni a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket, és így a felhasználásuk is ésszerű lesz.
Ahogy azonban már sokszor elmondtam, nem szabad hirtelen megemelni ezt a keretet, hanem fokozatos, évről évre növekvő forrásokkal kell ellátni a kutatókat. Így leszünk képesek arra, hogy stabil, működőképes állapotot alakítsunk ki. 
