Hirdetés
Mérföldkövek:
- 2008. július 8.: az EU pénzügyminiszterei támogatják a kezdeményezést, miszerint heti rendszerességgel kell az olajrészvények kínálatáról tájékoztatni
- 2008. október: a Bizottság állásfoglalása az olajkészletek átláthatóságáról
- 2008. november-december: a Bizottság bemutatja a ‘Zöld Adócsomag’ elnevezésű programját, melynek főbb elemei:
- Egy adótámogatásokat bemutató jelentés
- Csökkentett ÁFA-kulcsok az energia-megtakarítások ösztönzésére
- Az energia-adózási irányelv átdolgozását célzó jelentés
- Az Eurovignette direktíva korszerűsítése (a teherautók útadójáról)
Összefoglaló:
Az olajárak szakadatlan emelkedése a 70-es évekbeli olajsokk óta nem sújtotta ilyen mértékben Európát. 2008-ban az árak a magasba szöktek, júliusban a nyersolaj ára elérte a 147 dolláros hordónkénti árat. Egyes elemzők úgy látták, hogy az árak 2009-ben még a jelenlegi, 200 dolláros előrejelzést is meghaladhatják. A gazdasági recesszió miatt ez azonban nem valószínű.
Az emelkedő üzemanyagárak miatt júniusban Európát a tűntetések tartották a markukban. A halászok Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban is blokádokat állítottak. (EurActiv 02/06/08). A tiltakozás más szektorokra is átcsapott, úgymint a közlekedésre illetve a mezőgazdaságra. Franciaországban tűntető farmerek ezrei vették blokád alá az ország több olajtárolóját. Egyidejűleg német tejtermelők is sztrájkoltak az emelkedő üzemanyagárak miatt, mondván hogy így működési költségeik jócskán nagyságrendekkel megemelkedtek. Őket osztrák, dán, holland és belga farmerek demonstrációi követték. Kamion- és taxisofőrök London, Párizs és Szófia utcáit bénították meg, kormányzati fellépést várva.
Ennek ellenére az európai kormányok véleményei megoszlanak abban, hogy milyen válságkezelő módozatok a legmegfelelőbbek. Miközben a demonstrálók azonnali adómentességet követelnek, egyes kormányzati és fogyasztói csoportok úgy gondolják, hogy azok csupán az állam bevételeit csökkentené, és arra buzdítaná az érintett ágazatokat, hogy egyre több üzemanyagot égessenek el és szennyezzék a környezetet.
Az Európai Bizottság kezdetben elutasította a Sarkozy francia elnök által kezdeményezett fiskális lépések bevezetését. Végül azonban a nyomás hatására kénytelen volt egy többsíkú adócsomagot javasolni egy 2008. június 19-20 közötti EU-csúcson.
További jelentések az év végén várhatóak.
Főbb témák:
Hosszú távú intézkedések prioritása
A magas olajárak elleni küzdelemben az EU megközelítésének fő pontja a hosszú távú stratégia kidolgozása, melyre a Bizottság a 2007. januári éghajlatváltozási és klímacsomagban tett javaslatot (ld. EurActiv Link Dosszié).
Az EU végrehajtó szerve szerint a választ “arra a feltételezésre kell alapozni, hogy az árak közép-és hosszútávon magasak maradnak”. A Bizottság ezért kiáll amellett, hogy az intézkedéseknek “fel kell készíteniük a tagállamok gazdaságait arra, hogy hosszútávon alkalmazkodjanak az olajárak alakulásához”.
“A szemünk előtt továbbra is a Bizottság energia és éghajlatváltozási javaslatainak teljes végrehajtása lebeg, ezen belül is a növekvő energiadiverzifikáció, az energiaellátás biztonsága és az energiahatékonyság”, mondta a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso. “A fő csapásirány az EU energiafelhasználásának hatékonyabbá tétele, valamint a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentése kell legyen,” mondta ki a Bizottság egyik júniusi állásfoglalásában.
Ennek ellenére a rövid távú lépések megtételére is kitért, hiszen azok “elengedhetetlenek ahhoz, hogy az átállás rövid távú következményeire a társadalom sebezhetőbb rétegei is fel legyenek készülve”.
Az EU adópolitikájának adaptációja
Egy 2008. júniusában megjelent állásfoglalásban a Bizottság az adómentességben rejlő lehetőségeket hangsúlyozza. Szerinte az üzemanyag árának emelkedése súlyosan érintette az EU legszegényebb szektorainak lakosságát. Ennek rövid és hosszú távú hatásait az adómentességgel kívánja enyhíteni. A jelentés a következő 2008-as hatályú lépésekre tér ki:
- Az energia-adózási irányelv reformja.
- Az Eurovignette irányelv korszerűsítése, mely lehetőséget ad az uniós tagállamoknak arra, hogy megsarcolják az utak használóit.
- Az adókedvezmények bemutatása (főleg csökkentett ÁFA-kulcsok), melyekkel az energia-megtakarítást ösztönözni lehet.
A Bizottság kiemelte azt is, hogy a gazdaság egyes szektorai jelenleg is kedvezőbb helyzetben vannak más szektoroknál, így például a légiközlekedésben és hajózásban jellemzőek a különböző adómentességek. Ennek ellenére nem helyezett speciális intézkedéseket kilátásba az érintett szektorokat illetően.
”Célzott támogatás” a halászoknak és a szegény háztartásoknak
Annak érdekében, hogy a legégetőbb vitapontokra megoldást dolgozhassanak ki, a Bizottság engedélyezné a tagállamokban a szegényebb háztartások ‘célzott támogatását’, azzal a feltétellel, hogy az intézkedések “átmenetiek, nem torzítják a versenyt és nem gátolják a magasabb árakhoz való hosszú távú alkalmazkodást”.
A halászati szektornak a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso közvetlen uniós segélyeket ígért, azzal a feltétellel, hogy a halászati kapacitásokat visszafogják (EurActiv 18/06/08).
Robin Hood adó az olajcégeknek?
Az olasz pénzügyminiszter, Giulio Tremonti ötlete volt az, hogy adót vessenek ki az áremelkedések miatt jelentős nyereséget elkönyvelő olajcégek pluszbevételeire.
A javaslatot az európai állam-és kormányfők a júniusi EU-csúcson vitatták meg Brüsszelben. Kovács László, az EU adóügyi biztosa is támogatta a felvetést
Az EurActiv.hu-nak adott interjújában az EU adóügyi biztosa, Kovács László elmondta, hogy egy ilyen adó kárpótolhatná a legszegényebb lakossági rétegeket. Kiemelte azonban, hogy ez csupán egy ajánlás, kötelező érvény nélkül, illetve hogy a tagállamok továbbra is szabadon dönthetnének arról, hogyan használják fel a többletbevételeket. A bevételeket „bármely fajta kárpótlásra fel lehetne használni, társadalmi segítségnyújtástól egészen az élelmiszertámogatásig”, mondta el. Hozzátette azonban azt is, hogy „a Bizottság nem ad ajánlásokat a felhasználást illetően”. Az egyik lehetőség szerint lehetne akár a többletbevételeket a megújuló energiaforrások kutatás-fejlesztésére és más hasonló hosszú távú projektekbe fektetni.
Összességében azonban az EU vezetői -az emelkedő olajárakat célzó javaslatok sokasága miatt- még nem jutottak konszenzusra a további terveket illetően. (EurActiv 20/06/08).
Más ötletek elutasítása: hozzáadottérték-adó és fogyasztási adócsökkentés
A Bizottság kezdetben elutasította Nicolas Sarkozy francia elnök azon javaslatait, melyek szerint a halászok üzemanyagadójának plafont kellen szabni. Jóváhagyás esetén ugyanis az adórendszerek változásai elindíthatnak egy “ördögi kört” és más szektorok is követelik majd az adócsökkentést. A Bizottság azt is elmondta, hogy az ilyen akció rossz üzeneteket közvetítene az olajtermelő országoknak, mert azt jelezné, hogy az unió tagállamai készek a magasabb árakat adórendszerük változtatásával elfogadni.
Angela Merkel német kancellár és a svéd kormányfő Fredrik Reinfeldt is támogatta a Bizottság véleményét.
Az EurActiv.hu által készített interjúban Kovács László biztos elutasította azokat a javaslatokat, melyek az olajra kivetett közvetett adó csökkentését irányozták elő. „Ha ugyanis a fogyasztót megkíméljük a növekvő olajárak hatásától, vagyis nem érzékeli az árnövekedést, akkor nem fog változtatni a fogyasztási szokásain, semmi sem fogja takarékosságra késztetni. A végeredmény az, hogy az adóbevétel, amitől a tagállamok elesnek, átkerül az olajtermelő országok kasszájába. Ez pedig nyilvánvalóan nem célunk.”
A Bizottság becslései szerint a 2008-as általános olajáremelkedés következményeként az EU bevételeiből körülbelül 80 milliárd euró áramlik az olajtermelő országokba.
Az olajkészletek átláthatóságának növelése
A kezdeményezés másik aspektusa az a bizottsági javaslat, melynek értelmében az európai olajkészletekről heti rendszerességgel készülne leltár. A cél a piac átláthatóságának fejlesztése és a túlzott mértékű spekuláció megelőzése. Az EU jelenleg havonta hozza nyilvánosságra az olajtartalékait, míg az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea esetében az már hetente lát napvilágot.
Az EU pénzügyminiszterei július 8-i találkozójukon támogatták az ötletet és számítanak a bizottsági javaslatra 2008 vége előtt.
Mindezek ellenére ipari szakértők kételkednek az adatok használhatóságában, és rámutatnak, hogy a heti amerikai leltárak is gyakran megbízhatatlanok. “ Csupán a tény, hogy az olajkészletekkel kapcsolatos információk hetente elérhetőek az Egyesült Államokban, még nem csökkenti a piaci bizonytalanságot,” mondta Isabelle Muller, az Europia főtitkára. “Valójában pont az ellenkezője történik a vártnak, hiszen a készletekről készült jelentések meglehetősen gyakran pontatlanok. Ennek következtében a gazdasági szereplők helytelen információk alapján hoznak döntéseket,” mondta.
A Bizottság terveiben szerepel az is, hogy a heti átlagos adatokat gyűjtse össze egy kiadványban. A végrehajtó szerv jelenleg egy megvalósíthatósági tanulmányon dolgozik, melyben összehasonlítaná a rendszer kiadásait és hasznát, mondta Muller.
Növeljük a biztonsági olajtartalékokat?
Áprilisban a Bizottság konzultációs eljárás keretében tárgyalta a biztonsági olajtartalékok emelésének szükségességét annak érdekében, hogy egy lehetséges kínálati válság ellen bebiztosítsa magát. “Ha a mostani, vagy egy jövőbeni válság alatt kétségek merülnének fel a a készletek elérhetőségével kapcsolatban, az zöld utat adhat a piaci spekulációknak és ezáltal növekvő áringadozáshoz vezethet,” véli az EU végrehajtó testülete.
Több uniós tagállam, különösképpen Kelet-Európában, nem képes megfelelően kezelni a lehetséges kríziseket. A jelenleg hatályos szabályozás szerint minden országnak 90 napra elegendő olajkészlettel kell rendelkeznie annak érdekében, hogy képes legyen az esetleges kínálati hiánnyal megküzdeni. A 2004-ben csatlakozott közép- és kelet-európai tagállamok azonban átmeneti haladékot kaptak a rendelet alól.
A Bizottság szerint nagy szükség van arra, hogy kidolgozzák a Bizottság, a tagállamok és a párizsi székhelyű Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) közötti munkamegosztást. Az IEA saját szerepkörét egyértelműen a kínálati problémák megoldásában látja, ugyanakkor kilenc uniós tagállam ( Bulgária, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország Románia és Szlovénia) még nem tagja a párizsi szervezetnek, emelte ki a Bizottság. Lengyelország a közelmúltban lett IEA-tag.
Az EU végrehajtó szerve szerint a szerepmegosztással kapcsolatos bizonytalanság miatt az olajkészletekhez csak késéssel lehet hozzáférni. “Három országban az összes készlet a kormány vagy egy szervezet birtokában van. Nyolc országban a teljes készlet olajcégek tulajdonában van, míg a tagállamok többségében vegyes a rendszer,” mondta a Bizottság.
Zavarok esetén a készletek átlagos szintjét is valószínűleg meg kell emelni, tette hozzá a Bizottság. “Amennyiben a nominális 90 napos és a ténylegesen elérhető tartalékkészletek közötti különbség jelentős, a Parlament javaslata, mely szerint a készleti kötelezettséget 120 napra kell emelni, megalapozottnak tekinthető.”
Dízelfüggőség és finomítóhiány
Mindeközben olajpiaci bennfentesek szerint egyre aggasztóbbak a dízelárak, idén a benzin szintjét is elérték (2008 májusában 1.4 euró volt Olaszországban, Franciaországban és Németországban)
A kereskedelmi tevékenységet felügyelő Európai Biodízel Szövetség (EBB) szerint a “magas dízel árak hátterében nemcsak a növekvő olajárak, hanem az EU dízel-deficit egyre aggasztóbb és folyamatos növekedése is áll”. Szakértők szerint a szituáció hátterében főképp az európai finomítókapacitások hiánya áll, mialatt az autók és a kerozin iránti kereslet megszakítás nélkül nő.
Ennek következtében az EU egyre több dízelt importál, elsősorban Oroszországtól. “Tavaly (2007) több mint 30 millió tonna dízelt importáltunk Oroszországból,” mondja az EBB. Ez az érték megegyezik Németország éves fogyasztásával, mely a szövetség szerint “valószínűleg 50 millió tonnára fog duzzadni az elkövetkező években”.
Figyelembe véve azt, hogy Európa szerte nő a dízelmeghajtású gépkocsik száma, az ehhez kapcsolódó függőség is egyre nőni fog, figyelmeztet az EBB. Az Oroszországtól való függőség “rávilágít egy evidens stratégiai gyengeségre”, az EBB szerint. Az ACEA, az európai gépjárműgyártók szövetsége úgy látja, a dízelmeghajtású autók népszerűségét jól mutatja, hogy az új gépjármű-regisztrációk 70%-át érinti idén Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban is.
Vélemények:
Az Olajexportáló Országok Szervezete (OPEC) továbbra is állítja, hogy elegendő olaj van a piacokon és az áremelkedések a kínálati problémákkal nem állnak összefüggésben. A 2008 júniusában megrendezett Olaj Világkongresszuson Abdalla Salem El-Badri, az OPEC elnöke elmondta, hogy “nincs fizikai olajhiány” és a készleti szintek “kényelmesek”. “Legyünk őszinték ezzel kapcsolatban. Amennyiben több nyersolajra van szükség, megoldjuk az ellátást. De mi célja lehet annak, hogy több olajat szállítsunk akkor, amikor a kereslet csökken?”
A szervezet a kínálati problémákkal ellentétben a tőzsdei “spekulációt” tartja bűnösnek.”Ez egyértelmű, hiszen a NYMEX-en a határidős olajipari ügyletek több mint 70 százaléka a spekulánsok kezében van,” mondta El-Badri, majd hozzátette: “A probléma nem a mennyiségben keresendő, hanem az árban.” Az OPEC a geopolitikai “komplikációkat” is hibáztatja, úgymint az iraki konfliktus. Javasolja, hogy az olajfogyasztó államok is építsenek több finomítókapacitást, így átvészelhetőek lesznek a szűkös idők.
Egy júniusi EU-OPEC találkozót követően Jean-Louis Borloo francia környezetvédelmi miniszter egyetértett az OPEC elemzésével, és elmondta, hogy “megdöbbent az olajkereslet és kínálat szétválasztásán” illetve az olajszármazékok pénzügyi piacokon látható “intenzív aktivitásán”. “Manapság húszszor több ‘papírhordó’ forog a piacon, mint valódi hordó,” mutatott rá Borloo. “Hasonló megállapításokat tehetünk a többi árucikkel kapcsolatban is,” tette hozzá. Ez különösképpen vonatkozik az energiára és az élelmiszerre.
Isabelle Muller, az olajfinomító és -marketing ipart képviselő szervezet, az Europia főtitkára elismerte, hogy az “árak és a spekuláció közti összefüggés fontos téma”. Visszautasította azonban azokat a felvetéseket, miszerint az európai finomítókapacitások nem kielégítőek. Rámutatott azokra a nagy beruházásokra, melyeket a 80-as években hoztak létre az olajsokkok kezelése érdekében. “Az utóbbi 25 évben úgymond nem lehetett finomítói profitról beszélni”, mondta el Muller egy EurActiv interjú során. “Csak nem sokkal ezelőtt kezdtünk el kisebb nyereséget realizálni az iparban.”
Muller egyetért azzal, hogy jelenleg nincs elegendő finomítói kapacitás Európában, de elmondta, hogy a deficit nagyban a környezetvédelmi szabályozásnak tudható be, mely visszafogja a beruházásokat. Ha az európai dízelkeresletet betöltik, “a maihoz képest 50 százalékkal nőhet a széndioxid-kibocsátás,” mondta el. És mivel a kibocsátást 2020-ig minimálisan 20 százalékkal kell csökkenteni, véleménye szerint egyre kisebb az esély új finomítókapacitások építésére. “Egyik fő problémánk az, hogy egyedül Európában kell fizetni a szén-dioxid kibocsátásért, sehol máshol. Európának ez versenyhátrány. Amint globális szénárak lesznek, megszűnik majd a hátrány, az európai és más pontokon megvalósuló befektetések pedig kiegyenlítődnek.”
Az Európai Biodízel Bizottság (EBB), a zöldségolajból, használt sütőolajból és állati zsírokból üzemanyagot gyártókat képviselő szövetség szerint a biodízel “pragmatikus és zöld megoldás az emelkedő olaj- és dízelárakra”.
Az EBB állítja, hogy a biodízel “azonnal elérhető megoldás lehet az EU dízelfüggésének enyhítésére”. Főleg olyan időkben, amikor egyre több dízelt importálunk a finomítókapacitások hiánya miatt. Az EBB szerint a biodízel szektor kiépítése “határozott szerepet játszhatna a kiskereskedelmi dízelárak csökkentésében, mivel a marginális kereslet nagy részét fedezné”.
Egy nyolc kereskedelmi szervezetből álló csoport, mely a fogyasztói háztartási használati cikkeket- többek között az energiatakarékos izzókat illetve a szigetelőanyagok gyártását képviseli, közös kampányt indított az energiahatékonyság jelszavával. “Amíg a globális energiaárakat nem kötik a harmonizált európai akciókhoz, addig az összköltségek csökkentését a meglévő kínálat hatékonyabb felhasználásával kell elérni”, írta a csoport, kiemelve ezzel a meglévő technológiák “hatalmas érintetlen potenciálját”.
A csoport felhívta a figyelmet arra is, hogy a Bizottság 2006-ban elfogadott energiahatékonysági akcióterve a 2020-ig terjedő időszakra az európai energia-megtakarítási potenciált évi 100 milliárd euróra becsülte. “Egy hordó olaj ára megduplázódott azóta,” írják. Ezáltal “nagymértékben növekszik az energiahatékonysági kezdeményezések megtakarítási potenciálja”.
A háztartások és más gazdasági szektorok energia-felhasználásának csökkentése lehet „a magas energiaárakra adott megoldás”, hangsúlyozta a csoport. Közös nyilatkozatukban az alábbiakra szólították fel a Bizottságot:
- Jelöljön ki egy kötelező érvényű célt annak érdekében, hogy 2020-ra valóban 20 százalékkal javuljon az energiahatékonyság.
- További eszközökkel ösztönözze az energiahatékonysági befektetéseket.
- Mutasson nagyobb elköteleződést a jelenlegi energia-hatékonysági szabályozás megerősítése mellett.
