Hirdetés
Az „Innováció ösztönzése” című tanulmány hivatalosan júliusban jelenik meg, és azt tárgyalja, hogy bár a G20 államok kormányai több mint 200 milliárd dollárt különítettek el különböző új innovációs programokra, a projektek közötti koordináció megteremtésére már kevés figyelmet szenteltek.
A tanulmány szerint az Egyesült Királyságban például 2,1 milliárd dollárt szánnak a kis-és középvállalatok hiteleinek kezességére, közben pedig Németországban kiterjesztik a hitelek leértékelését.
A jelentést a héten (június 2.) mutatták be egy megbeszélésen Brüsszelben, ahol politikai döntéshozók, egyetemi professzorok, illetve a magán- és a közszféra innovációs szakértői vettek részt.
Szerintük az országok innovációs ötleteit azért kell közösen koordinálni, hogy a jelenleg hatályban lévő számtalan gazdaságélénkítő csomag hasznosságát maximalizálják.
„1944-ben a világgazdaság vezetői a New Hapshire-i Bretton Woodsban találkoztak, és egy új gazdasági világrendet kezdeményeztek. Ma, a tudásalapú gazdaság korszakában úgy gondoljuk, hogy az új erőfeszítésekre a globális együttműködés terén van szükség,” áll az uniós innovációs vezetők deklarációjában.
Előbb a beszéd és aztán a cselekvés
A résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy határokon átnyúló együttműködés nélkül az iparosodott országok, mint például az Unió tagállamai, hosszú távon kudarcot vallanak.
Szerintük a párbeszéd a legfontosabb. „A nyilatkozat arra ösztönöz, hogy első lépésként induljanak nemzetközi vitafórumok, ahol a résztvevők tanulmányozhatják és összehasonlíthatják az egyes országok tapasztalatait arról, hogy mi az, ami az innováció ösztönzésével kapcsolatban működik, és mi az, ami nem.” Az ilyen tapasztalatcserék segítenének elkerülni a sikertelen – és költséges - próbálkozásokat, csökkentenék az olyan felesleges kutatásokba való beruházásokat, amelyeket már máshol sikeresen végrehajtottak – vélik a jelentés szerzői.
„Az egyértelmű kiindulópontok”: zöld technológia és elöregedés
A jelentés szerint „az együttműködéshez egy viszonylag könnyű kiindulópont lenne a napjaink nagy kihívásaira választ kereső K+F beruházások és innováció kezdeményezések – mint például a klímaváltozásra, az alternatív energiákra és az elöregedő társadalom egészségvédelmére vonatkozó kutatások”.
A tanulmány a tudományos vízumokat, a személyi tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályokat, valamint az „egyéb, a kutatók és az ötletek mobilitását korlátozó jogrendszereket” is azok közé a területek közé sorolja, ahol a nemzetközi kooperáció nem csak kívánatos, hanem egyenesen szükséges is.
Ugyanakkor a résztvevők kevésbé voltak precízek annak meghatározásában, hogy milyen konkrét intézkedéseket kellene tenniük vagy milyen új mechanizmusokat kellene kidolgozniuk az országoknak, hogy ezeket az együttműködési célokat elérjék.
Vélemények:
Pat Cox, az Európai Mozgalom elnöke, az Európai Parlament korábbi elnöke a konferencia elnökeként úgy fogalmazott, hogy „ha együttműködünk, akkor meg kell tudnunk abban is egyezni, hogy hogyan hajtjuk végre az egyes feladatokat. Ezek a lépések talán alapvetőnek tűnnek, de ha ezek hiányoznak, akkor fokról-fokra kell felépíteni őket”.
Cox megnevezett néhány területet, ahol a nemzetközi koordinációnak el kellene kezdődnie: a legjobb gyakorlatok összehasonlítása, a fő teljesítménymutatók, hogyan haladnak a publikálási eredmények, meghatározó publikációk, a kutatási eredményekhez való hozzáférés és nyitottság kiterjesztése, és az erre vonatkozó szabályozások, klíring intézetek szabályozása, illetve, hogy az erre vonatkozó pénzügyi regulák elégségesek-e.
Helmut M. Schühsler, a TVM Capital partnermenedzsere elmagyarázta, hogy „amit mi valójában itt tenni szeretnénk, az az, hogy amikor dollármilliárdokat pumpálnak a gazdaságba, akkor néhány egyszerű igazságra felhívjuk a figyelmet”.
„Hogy lesz-e ebből valami? Azt még nem lehet tudni. Sajnos a világ nem egy játszótér, ahol mindenki boldog és együttműködik. A világ, legalábbis amíg a kereskedelmi vállalatok érintettek benne, a versenyelőnyökről szól, nem csak az üzleti, hanem szociális szinten is.”
A tények, mint az innovációk, amelyekről döntünk manapság, vagy azok kivitelezése fogják meghatározni – nem csak az elkövetkező 50 évre, hanem örökre – hogy a különböző társadalmi csoportok hogyan boldogulnak ezen az egyenlőtlen játszótéren.”
