Hirdetés
Gérard de Nazelle-t szeptemberben választották meg az első magyarországi székhelyű uniós szerv, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatójává. Az igazgató a múlt hét végén Budapesten járt, hogy az EIT Igazgató Tanácsának tagjaival egyeztessen, valamint megtekintse, hogyan halad az építkezés az Info Parkban. A francia származású mérnök exkluzív interjúban mesélt az EurActiv.hu-nak a magyarországi tapasztalatairól és az EIT keretében tervezett munkájáról. Az interjút Kalmár Szilvia készítette.
Ön az üzleti életből csöppent bele egy európai intézet igazgatói székébe. Mi volt az első benyomása, amikor elvállalta ezt a munkát?
Az első benyomásom hihetetlenül pozitív volt. Az elmúlt pár napban túlnyomórészt az Európai Bizottsággal foglalkoztam, pontosabban azzal a csapattal, akik létrehozták és támogatják – az Igazgató Tanáccsal egyetemben – az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet [EIT]. Emellett megismertem a Bizottságon belül az Oktatási és Kultúrális Főigazgatóságot [DG for Education and Culture], és igen nagy hatással volt rám az ott dolgozók felkészültsége, valamint az elért eredmények színvonala.
Ez egy nagy szervezet, de én is egy hasonló nagyságú szervezetből érkeztem, az üzleti oldalról. Itt is azt látom, hogy a megközelítés gyakorlatias, munkavégzésen keresztül való tanulásra [learning by doing] épül, és célja, hogy konkrét eredményeket érjen el.
A világ megváltásáról szó sincs, az EIT inkább egy kísérlet arra, hogy hogyan lehet a tudományos és az oktatói közösséget hatékonyabban összekapcsolni az üzlettel és a kereskedelmi fejlődéssel.
Az EIT legfőbb terméke – amennyiben az EIT-t egy üzleti alapon működő vállalatnak vesszük – a KIC [Knowledge and Innovation Communities, Tudás és Innovációs Közösségek]. Ezek konkrét tulajdonságaik alapján különülnek el. Önálló entitásként működnek, vagyis lesz üzleti tervük, lesz főigazgató. Tehát egy gyakorlatias dologról van szó, ami egyértelműen összekapcsolja a kereskedelmi érdekeket a tudománnyal és az oktatással.
A koncepció rendkívül pontosan meghatározott, hiszen kidolgozása mögött rengeteg munka áll. Nagy hatással volt rám az elképzelés egyedisége, és az, ahogyan az elképzelés egy kísérletté alakult át, amely végül meg fog valósulni.
Ön másodszor jár Magyarországon. Mik a tapasztalatai a körülményekről és a magyar hatóságokkal való együttműködésről?
Tegnap [november 5.] meglátogattuk magát az épületet. Teljesen lenyűgözött az elhelyezkedése, a színvonala, és a magyar hatóságok, valamint Dr. Vass Ilona és Dr. Magyar Gábor [NKTH és Miniszterelnöki Hivatal] támogatása és vendégszeretete. Felismertem azt az erős csapatmunkát, ami a háttérben mozgatta az embereket a közös cél elérése érdekében, ami az EIT megvalósítása: egy európai természetű intézet magyarországi helyszínnel.
Erős együttműködés jött létre az Európai Bizottság Képviselete és a magyar hatóságok között, és megismerhettem annak a dolognak a kettős megközelítését, hogy „igen, ez egy nagyon fontos európai intézet, ami Magyarországon jön létre”. Szemmel látható, hogy ugyanazt a küldetést kívánják teljesíteni: európai munkahelyek teremtése az innováción keresztül.
Megbizonyosodhattam róla, hogy a kivitelezői oldalon is hihetetlenül jó csapatmunka folyik. Ide értem a magyar hatóságok dolgozóit, az építészt, az informatikusokat, valamint a bizottsági alkalmazottakat. Engem mindez leginkább a Kínában eltöltött időre emlékeztet, amit úgy szoktam jellemezni, mint a környezet, ahol lehet cselekedni, ahol olyan érzése van az embernek, hogy tényleg történnek dolgok.
Az épület nagyon színvonalas, igényes lesz. Az Info Park hihetetlenül jól kivitelezett, csúcstechnikát felvonultató környezet. A befogadói megállapodás tető alá hozatala is nagyon jól halad, reményeim szerint az elkövetkezendő hetekben az aláírásra is sor kerül. Tehát a magyar hatóságok támogatása egyértelműen kitűnik mindezekből. Őszintén le vagyok nyűgözve.
Már megkezdődött az alkalmazottak kiválasztása is. Mikor kezdik a munkát Magyarországon?
Az Intézet szempontjából azt kellene mondanom, hogy mielőbb, ugyanakkor nagyon örülök, hogy marad egy kis időm tanulni. Az Unió nagyon erős csapattal rendelkezik, melyet Recalde asszony vezet. Az eddig végzett rengeteg munka az ő érdemük. Éppen ezért örülök annak, hogy eltölthetek egy kevés időt még Brüsszelben, és így a feladatok átadása és a felkészülés megfelelően történik meg.
Az intézet szempontjából amint lehet, kezdenünk kell, de mindenekelőtt még be kell vezetni az informatikai rendszert, be kell bútorozni az épületet, stb.. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy a dolgozók februártól jöhetnek folyamatosan, és áprilisban kezdhetjük meg a gyakorlati munkát.
A KIC-ekre visszatérve, milyen elvárásai vannak ezekkel a közösségekkel szemben? Párhuzamosan több uniós projekt is zajlik az innováció fellendítése érdekében, többek közt az FP projektek befektetésein keresztül. Milyen többletet tud majd az EIT és a KIC nyújtani?
Az EIT csak egy azon eszközök között, melyek az innováció fellendítését célozzák. Ez egy teljesen eredeti elképzelés kísérlete, ami megpróbálja a kutatói munka sikerességét a kereskedelmi fejlődésbe integrálni. Egyébként erre még rengeteg más anyagi eszköz van, amiket – ahogy eddig is tették – kombinálni kell.
Senki sem rendelkezik az innováció monopóliumával. Az innováció mindenütt jelen van. Mi, az EIT segítségével szeretnénk hozzájárulni az európai innováció teljesítményének fokozásához.
Amikor a Shell-nél dolgoztam, ott is magával ragadott az ott dolgozó emberek szakmai kvalitása. Mégis volt ott egyfajta űr az innováció értékének kifejezésében. Jó munkát végeztek, de – legalábbis véleményem szerint – sokkal többet lehetett volna kihozni a kutatás-fejlesztésbe való befektetésekből.
És ez éppen azáltal valósulhatott volna meg, hogy az üzleti ösztönzőket és az üzleti lehetőségeket összevetik, pontosabban a tervekben szereplő ügyeket a lehetőségeinkkel egyeztetik, valamint biztosítják, hogy a piaccal kapcsolatban álló emberek, a terveket működtető emberek és a kutatásban részt vevők között állandó párbeszéd legyen. És ez az, amit a KIC-ek próbálnak végrehajtani.
A KIC-ek összefogják az oktatási, a kutatási és a tudományos központokat, valamint az üzleti szférát és a vállalkozói képességeken keresztül - mint egy csapat – tartós előnyökké formálják ennek gyümölcseit. Európa nagyon tehetséges emberekkel rendelkezik, de úgy vélem, van még lehetőség az innováció terén való fejlődésre, a teljesítmény javítására.
Ráadásul mindez sürgős is. A Shellnél, az energetikai jövővel kapcsolatos kutatások során rájöttünk, hogy legalább húsz, harminc évet tesz ki, amíg üzletet lehet alapozni egy új energiaforrásra, legyen az bioüzemanyag, szél vagy folyékony szén. A klímaváltozás és a fenntartható energia tekintetében azonban fel kell tennünk a kulcskérdést: „Megengedhetjük magunknak ezt a húsz évet?” Olyan helyzetben vagyunk, amikor nagyon gyorsan kell például stabilizálni az atmoszféra szén-dioxid sűrűségét, és a szokásos üzletmenet folytatása nem lehetséges többé.
Egyrészről tehát tehetséges emberek tárháza tárul elénk, valamint a lehetőség, hogy akár többet is kihozzunk belőlük, ha a megfelelő aktorokat összehozzuk. Másrészről olyan környezetben élünk, amely innovációra ösztönöz, amely arra késztet minket, hogy ne a megszokott módon tegyük a dolgunkat. A KIC-ek a legjobb példa arra, hogyan tudunk választ adni a sürgető problémákra úgy, hogy közben munkahelyeket teremtünk Európában, és megfelelünk a például Kína és India által támasztott versenynek.
Használják a világ más területein már bevált, legjobb gyakorlatokat, vagy vizsgálják ennek lehetőségét?
Általában véve mindent átveszünk, ami jó. De a siker egyik alapvető feltétele, tehát az egyik ok, amiért az EIT sikeressé válhat az, hogy az elképzelés nagyon egyszerű és gyakorlatias.
Ha azonban kívülről hozunk bevált gyakorlatokat, akkor is szem előtt fogjuk tartani, hogy ne egy szörnyeteget hozzunk létre, hiszen – ismétlem- az EIT egy kismértékű kísérlet. Átvesszük, ami már létezik, de csak akkor, ha az egyszerű és gyakorlatias módon teljesíti az egyedi igényeket.
Néhány héttel ezelőtt Martin Schuurmans, az Igazgató Tanács elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem ért egyet a finanszírozás mértékével. Több pénzt szeretne az EIT számára. Ön elégedett az EIT finanszírozásával?
Én nem hallottam ilyen problémáról. Amiről azonban igen, az az, hogy az EIT számára a közösségi költségvetés csak roppant korlátozott összeget különített el. Nem titok, hogy az FP7 program már sok éve évi mintegy 60 milliárd eurót kap, míg az EIT-re 2013-ig összesen 309 milliárdot különítettek el, vagyis egészen más mértékről beszélünk.
Ugyanakkor az EIT nem újabb és újabb forrásokhoz való hozzáférésről szól. Az EIT eredeti feladata, hogy a pénzt úgy fektesse be a kiválasztott KIC-ekbe, mint ahogy a jó gazda vetőmagjait a földbe ülteti. A kiválasztott KIC-ek a forrás segítségével kell tudják megszervezni munkájukat oly módon, hogy azok működőképesek legyenek. Ha azt akarjuk, hogy az emberek továbblépjenek és megváltoztassák korábbi gyakorlataikat, akkor pénzt kell beléjük fektetni. A sikernél semmi sem sikeresebb vagy ragadósabb. Az EIT kicsi, de néha a kis dolgok is nagy hatással lehetnek.
A pénz tehát fontos a KIC-ek számára, de nem ennek mértékéről, hanem felhasználásának módjáról folyik a vita. Az Igazgató Tanács azon eszközök kidolgozásán munkálkodik, amelyek üzleti forrást vonzhatnak, és a KIC-eknek ezen a nyomvonalon kell majd továbbhaladni. A Tanács által vizsgált, a magánforrások bevonására alkalmas eszközök közül az egyik lehetséges módszer egy alapítvány létrehozása. Ez egy összetett vállalkozás, mivel ez lenne az első, uniós szervezet által létrehozott alapítvány.
És itt ismét visszakanyarodhatunk a kérdéséhez, miszerint használunk-e bevált gyakorlatokat. Igen. Az Igazgató Tanács már több, az általunk tervezetthez hasonló jelleggel bíró alapítvánnyal is egyeztetett, és ez segíthet nekünk. Azt reméljük, hogy ezzel az eszközzel vállalati és magánadományokat egyaránt gyűjthetünk olyan emberektől, akik érdeklődnek az EIT iránt.
Az uniós projektekre jellemző probléma, hogy elkezdenek valamit támogatni, de a támogatási időszak lejártával, vagyis a forrás megszűnésével nem biztosított a projekt fenntarthatósága. Az Ön által felsorolt eszközök – az alapítvány létrehozása, illetve a magánforrások bevonása – a projektek hosszú távú fenntarthatóságát hivatottak biztosítani?
Az innováció bizonyos mértékig a kockázatvállalásról szól, és ebben nincs semmi rossz. Lenyűgöző, ahogy az Igazgató Tanács a kockázat csökkentésén és vállalásán dolgozik, illetve, ahogyan a biztosítékokat kezeli. Mindnyájan a maximumot nyújtjuk, hogy a KIC-ek képesek legyenek teljesíteni azt, amit mi a számukra elképzeltünk.
Ennek ellenére azonban az EIT kudarcot is vallhat, ahogy minden új ötlet, új kezdeményezés. Az alapelképzelés szerint azonban nem fogunk elbukni, és ebben erősen hiszünk, erre erős kötelezettséget vállaltunk. Ahogy arra is, hogy ez a munka sikerre vezet, ami pedig üzletet generál. A KIC-ek végtére is függetlenek lesznek. Az EIT és a KIC-ek hét éves keret-megállapodást írnak alá, ami a kötelezettségvállalások ütemezését tartalmazza. Ez stabilitást ad, és erősen hisszük, hogy a KIC-ek sikereiken keresztül - mint minden üzleti vállalkozás - képesek lesznek megteremteni saját jövőjüket.
Hogyan foglalná össze röviden az alapgondolatot melynek mentén jövőbeni munkáját végezni szeretné?
Az én munkám alapvetően operatív. Az EIT általános stratégiáját az Igazgató Tanács dolgozza ki, és természetesen ez után következik ennek szigorú megvalósítása, és ez az én feladatom.
Korábban olajfinomítókat építettem, így tudom mit jelent az ilyen jellegű precíz munka, ezért világos céljaim vannak. Ezt ismertetem a Tanáccsal az üléseken, és ha majd többet tudok, akkor egyre inkább azon leszek, hogy arról is beszéljünk, amiről nem lehet. Ha azonban a testület egyszer döntést hozott, akkor az igazgatónak, tehát nekem meg kell valósítanom azt.
A KIC-ek működését lehetővé tevő folyamatok sorát kell még elindítani. Ezt meg fogom tenni. Arra is felkértek azonban, hogy egyszerűsítsem a folyamatokat, ahol csak lehet, lehetővé téve, hogy a pénz a KIC-ek támogatásába folyjék és ne egy bürokratikus szervezetbe.
Nagyon szépen köszönöm!
