Hirdetés
Mérföldkövek:
- 2007. augusztus: Az Egyesült Államokat komoly hitelválság rázza meg.
- 2007. december: A Bizottság közleményt ad ki a pénzügyi oktatásról
- 2008. október: A pénzügyi oktatás rendszerének kidolgozói először találkoznak.
- 2008. vége: A Bizottság létrehoz egy online adatbázist a pénzügyi oktatáshoz szükséges módszerekről és adatokról.
- 2010: A Bizottság átfogó elemzést jelentet meg az eddig alkalmazott eszközök hatékonyságáról, hogy elősegítse a pénzügyi oktatás fejlődését szerte az Unióban.
Összefoglaló:
A pénzügyi ismeretek oktatásának szükségessége valójában már jóval a jelen pénzügyi válság kirobbanása előtt felmerült az Európai Bizottság és a tagállamok között, de mindezidáig nem történt az ügyben komoly előrelépés. Sokkal inkább olyan programokat valósítottak meg eddig ezen a téren, amelyek eredményei szinte azonnal észlelhetőek voltak, mint például a fogyasztók tájékoztatása vagy a fogyasztóvédelem. Az oktatás, mint hosszú távú cél ez ideig nem jelent meg.
Ugyanakkor az EU lehetőségei ezen a téren igen korlátozottak. Habár a tervnek konkrét pénzügyi haszna lenne, és közvetlenül hatna a közös piacra is, még így is főként az oktatás témakörébe tartozik, ami pedig a tagállamok hatáskörébe tartozik.
Brüsszel már néhány 2005-ös dokumentumban is kulcsfontosságúnak nevezi az oktatást, arra ösztönözve a tagállamokat, hogy használják ki az ebben rejlő pénzügyi lehetőségeket. Két alkalommal, 2006-ban és 2007-ben az Unió Gazdasági- és Pénzügyminisztereinek Tanácsa (ECOFIN) külön hangsúlyt helyezett „a pénzügyi ismeretek oktatásának fontosságára és a fogyasztók tájékozottságára a tagállamokban”.
Nemrégiben számos tagállamban új nyugdíjrendszert vezettek be, amelyek keretében a foglalkoztatottaknak felelősségteljes befektetésekkel maguknak kell gondoskodniuk időskori ellátásukról – mindez még inkább felhívja a figyelmet a megfelelő pénzügyi oktatás szükségességére.
Végül az Egyesült Államokból kiinduló, ám Európára is jelentős mértékben kiható pénzügyi válság még komolyabb jelentőséget ad a kérdésnek. Számos szakértő egyetért abban, hogy az átlagos amerikaiak pénzügyekben való járatlansága nagymértékben hozzájárult a krízis kialakulásához. A jól tájékozott fogyasztók talán nem választottak volna kockázatos pénzügyi termékeket, és nem bíztak volna meg kétes hírű menedzserekben. Nyilvánvalóan a fogyasztók tájékoztatásáért felelős rossz információs rendszer és mindenekelőtt a kockázatos termékek kontrollálatlan és bonyolult adásvételi rendszere okolható leginkább a jelenlegi zűrzavarért.
A fogyasztóvédelmi szervezetek is egyetértenek a pénzügyi oktatás fontosságában, amely véleményük szerint nem merülhet ki mindössze a bankok kötelességében, hogy teljes körű és könnyen érthető felvilágosítást nyújtsanak ügyfeleik számára. Az EU előírásai szerint a bankoknak előzetesen informálniuk kell klienseiket az adott pénzügyi termék megvásárlása esetén, és természetesen fel kell hívniuk a figyelmet az abban rejlő esetleges veszélyekre is. A fogyasztóknak pedig lehetőséget kell biztosítani az egyes termékek összehasonlítására, még akkor is, ha esetleg nem jártasak eléggé a pénzügyekben.
E célból az EU minisztertanácsa 2008. áprilisában egy irányelvet fogadott el, amely az adósok védelmének növelését és a tagállamok közötti harmonizációját tűzte ki feladatul az Unióban. Az irányelv továbbá előírja a hitelek reklámjaiban az információk standardizálást is, hogy a fogyasztók számára még könnyebbé váljon a különböző termékek összehasonlítása (Részleteket az angol nyelvű Link Dossziénkban talál).
Főbb témák:
Különböző tanulmányok rámutattak, a polgárok döntő többsége csaknem semmit sem tud az alapvető pénzügyekről. Egy a Citigroup által végzett kutatás szerint háromból két brit fogyasztó úgy érzi, a pénzügyek túl bonyolultak ahhoz, hogy megérthessék azokat.
Hasonló eredményeket hozott ki egy olasz, egy francia és egy spanyol felmérés is, míg egy magyar tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a megkérdezettek 70 százaléka nem tudja, mi is az infláció. A Bizottság által készítetett kutatások tanúsága szerint Kelet-Európában a lakosság közel felének egyáltalán nincsen bankszámlája, ami pedig alapjaiban gátolja a pénzügyekben való megfelelő tájékozottság kialakulását (EurActiv.com 29/05/08).
Ugyanakkor egyre több ember érzi át ennek a jól használható pénzügyi háttérnek a fontosságát. Az Egyesült Államokban a Visa által végzett felmérés szerint a szülők meghatározó többsége szívesen venné, ha gyermeke pénzügyi ismeretek oktatásában részesülne az iskolában, valamint a jó pénzügyi képességek elsajátítását igen fontosnak tartja a személyes biztonság szempontjából.
Meglévő eszközök nemzeti szinten
Számos európai ország már a korábbiakban is többféle programot alkalmazott az iskolás gyerekek, a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok pénzügyi oktatására. Több program kifejezetten a tanárokat célozta meg, eszközöket ajánlva nekik az újfajta tantárgyak oktatásához. Nemrégiben az Európai Bizottság megbízásából egy kiterjedt felmérés készült, amely 180, a pénzügyi tájékozottság növelésével foglalkozó projektet vizsgált. A legtöbb program célcsoportja a gyerekek és a fiatal felnőttek. Ugyancsak kiemelt figyelmet fordítanak az alacsony jövedelműekre és az alacsony képzettségűekre is.
Ausztriában például az „Adósságmentes élet” elnevezésű programban mintegy 4000 tanuló vett részt 2001 és 2007 között. Külön workshopokat hoztak létre három speciális célcsoport számára: a legfiatalabbakkal (11 és 13 év között) az alapvető pénzügyi elveket ismertették meg, mint hogy honnan jön a pénz, vagy hogy a pénzügyi források korlátozottak. A második csoport (14-15 évesek) a megtakarítási módszerekről, a bankszámlákról, a készpénzről és egyéb fizetőeszközökről tanult. Végül a harmadik csoportot alkotó, 18 éven felüli résztvevők az élet megtervezésével, az adósságok elkerülésével és a hitelekkel foglalkoztak.
Svédországban egy hasonló projekt azokat a foglalkoztatottakat célozta meg, akik már közel álltak a nyugdíjkorhatárhoz – a feladat ezúttal az volt, hogy alapvető információkat adjanak át a nyugdíjra szánt összegek hatékony befektetéséről. A programot egy nemzeti bank, a Swedbank valósította meg, hogy a svéd dolgozók minél jobban megismerjék a 2000-ben újonnan bevezetett nyugdíjrendszer működését. A bank ingyenesen biztosította a szolgáltatást abban a reményben, hogy így egyúttal új ügyfelekre is szert tehet.
A Bizottság az ilyen jellegű eszközöket részesíti előnyben, amelyek felismerik, hogy a különböző korú embereknek különböző jellegű programokra van szükségük.
Az EU eszközei
2007-ben az Unió végrehajtói sürgették a tagállamokat a pénzügyi ismeretek oktatásának megszervezésére. Az amerikai pénzügyi válság után, amely az egész világot sokkolta a nyáron, Brüsszel kiadott egy közleményt a kérdésről. Decemberben különös hangsúlyt helyeznek a pénzügyi oktatásra, illetve az ehhez szükséges eszközök jövőbeli bevezetésére. A fő törekvés a tagállamok biztatása, hogy felismerjék a legjobb módszereket és megosszák egymással tapasztalataikat.
E cél elérése érdekében 2008-ban nemzeti szakértők hálózatát hozták létre a területen azzal a feladattal, hogy elterjesszék a leghatékonyabb módszereket a kontinensen, illetve amennyire csak lehetséges, harmonizálják az oktatási metódusokat és tananyagokat. Ez a csoport, amely 2008. októberében tartotta első találkozóját, a megfelelő tagállami hivatalok, pénzügyi szolgáltatók és fogyasztóvédelmi szervezetek képviselőiből áll. A tagok arra hivatottak, hogy az európai helyzet elemzésével és a 2010-ig foganatosítandó intézkedések javaslatával tanácsot adjanak a Bizottságnak.
A Bizottság Dolceta néven létrehozott egy a fogyasztók oktatásáról szóló weboldalt is, amelynek két főbb része a fogyasztói jogokkal, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozik. Bárki szabadon használhatja a site-ot – amely az EU minden hivatalos nyelvén elérhető –, és tesztelheti tudását a pénzügyekről (jelzálog, megtakarítás, befektetés, fizetési módok, stb.)
A weboldal frissítése hamarosan várható, így az valószínűleg a fiatal felhasználók igényeit is kielégíti majd. Az új szolgáltatás elsősorban az általános és középiskolák diákjait célozza meg egyszerűbb nyelvezetével és a lényeges pénzügyi fogalmak magyarázatával, mint például a kártyával történő fizetés vagy a bankszámla vezetése (EurActiv.com 17/04/08). Ez az újítás összhangban áll az Unió azon törekvésével, hogy a pénzügyi oktatást a különböző korcsoportok jellegzetességeihez igazítsák.
Ugyancsak a fiataloknak szól a Bizottság egy másik kezdeményezése, az Európa Naptár is. 2008-ban csaknem hárommillió középiskolás tanuló között osztották szét a napló példányait, amely alapvető információkat tartalmaz az Unióról és annak szakpolitikáiról, illetve tippeket ad a fogyasztói jogokról, beleértve a pénzügyi kérdéseket is. A 2008/2009-es szám a hitel fogalmát, előnyeit és kockázatait magyarázza el. A tanárok számára készült kiegészítő anyag pedig feladatokat ajánl a további oktatáshoz.
Mindezen túl a magánszférának is megvannak a maga eszközei a pénzügyi ismeretek oktatásának kiterjesztésére. A legutóbbi kezdeményezések közül megemlíthetjük a Visa Europe „Better money skills” elnevezésű honlapját, amelyen a látogatók ingyenesen tesztelhetik pénzügyi ismereteiket.
A tantervek harmonizációja
Ám a legbátrabb és alighanem legvitatottabb ötlet egy teljesen új iskolai tanterv bevezetése, amelynek keretében a pénzügyi ismereteket olyan hagyományos tantárgyakkal együtt oktatnák, mint a történelem vagy a földrajz.
A Bizottság véleménye szerint ezt a kezdeményezést az EU minden tagállamában meg kellene honosítani. Ahogyan azt az amerikai krízis is jól illusztrálja, egy pénzügyi válság hatásai jócskán túlnyúlnak a nemzeti határokon. A tájékozatlan lengyel fogyasztók például könnyen negatív hatással lehetnének az olasz vagy a szlovák pénzpiacokra – állítja a Bizottság. Úgy tűnik, hasonló álláspontra jutott az Európai Parlament is – legalábbis a bolgár szocialista képviselő, Iliana Malinova Iotova jelentése alapján ezt gondolhatjuk.
Amennyiben valóban lehetőség nyílik egy efféle egységes tanterv bevezetésére, a Bizottság számos eszközzel segítheti elő annak hatékony működését. A pénzügyi oktatással foglalkozó szakértők októberben megkezdték munkájukat és már rendelkezésükre is áll egy új eszköz: egy online adatbázis a pénzügyi oktatáshoz szükséges módszerekről és adatokról. Ez az adatbázis tartalmazza annak a 2007. január-november között végzett felmérésnek az eredményit is, amely 180 európai a pénzügyi tájékozottság növelésével foglalkozó projektet vizsgált.
Ráadásul a megújuló Dolceta weboldal új oktatási segédleteket kínál majd a fiataloknak és kiegészítő anyagokat a tanároknak. Cél ugyanis az is, hogy a tanárok ingyenesen hozzájussanak a diákjaik pénzügyi oktatására használható tananyagokhoz. Ez a lépés várhatóan ösztönzi majd a tanárokat, hogy egyénileg már az egységes tanterv bevezetése előtt is oktassanak pénzügyi ismereteket.
Ezen kívül a Bizottságnak továbbra is célja, hogy felhívja a figyelmet a pénzügyi oktatás szükségességére. Brüsszel aktívan biztatja a tagállamokat, hogy különféle események szervezésével maguk is támogassák az ügyet.
Vélemények:
Charlie McCreevy, az EU belső piaccal és szolgáltatásokkal foglalkozó biztosa szerint „A pénzügyi ismeretek oktatása népszerű téma, amire a pénzügyi válság még jobban felhívja a figyelmet. Ez egy fontos lehetőség, hogy segítsünk a fogyasztóknak megalapozott és felelősségteljes pénzügyi döntéseket hozni – hiszen ezek nem csupán a saját életükre, hanem a társadalomra és a szélesebb értelemben vett gazdaságra is hatással vannak. Az oktatás elsősorban a tagállamok hatásköre – tette hozzá. – De én meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben a Bizottságnak is fontos szerep jut, hogy lehetővé tegye és támogassa az EU fogyasztói számára létrehozott programokat. A tagállamok és az Unió ez irányú erőfeszítéseinek ki kell egészíteniük egymást.”
Iliana Malinova Iotova, szocialista EP-képviselő, az EP pénzügyi oktatás-referense támogat minden, jelenleg szóban forgó eszközt. Ugyanakkor felszólítja a Bizottságot, hogy „dolgozzon ki uniós szinten alapvető oktatási programokat a pénzügyekkel kapcsolatban, amelyeket hozzá lehetne igazítani a tagállamok igényeihez.”
Simon Begley, a brit Pénzügyi Szolgáltatások Hatóságának (FSA) tanácsadója ugyancsak kihangsúlyozta, hogy a polgárokat jobban el kell látni a szükséges pénzügyi információkkal, de kiemelte, hogy hivatala „a pénzügyi oktatás kiterjesztését a már meglévő tantervek keretén belül” látná inkább szívesen, semmint egy teljesen új tanterv kidolgozása révén, ahogyan azt az uniós intézmények javasolják.
André Laboul, az OECD pénzügyi részlegének vezetője elmondta: „A pénzügyi intézeteknek igen nagy a felelősségük az ügyfeleik megfelelő tájékoztatásában és meg kell róla győződniük, hogy az általuk átadott információkat elolvasták és megértették.” Hozzátette, a pénzügyi ismeretek oktatásának „átfogónak kell lennie, de nem helyettesítheti a pénzügyek szabályozását”.
Az Európai Takarékbankok Csoportja (ESBG) Iotova képviselő jelentése kapcsán azt nyilatkozta: „A pénzintézetek szerepét is figyelembe kell venni a pénzügyi tájékozottság növelését célzó programok megtervezésekor. A takarékbankok közel állnak ügyfeleikhez és tökéletesen tisztában vannak a szóban forgó tudásbeli hiányosságokkal. A pénzügyi szolgáltatások „szívében” elhelyezkedő takarékbankok éppen ezért alkalmas partnerek ezekben a programokban.”
Egyszersmind az ESBG aláhúzta a szülők fontosságát is a pénzügyi oktatásban. Mivel ez a kérdés nem kapott kellő hangsúlyt Iotova jelentésében, az ESBG javasolja, hogy a következőkkel egészítsék ki a szöveget: „Specifikus programokkal kell megcélozni a szülőket is, hogy pozitív példát mutassanak a pénzügyek területén.”
Massimo Roccia, az Olasz Bankszövetség igazgatója és a Patti Chiari fogyasztóvédelmi csoport titkára azt fejtegette, hogy miként dolgoztak ki Olaszországban egy akciótervet, amely médiakampányok segítségével igyekszik növelni az olaszok pénzügyi tájékozottságát.
Camden Fine, az Amerikai Független Bankárok Közösségének elnöke és irányítója egy, a pénzügyi oktatásról és információkról szóló és az ESBG által szervezett konferencián a minél korábbi oktatás jelentőségét emelte ki: „Az iskoláknak minden korú diákot oktatniuk kell”. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a felnőtteknek szóló programokról sem – tette hozzá.
Véleménye szerint „a pénzügyi és a fogyasztóvédelmi szabályok ugyanannak az éremnek a két oldala.” Fine hangoztatta: olyan kérdéseket vitatnak meg a konferencián, mint hogy „mit kell tudniuk a fogyasztóknak, ki a felelős azért, hogy valóban meg is tudják, kinek kellene ezt szabályoznia, egységesnek kell-e lenniük az előírásoknak és előfordulhat-e, hogy túl sok információt adnak át.”
A BEUC, az EU fogyasztóvédelmi szervezete egyetért abban, hogy „szükség van a fogyasztók pénzügyekben való jártasságának növelésére, és hogy valamennyire csökkentsék a fogyasztók és a vállalatok tájékozottsága közti szakadékot a pénzügyi szektorban”. Ugyanakkor hozzáteszi: „a pénzügyi oktatás nem egy csodaszer a fogyasztók helyzetének javításában és a verseny elősegítésében. Az elsődleges célnak annak kell lennie, hogy időben adjunk világos és használható információt és elfogulatlan tanácsot, valamint egyszerűbbé tegyük a bonyolultabb pénzügyi termékeket.”
Doug Taylor, a Which? nevű brit fogyasztóvédelmi szervezet részéről felhívta a figyelmet a kihívásokra is: „A tanulásnak élménynek kell lennie. A pénzügyi ismeretek pedig annyira nehéz tárgy!”
A fogyasztóknak szánt információkról Taylor elmondta: Nem hiszem, hogy létezne valamilyen varázsszer a fogyasztóvédelem terén, ami sokkal inkább a megfelelő szabályozás, a használható információ, a biztonságos termékek, az ésszerű tanácsadás és a célszerű visszacsatolási lehetőségek bonyolult kombinációja.”
Robert Goedhart, a holland Consumentenbond fogyasztóvédelmi csoport képviseletében támogatta a pénzügyi oktatás elterjesztését, azonban kiemelte, hogy „nem nevelhetjük a fogyasztókat profikká”.
Hugues Thibaut, a belga Test Achats fogyasztóvédelmi szervezet európai tanácsadója hangsúlyozta, hogy „bár az oktatás elengedhetetlen, azonban sohasem fogja helyettesíteni a megfelelő fogyasztóvédelmet”.
Kathrin Wirz, egy a német takarékbankokhoz köthető szervezet, Geld und Haushalt projekt menedzsere szerint a pénzügyi ismeretek oktatásának terén az elsődleges felelősség mindenképpen a szülőket illeti.
A polgárok nem jártasak a pénzügyekben
