Hirdetés
Kreatív Iparágak Platformja (KIP). Az elnevezésből úgy tűnik, radikális változásra kényszerítenék Európa és Magyarország üzleti szerkezetét.
Igen, a kreativitás és annak megfelelő üzleti alkalmazása rendkívül nagy nemzeti jövedelmet termelhet egy ország számára. Az elgondolás elméleti megalapozója Richard Florida, akit magát írónak és „gondolkodás-irányítónak” tartja, ötleteit számos világcég alkalmazza a regionális és nemzeti üzleti és gazdasági stratégiájának átalakítására.
Florida szerint a társadalom átalakulóban van, és a jövőben a kreatív dolgok megvalósulása és elterjedése várható, és ebben a tekintetben az ország mérete sem mérvadó. Vannak kis országok, mint például Dánia és Finnország, ahol feltalálták a Legót, illetve létrehozták a Nokiát. Ezek, az akkor újnak számító találmányok adják a mai napig a nemzeti jövedelmük meghatározó részét. Ugyanez érvényes a Rolling Stones és az ABBA zenéjére, melynek szerzői jogaiból származó bevétel a brit és a svéd GDP jelentős részét tette ki.
Ezekben a termékekben a szellemi tulajdon komoly bevételi forrást jelent.
Az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a szellemi tulajdon védelmezésére. Ezek szerint Brüsszel itt a jövő bevételi forrását védelmezi?
Az Egyesült Államokról elmondható, hogy az autók, a gyorsétterem hálózatok, szoftverek és a filmjeik exportálásával nem mást, mint szellemi tulajdont ad el.
A gazdaságban a szellemi tulajdon és az azok használatáért járó licensz hatalmas értéket képvisel. Ráadásul az ár egy bizonyos fogyasztási szint után nagymértékben eltér az előállítási költségektől. Míg egy autó esetében anyaghányadot kell előállítani és a rajta lévő szellemi tulajdon egy plusz érték, egy film „fogyasztása” esetében az „anyag költség” nem terjed túl az előállítási költségen. Vagyis a nagy fogyasztás mellett nagy nyereségre lehet szert tenni.
A Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) által életre hívott Kreatív Iparágak Platformja (KIP) mögött az az elgondolás húzódik, hogy a digitális tartalmak (tananyagok, játékok stb.) értékesítés a hálózaton keresztül is mehet. Ebben az esetben a hagyományos információhordozó anyagi költsége is kiesik
A KIP lényege – a hálózatiság mellett-, hogy egy hazai hagyományokra alapozott digitális tartalom előállítással kapcsolatos ötletből kutatásfejlesztéssel, hogyan lehet sikeres üzleti tevékenységet, üzleti modellt formálni.
Az Egyesült Államokat, Dániát, Finnországot hozta példaként. Magyarországon mennyire megvalósítható ez az elképzelés?
A kreatív ötletek és az erre települt iparágak függetlenek lehetnek az ország méretétől, illetve az ipari teljesítő képességtől.
A magyar kutatások azt szolgálták, hogy mennyire felel meg a valóságnak az a sztereotípia, miszerint mi magyarok nagyon kreatívak vagyunk, vagyis, mennyire aktív a Florida által „kreatív osztálynak” elkeresztelt réteg. Ez egyben arra is választ ad, hogy mennyire tudunk a kor kihívásainak megfelelni.
A Démosz által készített három tanulmány (A kreatív gazdaság elméletéről, Kreativitás - kreatív gazdaság, Kreatív atlasz) szerint egy társadalom kreatív képességének szintjét három jellemző határozza meg. Az első kettő tekintetében (tehetség és atechnológia) Magyarország megfelelő szinten áll, a harmadik jellemző azonban szinte hiányzik: ez pedig a tolerancia.
A kreatív embereket el kell viselni. A „kreatív” szokatlan kapcsolatokat húz a dolgok között, így hozván létre egy új folyamatot. Ennek a képességnek a kibontakozásához toleranciára van szükség. Magyarországon ennek hiánya az, ami a kreativitást akadályozza.
Az új ötletekkel szembeni befogadóképesség az, amire nem vagyunk nyitottak?
Igen, de ugyanilyen fontos az emberekkel szembeni, vagy a rendhagyó vállalkozásokkal szembeni elfogadás, érdeklődés is.
A kreativitást elnyomó gyakorlat már az óvodai szituációkban is megjelenik és végigkíséri az egész oktatási rendszert. Meg kellene érteni, hogy az a gyerek, aki nem a megszokott módon akarja megoldani a feladatot, nem deviáns, hanem más „működési elv” alapján gondolkodik, másképp akarja kifejezni magát.
A Demos tanulmánya történelmi példákra alapozva arról számol be, hogy ezeknek a sztereotípiáknak a leküzdéséhez nagyon erős gazdasági, pénzügyi és társadalmi nyomásra van szükség.
A válság ebből a szempontból kapóra is jöhet?
Igen. Magyarország számára ez kitörési pontként jelenik meg. A nyersanyagban való szegénységünket ráadásul kompenzálhatja a jó földrajzi elhelyezkedés (tranzit útvonalak, vízkészlet, talaj termőképesség stb.).
Magyarországnak vannak olyan kreatív teljesítményei, amelyek maradandót alkottak. Gondoljunk csak a Rubik-kockára, a Kodály-Bartók módszerre, vagy a Pető oktatási-módszerre. Sajnos ezeket az eredmények egy részét a modern világ elfelejtette alkalmazni. A KIP célja, hogy a kreatív iparágak által támogassa a tanulási környezet fejlesztését , a hálózatiság világában.
Ezen belül külön hangsúlyt kívánunk fektetni a hátrányos helyzetű, vagyis a megváltozott munkaképességű, a fogyatékos és az idős emberek tanulási folyamatának javítására. Az Európai Unió is – tekintettel a jelenlegi demográfiai helyzetre – szintén ezeket a területeket akarja erősíteni.
Ha definíció szerint akarjuk megfogalmazni, a KIP célja, hogy a digitális területen, a kreatív iparágak által támogassa a tanulási környezetet, annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű emberek részt vehessenek egy új, egész életen át tartó tanulási folyamatban, és ezáltal minél tovább bent maradhassanak a munkaerőpiacon.
A hátrányos helyzetűek célcsoportja valamilyen pályázati feltételként jelent meg, vagy egyértelműen része volt a projektnek?
Nem volt pályázati feltétel, ezt mi találtuk ki.
Hogyan néz ki a gyakorlatban a Platform?
Az Európai Unió rájött, hogy a K+F politikát az egyes iparágak képviselőinek kell alakítania, ezért létrehozott 8-10 darab uniós platformot, melyben az adott témában aktív multinacionális szervezetek, egyetemek, civil szervezetek és vállalatok vesznek részt. A KIP az EU hálózati és média (network and media) platformhoz csatlakozott.
Mikor tehát a tanulási környezetről beszélünk, akkor is a hálózaton elérhető oktatási lehetőségekről van szó. A hálózati oktatás sokféle lehet, így az eredményesség érdekében a KIP platform tevékenységét leszűkítettük az idősek és a hátrányos helyzetűek tanítására.
Magyarországon több százezer ember menekült el rokkantnyugdíjasnak. Ezeket az embereket olyan munkaterületekre kell visszavinni, ami számukra életminőség-javulást is jelent.
A KIP célja, hogy két év alatt kidolgozza ennek a területnek a kutatás-fejlesztési stratégiáját. Először azt kell meghatározni, hogy mit kell ahhoz kutatni, fejleszteni, hogy Magyarországon olyan technológiákat alkalmazzunk, amivel a belföldi foglalkoztatási problémákat meg lehet oldani, és export terméket/szolgáltatást tudunk előállítani.
Vannak ezen a területen pozitív példák, ún. „legjobb gyakorlatok” (best practices)?
Európában a britek a leghatékonyabbak ilyen tekintetben. Nagy-Britannia létrehozott egy digitális kormányzati stratégiát. A Digital Britain elnevezésű programban fontos szerepet kap például a játékfejlesztés, hiszen ezek a videojátékok ma már az interneten keresztül bárkivel játszhatók, és többnyire együttműködést követelnek meg. Az ilyen játékokon szocializálódott emberek például hozzászokhatnak a globális környezetben végzett csapatmunkához is.
Hogyan működnek együtt a KIP tagjai?
Először minden külföldön és belföldön fellelhető információt összegyűjtünk, amit a tagoknak szelektíven továbbítunk. Természetesen nem mindenki akar minden projektben részt venni, ezért 4-5 szervezetből, cégből álló csoportokat hozunk létre, amelyek un. workshopok keretében vitatják mag a közös kutatásfejlesztés lehetőségeit.
Ha például Pető-módszer digitális megújulásának keretében új, digitális tanulási/képzési környezetet biztosító szolgáltatást kell csinálni a Pető Intézetnek, azt mérjük fel, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani, hol lehet addicionális forrásokat találni (a 7. Kutatás-Fejlesztési Programból vagy a Nemzeti Fejlesztési Tervből szerezzük-e meg), és közben megkeressük azokat a tagokat, akik ebben a vállalkozásban részt tudnak venni.
Mivel a KIP 2008 decemberében állt fel, egy fiatal csapatról van szó. Jelenleg a magyar és a globális helyzet felmérésén vagyunk túl, és most állítjuk fel a workshopokat.
Mi a kapcsolat a MATISZ és a KIP között?
A MATISZ munkájában minden mindennel összefügg. Egy-egy projekt lezárása után a következőt az addigi eredményekre építjük. A KIP az A.C.T.E.N. projekt eredményeire építettük, mely 2004-2006 között zajlott, 8 európai ország részvételével. Ennek keretében felmértük, hogy a 7. Kutatás-Fejlesztési Programban milyen tartalomipari K+F tevékenységre lesz szükség. Ugyanazokat a munkamódszereket alkalmaztuk ott európai szinten, amit most a KIP-nél nemzeti szinten.
Említette, hogy a cél egy kutatásfejlesztési stratégia kialakítása. Hol tart a munka?
Jelenleg információt gyűjtünk. A témával kapcsolatos minden adatot be kell szereznünk, miközben a platform tagjaival egyeztetünk arról, hogy milyen K+F témák szükségesek ahhoz, hogy egy, a világ élvonalában álló stratégiát hozzunk létre.
Példaként említhető a magyar matematika-oktatás. Nincs még egy olyan ország a világon, ahol ilyen példatár létezne, mint a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok. Az évszázadok óta felhalmozódott példákat mozgássérült emberek dolgozzák fel – jelenleg 1915-nél tartunk – és ebből, a modern technológiával olyan példákat gyártunk, melyek akár háromdimenziós, grafikai szinten megoldhatók
Európában egyedülálló oktatási anyagot lehet létrehozni, ha a térgrafikával foglalkozó magyar feltalálók tudását az új technológiákkal ötvözve. Ez nem csak népszerűsítheti, de frissítheti is a magyar matematika-oktatást.
A tanítási környezet lényege a motiváció. A korábbi, ex-katedra oktatási módszer nem egyénre szabott és nem kollektív tudás-elsajátítást hoz létre. Bár az egyénre szabott oktatás több erőfeszítést és nagyobb hozzáértést igényel, de, ha a tanulás, mint örömszerző tevékenység valósul meg, akkor az egész életen át tartó tanulás nem tehertétel és a sikeresen alkalmazott tudás az életminőséget is jelentősen javíthatja.
Mondható, hogy a társadalmi környezet változott meg annyira, hogy egy új típusú oktatásra lenne szükség?
Igen. De ez nem valamiféle anomália, ez egy természetes folyamat. A kereteket kellene megteremteni. Alapvetően az oktatásnak alulról, a társadalmi igények szintjéről kellene építkeznie, a tanulási egységeket pedig a motiváció szintjén kellene összerendezni.
A szavaiból azt veszem ki, hogy a jelen demográfiai körülmények között Európában az egyénre szabott oktatásé a jövő. A tömegtermelésről visszatérünk a kisiparos munkára?
Majdnem. Ma a meglévő tudásbázist kell „leválogatni”. A tömegtermelés az, amikor a Ford T-modell csak fekete színben volt elérhető, mert ez volt az akkori technológia színvonala. Ma már megoldható, hogy az egyedi igényeket tömegtermelési körülmények között elégítsük ki, de az önköltség alacsony marad: tehát az autó ma több színben stb. személyre szabható módon kapható.
A hálózati körülmények között azonban eltérően is kell gondolkodni. Nagy politikai vitákat kavar az Unióban a szolgáltatások szabad áramlása. Az online tartalom/ kreatív ipar ugyanakkor határokon át ível, nyugodtan eladható Magyarországról egy oktatási szolgáltatást a neten keresztül német nyelven külföldieknek, és mint tudjuk a digitális tartalomnak nincs anyaga, tehát minél többen fogyasztják annál jelentősebb a nyereség.
Ez az, ami a hálózati gazdaságot kreatívvá és innovatívvá teszi. 
