Hirdetés
Mérföldkövek:
- 2005. december 1.: Bizottság javaslata a PSD-vel kapcsolatban
- 2007. november 13: A PSD uniós elfogadása és megjelenése az Unió Hivatalos Lapjában
- 2009 november 1.: Az első határidő az Egységes Euró Pénzforgalmi Övezet (SEPA) hitelkértya eszközeinek bevezetésére
- 2009 november 1.: a PSD végrehajtásának első határideje a tagállamokban
- 2009. november 24.: Európai Fizetési Tanács és a Mobey Forum aláírja a megyegyezést a mobil pénzforgalom támogatására
- 2009 november 30: kiskereskedői és a fogyasztói csoportok mérsékelten üdvözlik a SEPA-t
- 2010 közepe: a PSD végrehajtásának második határidőeje a tagállamokban
- 2010 december 31.: A jelenlegi hitelkártyák SEPA megfelelő kártyákra cserélésének határideje.
- 2013: A SEPA megfelelő kártyák cseréjének új hatérideje
Főbb témák:
APSD célja, hogy megteremtese a pénzforgalom tényleges európai piacát, amely ideális esetben csökkentené a fogyasztók és a pénzintézetek pénzforgalmi költségeit.
A vásárló részéről a kifizetés így hatékonyabb lenne, és a bankok pedig nagyobb pénzforgalmat tudnának lebonyolítani.
Ugyan mind az iparban tevékenykedőket, mind a fogyasztókat képviselő csoportok többnyire támogatják az irányelvet, az előbbiek azért aggódnak, hogy a befektetések megtérülése nehezebb lesz, az utóbbiak pedig amiatt, hogy az EU új pénzforgalmi szabályai teret engednek a tisztességtelen piaci viselkedésnek.
A PSD végrehajtásának első határideje 2010. vége. Habár 11 ország (Belgium, Ciprus, Észtország, Görögország, Spanyolország, Finnország, Olaszország, Málta, Norvégia, Lengyelország és Svédország) haladékot kért.
Választások, parlamenti jóváhagyások, emelkedő költségvetési hiány és egyéb ügyek, és a másodlagos hazai törvényhozás szükségessége mind-mind felmerült a halasztási kérelmek indoklásaként.
Az iránylev kulcsfontosságú az Egységes Euró Pénzforgalmi Övezet (SEPA) megvalósulásához, amely az utalások, közvetlen terhelések és betétkártyák szempontjából egységes eljárásokat és kötelezettségeket teremtenek mindenhol az Unióban. (további információ a SEPA és a PSD különbségeiről: EurActiv 24/07/08).
Hat ország (Észtország, Görögország, Lettország, Lengyelország, Finnország és Svédország) nem valósította meg az előírt határidőre, 2009 novemberéig a SEPÁ-t.
Februárban nevezik ki az új belső piacért felelős biztos Michel Barniert, aki bejelentette, hogy végső határidőt határozna meg a bankoknak arra, hogy csatlakozzanak a SEPA-hoz.
A pénzforgalom európai piaca
Az irányelv elsődleges célja, hogy kiküszöbölje azokat a jogi és technikai akadályokat, amelyek idáig a fizetési szolgáltatások európai piacának létrehozását gátolták.
Az irányelv létrehozói bíztató jóslatokkal kecsegtettek a pénzforgalmi irányelv és az egységes euró-pénzforgalmi övezet (SEPA) megtakarításait illetően. Az Európai Bizottság szerint maximum 100 milliárd euró haszon származik az elektronikus számlázásból, és a teljes megtakarítás 122 milliárd euró évente.
Visszafogottabb becslés érkezett a Capgemini tanácsadó kft. részéről, miszerint 123 milliárd euró megtakarítás érhető el 6 év alatt. Mivel a végrehajtás késlekedik, a tanácsadó kft. előrejelzése látszik reálisabbnak.
Az új szabályok bevezetésével, országhatárokra való tekintet nélkül, azonos díjakkal és gyorsasággal hajthatják végre utalásaikat az európai fogyasztók és vállalatok bármelyik EU, illetve EGT tagállamban.
Nem bankon keresztül történő fizetés intézményei
A szabályozás bevezetésének másik előnye, hogy a fizetések szempontjából nem szükséges bankszámlát nyitni, hanem más csatornákon keresztül is intézhető. Például olyan közszolgáltatókon vagy mobilszolgáltatókon keresztül, amelyek megfelelnek az irányelvnek.
Ezen intézmények hatásköre szűkebb, mint a bankoké, ezért kevesebb ellenőrzésen, kérvényezési és engedélyeztetési procedúrán kell átmenniük, és enyhébb tőkekövetelményeknek kell megfelelnie.
Gyors pénz
Az elképzelések szerint a szabályok bevezetésével az utalási idő egy munkanapra csökken. Habár a bankok vonakodnak attól, hogy elfogadják a követelményeket. Ezzel bizonytalanná válik az új uniós pénzforgalmi szabályok bevezetése. A Bizottság ezért 2012-ig engedélyezte a három munkanapos utalási időt.
Ha minden a terv szerint halad, az ügyfélnek joga lesz arra, hogy már a tranzakciót követő első napon megérkezzen számlájára a kifizetett összeg. Ez az ugynevezett „D+1” szabály. Jelenleg a bankok legálisan öt napot vehetnek igénybe, hogy végrehajtsák a kifizetést.
Egy másik jelentős fejlesztése a PSD-nek, hogy lehetővé teszi a betétkártyák használatát az egész Unióban. A betétkártyát használók köre egyre bővül, hiszen számos helyen elfogadják, könnyebben és gyorsabban lehet velük fizetni. Az olyan kiskereskedőknél is lehet vele vásárolni, ahol a hitelkártyát nem fogadják el.
Azonban félő, hogy a kártyapiac duopólikussá válik, minthogy a nemzeti szinten kibocsátott kártyáka a versenyben alulmaradnak az olyan domináns szereplőkkel szemben, mint a Visa és a Mastercard.
A kártyát kibocsátó bankok előnyben részesítik a hitelkártyákat, mert így nagyobb pótdíjakat tudnak beszedni azoktól a kereskedőktől, amelyeknél lehet kártyával fizetni.
Régi pénz és elektronikus pénz
Az Európai Bizottság erős versenyt jósol a fizetési szolgáltatások terén, ami ahhoz vezet majd, hogy a vásárlók az elektronikus eszközöket (plasztik kártyákat, vagy mobiltelefonokat) fogják preferálni, hozzájárulva ezzel a készpénz fokozatos eltűnéséhez.
A Bizottság szerint a fizetéssel kapcsolatos költségek a GDP 3 százalékát teszik ki, és ezek nagy része készpénzhez köthető költség. Azzal érvelnek, hogy megszabadulva az érméktől és papaírpénzektől „hatalmas” megtakarítást tudnának elérni az Unió gazdaságának.
A készpénz előállítása drága, biztonságossága vitatható. Fizakailag egyszerűbb pénzt lopni, mint elektronikusan.
A Bizottság szerint például a papírpénzzel történő fizetés költsége 30 és 55 eurocent között van, amit a kereskedő a termék árába belekalkulál. Ezzel szemben, az elektornikus fizetés csak pár eurocentbe kerül.
A PSD nem tartalmazza az Inteneten történő fizetésekre vonatkozó szabályozásokat. Ezeket a 2000-ben elfogadott eMoney irányelv szabályozza.
Most, hogy a PSD érvényben van, a Bizottság előáll majd egy új módosítással, miszerint az eMoney irányelvet integrálják a PSD-be.
Lassú égésű SEPA
A SEPA létezése akkor indokolt, ha ahhoz minél többen csatlakoznak. Vagyis minél több kereskedő, kiskereskedő és fogyasztó tartozik a SEPA-ba, annál több fizetési intézmény akar majd csatlakozni, amilyen gyorsan csak lehetséges (hasonló logika alapján lesz annál több kiskereskedőnek Visa-vezérelt terminálja és rendszere, minél többen akarnak Visaval fizetni).
Jelenleg a SEPA elfogadásának folyamata a nagy bankok és kártya társaságok kezében van, amelyek nem aggódnak annyira állandó költségeik miatt, mint a kis- és közép nagyságú intézmények.
A távozó Charlie McCreevy, belső piacért felelős biztos fején találta a szöget, mikor azt mondta: „Sajnos túl gyakran érzem, hogy a SEPA-ra úgy tekintenek, mint egy dárga, átpolitizált, határon átnyúló fizetési rendszerre, és nem azt a kiváló lehetőséget látják benne, amely által modernizálható és integrálható a pénzügyi szolgáltatások piaca.”
Az Európai Bizottság pénzügyi intézményekért felelős igazgatóságának vezetője, Elemer Tertak egy 2009. novemberi eseményen elismerte, hogy „a SEPA egy lasssú égésű folyamat, nem egy láncreakció.”
A legfrissebb adatok azt mutatját, hogy Európa 8000 bankjából csak 2600 kész arra, hogy bevezesse a SEPA beszedési megbízási rendszerét előző év november 2-án.
Fogyasztók és banki csoportok lobbiznak azért, hogy a Bizottság korrigálja a SEPA rendelkezéseit mielőtt további intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a tagállamok alkalmazzák az irányelvet. Mindkét csoport aggódik, hogy a rendszer utat nyit a tisztességtelen díjszabások és egyéb pénzügyi csalások előtt.
2009 júliusában a kereskedők és fogyasztók európai szövetségének csoportja kiadott egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot, miszerint a SEPA két szempontból is megbukott: a biztonság és a díjszabás szempontjából (EurActiv.com 29/10/09).
EU Civil Fogyasztóvédelmi Szövetsége (The European Consumers' Organisation - BEUC) szerint aggodalmuk folyamatosan süket fülekre talál, és ezért elhagyták az Európai Fizetési Tanácshoz tartozó csoportok körét.
Új pénzforgalmi szolgáltatók
Japánban, ha szombaton vásárolni akarunk, csak a mobiltelefonunkra van szükségünk. Vásárlásnál a chippel vagy ún. „okos kártyákkal” ellátott telefont egy leolvasó gépbe helyezik, és így vonják le a vásárlás összegét a redelkézésre álló hitelkeretből.
A londoni metróban készpénzzel fizetni divatjamúlt dolog. Az ingázók legnagyobb része feltölthető okos kártyákkal (például Oyster kártyával) utazik a londoni metróban.
Világszerte egyre több szupermarket vezet be saját vásárlói kártyákat. Ezek tényleges pénzeszközök, amelyek használata egyre gyakoribb a fogyasztók körében.
A bevándorlók hazautalásait segítő pénzintézetek gyakrabban alkalmazzák a mobil telefonon keresztül intézett kifizetéseket, így a világ másik végére történő pénz utalások nem igényelnek nagyobb erőfeszítést, mint egy sms küldése.
Ez az új rendszer évek óta jelen van Európában, de még mindig messze van attól, hogy széles körben alkalmazzák.
A PSD egyik célja, hogy megszüntesse a piacra lépés akadályait az új pénzforgalmi szolgáltatásokat ellátó távközlési cégek, szupermarketek vagy éppen a hazautalást segítő pénzintézetek előtt. Cél továbbá, hogy erősítsék a versenyt a nemzeti piacokon belül, valamint a határokon átnyúló tevékenységekben is. Ez utóbbinál érezhető legjobban az egyértelmű jogi szabályozás hiánya.
A bankoknak erős versennyel kell szembe nézniük az új szereplők miatt. A pénzforgalom lebonyolítása jelenleg az ő kezükben van, de a fogyasztók valószínűleg előnyben részesítenék tefefonjukat fizetésnél.
A Bizottság szerint a bankok lehetőségei adottak. Ők ugyanakkor félnek, hogy az online számlák bevezetésével, be kéne zárniuk nagyobb fiókjaikat, de ez egyszer sem történt meg.
A hitelkártyát kibocsátó vállalatok felismerték, hogy az elektornikusan történő fizetések növekvő száma a hasznukra válik. A Visa 2009 áprilisában bejelentette nagyszabású tervét, arra vonatkozóan, hogy 2015-re európai szolgáltatásainak egyötödét fogja elektronikus úton lebonyolítani, a jelenlegi egy kilenceddel szemben.
A dolog rossz oldala, hogy az Unióban, az elektronikus vásárlásban vezető három ország (Hollandia, Észtország és Belgium) úgy érezheti, hogy az ő technológiája elavult lesz az új jogi rendszer következtében.
Vélemények:
A PSD Tanácsi elfogadása után Charlie McCreevy a belső piacért felelős biztos elmondta: ”Ez a szabályozás nem csak az Unió fieztési rendszerét javítja, hanem lehetővé teszi, hogy a vásárlók is érezhessék a pénzügyi piacok integrálásának előnyeit.”
A belga hatóságok örömmel fogadták az új irányelvet, de felhívták a figyelmet a belga Proton rendszerre kifejtett negatív hatásokra. A rendszer segítségével már most is lehetséges a kisebb összegek felölthető kártyákkal történő kifizetése. „Tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy a határokon átívelő fizetési redszerek fejlesztésének nem lehetne negatív hatása a nemzeti kifizetési rendszerekre. Ez alatt elsősorban a piaci árak emelkedésére, bizonyos fizetési módszerek eltűnésére, valamint a jelenlegi védelem szintjének csökkenésére gondolunk, amelyet a maximális szintű harmonizáció tesz lehetővé.” – vélik a belgák.
Az olasz hatóságok arra figyelmeztetnek, hogy „egyre gyakoribbak a nem készpénzes, különösen a hitelkártyás fizetések, és egyre inkább érintik az állami szerencsejátékkal összefüggő tranzakciókat. A belsó piaci pénzforgalmi szolgáltatások fejlesztését célzó új szabályok bevezetése azonban nem kívánt hatással lehetnek a szerencsejáték szektorra, különösen a fogadások terén.
Az angol hatóságok inkább a piaci megközelítést hagnsúlyozták: „Az új jogi szabályozásnak a verseny megerősítése lenne a legfőbb célja. Alapvető, hogy megteremtsük azokat a körülményeket, amelyek mellett a pénzforgalmi szolgáltatók anélkül üzemelhetnek, hogy fölösleges szabályok és a megemelt egyeztetési költségek akadályoznák a működésüket.”
A BEUC véleménye szerint: „Sok fogyasztó nem részesül előnyösen az egységes eurófizetési térséghez való csatlakozásból. Éppen ideje, hogy a fogyasztók hatékonyan, ugyanakkor biztonságosan és kényelmesen intézhessék a kifizetéseket. A meglévő szabályozás végrehajtása nem lesz elég: a kötelező eszközöket megfelelő szankciókkal kell támogatni”.
Az EuroCommerce, amely Európában a kis- és nagykereskedői, valamint a nemzetközi kereskedelmi szektorokat képviseli, örömmel fogadta a PSD kezdeményezést: „Egy jól működő pénzforgalmi belső piac nagy hasznot hoz.” Az irányelv elfogadását követően, a főtitkár Xavier Durieu elmondta: „Ez fel fogja oldani a pénzforgalmi rendszerek eddig nagyon zárkózottan működő piacát a verseny előtt, ami a bankokat arra kényszeríti, hogy átláthatóbban működjenek: Ebből minden európai állampolgár és vállalkozás profitálhat.
A legnagyobb európai bankokat tömörítő Euró Bankszövetség (Euro Banking Association (EBA) szerint: „Annak érdekében, hogy létrejöjjön az egységes eurófizetési térség, a belső piac új jogi pénzforgalmi szabályainak arra kell koncentrálnia, hogy meghatározza a rendszeresen használt fizetési eszközök jellemzőit és hatásait. A legszükségesebb a közvetlen terhelések egységes meghatározása és szabványosítása.”
Az irányelv elfogadását követően, az Európai Bankszövetség (European Banking Federation (EBF) főtitkára, Guidot Ravoet kijelentette: „Végre a bankok rendelkezésére áll az a jogi eszöz, amelynek segítségével teljes mértékben megvalósíthatják és fejleszthetik az egységes eurófizetési térséget.”
Az Európai Takarékbankok Csoportja (European Savings Banks Group, ESBG) nem lekesedett annyira a PSD elfogadásáért. „Bár az ESBG örül annak, hogy az irányelv terevezetéről szóló folyamatos vitákból eredő bizonytalanság megszűnik, úgy véli, hogy a fő problémák még mindig fennálnak.” Az ESBG szerint „az irányelv által meggyengülhet az elektronikus fizetésekbe vetett közbizalom, ráadásul erősíti a „vétkesség nélküli felelősség” elvét. [Az új szabályozás következtében] a pézforgalmi szolgáltatást igénybe vevők ki vannak téve a kevesek tisztességtelen viselkedésének, és növekednek a pénzforgalmi szolgáltatók kötelezettségei és költségei, miközben a társadalom szempontjából legdrágább fizetési eszköz, a készpénz, kiszorul a látókörből”.
Vitatkozva azzal, hogy a készpénz drágább, mint az elektronikus fizetés, a szállító és készpénz kézbesítő szolgáltatókat tömörítő Európai Pénzszállítók Szövetsége (European Security Transport Association, ESTA), azt állítja, hogy „a készpénzhasználat költsége (nem számítva a pénz kiadásából származó hasznot) számos központi bankár szerint a GDP 0,4-0,6 százaléka, ami olcsóbb összehasonlítva a kártyahasználat költségeivel. Valamennyi fizetési módot összehasonlítva, a készpénzzel való fizetés határozható meg a leghatékonyabb formának Európában.
„Ráadásul az ESTA figyelembe veszi, hogy a különböző fizetési módoknál (legyakrabban a kártyás kifizetések során) felmerülő csalások okozta költségeket is figyelembe kellene venni. Ez segítene felfedni az igazságot, miszerint a készpénz nem csak a legolcsóbb fizetési eszköz, hanem a legbiztonságosabb is.”
Visa Europe elmondta, hogy „támogatja az új jogi szabályozás általános célját, és örömmel fogadja a létező szabályozás korrekcióját, hogy biztosítsa a konzisztenciát és elkerülje az átfedéseket.” „Ezzel egyidőben a Visa Europe reméli, hogy az ezt követő szabályozásokat csak konzekvensen és csak akkor használják, ha speciális szükség van rá, és már nemáll rendelkezésre más olyan eszköz, mint az önszabályozás a cél eléréséhez.
A Visa Europe elnöke és vezérigazgatója Peter Ayliffe, nem rejtegette részleges elégdetlenségét a legutóbbi irányelv elfogadását követően: „Mint annak a híve, hogy a pénzforgalom belső piaca előnyöket hozhatna, reménykedtem volna a harmonizáció magasabb szintjében.”
MasterCard véleménye kevésbé békés. „Komolyan kételkedünk abban, hogy megfelelő az összes kereskedelmi fizetési eszközt (pénzutalás, közvetlen terhelés, terheléses és hitelkártya kifizetés, electronikus pénztárca, kis összegű kifizetések, stb.) azonos jogi szabályozás alá vonni. Mivel valamennyi eszköznek különböző tulajdnoságai vannak, számunkra nem tűnik alkalmasnak, hogy az összes jogi szabályozását „egy kalap alá” vegyék. véli a vállalat.
A Western Union, a hazautalást intéző szolgáltatók között vezető intézet szerint: „Ha az a cél, hogy az új versenyképes erőket támogassák, és ne elnyomják Európában, olyan szabályozásra lesz szükség, amely a pénzforgalmi szolgáltatók biztonságos és hatékony működését szolgálja. Ezért a banki-típusú szabályozzás bevezetése helytelen és költséges lenne.”
A France Telekom egyik mobiltelefon márkája az Orange, más megközelítést javasolt a kisebb összegű kifizetéseknél, melyeket leggyakrabban mobilunkon keresztül intézünk, és amelynél kisebb a fogyasztói kockázat. Ezen kívül hozzátette, hogy „a mobil szolgáltatók számos feláras szolgáltatást biztosítanak, mind az előre, mind az utólag fizető fogyasztóiknak. Nem fogadjuk el, hogy a ezeket a szolgáltatásokat pénzforgalmi szolgáltatásként határozzák meg, lévén, hogy a mobil szolgáltatók és fogyasztóik között belső kapcsolat áll fenn ezen szolgáltatások vonatkozásában.
A Vodafone osztotta az Orange véleményét: ”A kritikus pont a szabályozás arányossága. Az arányosság azt jelenti, hogy a szabályozást nem egy adott a szolgáltatáshoz kellene kötni, hanem a szolgáltatással kapcsolatos kockázathoz. A mobiltelefonon végezhető pézforgalmi szolgáltatások növelik a modern kockázatokat.”
PayPal Europe, the most widely known e-money service, showed a moderate interest in the PSD: "We would be supportive of any initiative to harmonise the licensing of money transmission and remittance services within the EU. As these types of service involve a lesser degree of regulatory risk than both eMoney issuance and banking, it should be made clear that any authorised electronic money institution should be entitled to undertake money transmission within the scope of its e-money authorisation without any requirement for additional authorisation within the EU."
A PayPal Europe, a legismertebb elektronikus pénz szolgáltató mérsékelt érdeklődést mutatott a PSD iránt: „Támogatnánk bármilyen kezdeményezést, amely harmonizálja a pénz átutalásának és a hazautalásnak unión belüli szabályait. Mint hogy ezek a szolgáltatások kevesebb szabályozói kockázatot rejtenek, mint az „eMoney” kibocsátása és az azzal kapcsolatos bankügyletek. Tisztázni kellene, hogy a minden arra felhatalmazott elektronikuspénz-kibocsátó intézmény a saját e-money engedélyének keretein belül jogosult pénzösszegek átutalására anélkül, hogy további követelményeknek kelljen megfelenie.”
