Hirdetés
Európában egyre több országban, egyre több passzívház épül. Nyugodtan állítható, hogy a klasszikusan környezettudatos nyugat-európai országokban kifejezetten divatossá vált zéró CO2 kibocsátással rendelkező házakban lakni. Az ilyen lakás egyébként nem csak a környezetnek, hanem nekünk is megéri. Szakértők szerint majdnem 90 százalékot lefaraghatunk a fűtésszámlánkból.
A passzívházak lényege, hogy „a ház külön fűtési-hűtési rendszer nélkül biztosítja a kellemes belső klímát télen és nyáron egyaránt.” – mondta el Debreczy Zoltán, a Magyar Passzívház Szövetség (MAPASZ) elnöke a HVG csoport építőipari szakmagazinja, a Bautrendnek adott interjújában. A szakértő hozzátette, mindez annak köszönhető, hogy egy passzívház „extrém jó hőszigeteléssel rendelkezik a falak, az aljzat a tető és a nyílászárók tekintetében egyaránt”.
A Bautrend nemrég fejezeteket közölt egy, az európai passzívház-piacra vonatkozó kitekintésből, amely szerint a kezdeményezés hazája Németország, de jelentős eredményekkel büszkélkedhet Svájc és Ausztria is, valamint a felzárkózás útján, de sikeresen halad Nagy-Britannia, Belgium és Franciaország is. Bár Magyarország –összesen két passzívházával- a sereghajtók között kullog, nem kizárt, hogy nemsokára nálunk is megindul a tudatos építkezés.
Bár a passzívházak eltérő támogatási és szabályozási rendszernek kell, megfeleljenek az egyes országokban, valójában egy nagy és több kisebb modell érvényesül, ráadásul létezik európai uniós iránymutatás is.
A német passzívház modell dominanciája
A világ első passzívháza 1991-re a németországi Darmstadtban épült fel, így az európai építőiparban egyelőre ez a modell és az ennek alapján kialakított „passzívház tervező programcsomag” (PHPP) alkalmazása dominál, ami már több tízezer passzívház építéséhez jelentett alapot.
Németországban jelenleg körülbelül 6000 ilyen épület áll, a prímet mégis Ausztria viszi, ahol a legmagasabb az egy főre eső passzívházak aránya Európában. Mivel a passzívházak másik őshazája Svájc, nem csoda, hogy a két ország találkozásánál, a voralbergi tartományból indult az osztrák divat.
A német anyanyelvű országok mellett az Olaszországhoz tartozó dél-tiroli térség mutat kiemelkedő teljesítményt, majd kissé lemaradva követi őket Belgium, Norvégia, Írország, valamint több, főleg nyugat-európai ország.
Voralbergben „2007. január 1-jén minden újonnan épülő több szintes, szociális lakóépületre bevezették a passzívház szabványt” – írja a Bautrend. Bár Németországban ez még tartományi szinten nem, csak néhány városban lett obligatórius, a két ország ezzel bőven megelőzte az európai szabályozást.
A Tanács és az Európai Parlament az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvét 2002-ben fogadták el. Ebben az EU társ-döntéshozói iránymutatásokat adnak a tagállamoknak arra, hogy hogyan tudják megvalósítani a környezettudatosabb építkezést nemzeti szinten.
Az irányelv meghatározza, mik azok a minimális szempontok, amelyeket az épületek energiateljesítményére vonatkozó számítási módszerekben figyelembe kell venni, illetve kötelezi a tagállamokat arra, hogy az „1000 m2 feletti hasznos alapterületű épületek nagyobb felújítása[1] kapcsán növeljék az épület energiateljesítményét, hogy kielégítse a minimumkövetelményeket”.
Bár az irányelvben megfogalmazottak jelentősen javítják az új épületek energetikai teljesítményét, meg sem közelítik a fűtési igénnyel nem rendelkező passzívházak követelményrendszerét. A passzív építkezési módszerek kötelezővé tétele az Európai Parlamentben merült fel. A képviselők azt javasolták, 2011-től tegyék azt minden tagállamban követendő módszerré. Debreczy Zoltán, MAPASZ-elnök azonban úgy véli, erre legkorábban 2015-2019-re lehet esély.
Az EU jogforrási rendszerében az irányelvek (ellentétben a rendeletekkel) nem szó szerint kötelezőek, hanem azokat a tagállamoknak saját törvényben (és így saját szavaikkal megfogalmazva) kell kihirdetni.
Ennek megfelelően Magyarországon az Országgyűlés 2006-ban elfogadta az építési törvény módosítását, 2008-ban pedig elkészült az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló kormányrendelet, mely 2009. január 1-én lépett hatályba, derül ki egy építőipari tanácsadó cég blogjából. Ezen rendeletek tartalmazzák az energetikai követelményrendszert, a számítási módszereket és a tanúsítási eljárás rendjét.
Passzívház tanúsítványok
Az európai rendelkezéseknek megfelelően a fenti rendeletek különbséget tesznek „az új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző kategóriái között”. A fenti kormányrendelet minden új épületre, az ellenérték fejében tulajdonost váltó, illetve egy évnél hosszabb bérleti szerződésű meglévő épületre írja elő a tanúsítványok megszerzését, de -az uniós irányelv útmutatásainak megfelelően- megköveteli ezt az 1000 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú közhasználatú épületek esetén is.
Mindezek azonban nem a passzívházakra, hanem általában véve a házak építésére vonatkoznak. Érdekes tény, hogy a minősítések terén a térségben jelenleg egyeduralmat élvez német Passivhaus Institut, amely a már említett első darmstadti passzívházat létrehozta. Bár a témában otthonosan mozgó szakemberek nehezményezik ezt a monopóliumot, egyelőre nincs olyan intézmény a térségben, amely hasonló feladatok ellátására képes lenne.
Magyarországon egyelőre Debreczy Zoltán az egyetlen olyan szakember, aki nem csak házak, hanem önmaga számára is megszerezte a tanúsítványt, így egy ilyen intézet kialakítását egyedül rá lehetne alapozni.
A német kritériumokat teljesítő házból Magyarországon jelenleg kettő van (Szadán és Tényőn), mondta el az EurActivnak Timaffy Lilla, a Bautrend főszerkesztője, hozzátette azonban, hogy „majdnem passzív” házakból még mintegy tucatot találhatunk az országban. Jövő tavasszal elkészülhet az első magyar passzív sorház is, amely Dunakeszin kapott helyet. A német szaklapok szerint a sorházak még takarékosabbak, mint önálló társaik, mivel az energiarendszer jobban elosztható.
Timaffy elmondta továbbá, olyan házakról is tud, amelyek, habár megfelelhetnének a követelményeknek, nem indulnak a tanúsítvány megszerzéséért.
Felárral építhető, de sokat spórol
Magyarországon a technológia egyelőre drágának mondható. Azokban az országokban, ahol elterjedtebb a passzív építészet, egy beruházás mindössze 5-7 százalékos felárt jelent, Magyarországon azonban 20-30 százalékkal kell számolnunk, mivel a passzív minősítésű házelemek (nyílászáról, szigetelő anyagok, stb.) még nem kaphatóak belföldön.
A szakértők úgy vélik, ez azonban hosszú távon megtérülő költség, hiszen az ilyen házak fűtése 90 százalékkal olcsóbb, ráadásul már meglévő házak is passzívvá alakíthatók.
A költségek ráadásul a passzív építészet terjedésével egyre alacsonyabbak lesznek, ahogy a piacon elérhetővé válik a technológia és a felkészült szellemi tőke.
[1] Az irányelv értelmében „nagyobb felújításoknak számítanak például az olyan esetek, ahol az épület burkolatának és/vagy energetikai berendezéseinek (pl. fűtés, melegvízellátás, légkondicionálás, szellőzés és világítás) felújításával kapcsolatos összes költség nagyobb az épület értékének 25 %-ánál, nem számítva a telek értékét, amelyen az épület elhelyezkedik, sem azokat az eseteket, ahol az épület burkolatának több mint 25 %-a felújításra kerül”.
