Hirdetés
Mérföldkövek:
- 2007. március: Az EU csúcs lefekteti a tagállamok számára, a szállítás területén 2020-ra elérendő 10 százalékos célt.
- 2008. január 23.: A Bizottság bemutatta a Bioüzemanyag Irányelv közép távú felülvizsgálatának eredményeit. Az irányelv a megújuló energiák használatát ösztönző csomag részeként került elfogadásra.
- 2008. február: A Bizottság ad hoc munkacsoportot állít fel, melynek feladata, hogy meghatározza a bioüzemanyag-termelés fenntarthatóságának „alapvető kritériumait”.
- 2008. július 16: Az EP ipar, kutatás és energiaügyi bizottsága megszavazta a javaslatot
- 2008. szeptember 23.: A Parlament első olvasatban szavaz az irányelvről.
Összefoglaló
A biomassza termékek széles körét lehet átalakítani a közlekedésben felhasználható üzemanyaggá. Ilyen biomassza alapanyagok a cukornád, repce, a kukorica, a szalma, a fa, állati és mezőgazdasági hulladék. A bioüzemanyagokról részletesebb információt kaphat a Wikipédia oldaláról, a megújuló energiaforrásokról pedig az Áramkör, villamosipari szakportál és az Energiaklub oldalán talál tájékoztatást.
Általában különbséget teszünk az első generációs bioüzemanyagok (többnyire olyan termésekből készül, mint a cukornád vagy a repce) és a második generációs bioüzemanyagok (lignocellulóz alapú vagy „fás” forrásokból készülő biomassza új technológiákkal való átalakítása folyadékká (BTL)) között.
A két legfontosabb első generációs bioüzemanyag a bioetanol és a biodízel. Brazília és az Egyesült Államok a világ legnagyobb bioetanol gyártói; az EU gyártja a legtöbb biodízelt, Németországgal, Franciaországgal, Svédországgal és Spanyolországgal az élen.
A bioüzemanyagok használatának előnyei, hogy általában véve kevesebb üvegházhatású gázt kibocsátásával jár, mint a hagyományos üzemanyagok használata, melyeket olajból és gázból állítanak elő. A bioüzemanyag alapanyagai ezen kívül bőségesen állnak rendelkezésre, és hazai piacon is elérhetőek. További előnye, hogy a bioüzemanyagok hazai termelése segítheti az európai gazdákat a KAP-reform után, mivel új bevételi lehetőségeket és munkahelyeket biztosít.
Az EU politikák fejlődése a kérdésben:
- 2001: A Bizottság elkezd foglalkozni a szállításban használt bioüzemanyagok kérdésével. A szállításban használt alternatív üzemanyagokról szóló közleményében a bioüzemanyagokat, a természetes gázokat és a hidrogént nevezte meg a jövő lehetséges energiaforrásaiként a szállítás területén (ld. Angol nyelvű Link Dosszié az alternatív szállítási üzemanyagokról).
- 2003: A Bizottság elfogadja a 2003/30 EC számú „bioüzemanyag irányelvet”, melyben a bioüzemanyagok használatára ösztönöz. Az irányelv a tagállamoktól irányadó célok lefektetését várja. Ezekben meg kell határozni, hogy mekkora arányban kell, hogy megjelenjenek a bioüzemanyagok a piacon. 2005-re 2 százalékos, 2010-re pedig 5,75 százalékos célarányt tűztek ki.
- Mivel a bioüzemanyagok drágábban a hagyományos üzemanyagoknál, az EU azt is engedélyezte a tagállamok számára, hogy a bioüzemnyagokat teljes vagy részleges adókedvezményben részesítsék (2003/96 EC számú irányelv).
- 2005. december: A Bizottság bemutatja a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervét.
- 2006. február: A bioüzemanyag irányelv 2006 végén esedékes felülvizsgálatát előkészítő közlemény megjelenése „a bioüzemanyagokra vonatkozó uniós stratégiáról”.
- 2007. január 10.: A „bioüzemanyagok terén elért haladásról szóló jelentés” szerint 2005-ben csak 1 százalék volt a piacon a bioüzemanyagok részesedése. A jelentés arra is rámutatott, hogy az akkori tendenciák szerint az EU a 2010-es célt sem tudja teljesíteni. Csak két ország, (Svédország és Németország) érte el 2005-ig a 2 százalékos határt.
- 2007. január: A Bizottság javaslatot tett az „Üzemanyagminőségi Irányelv” felülvizsgálatára. Az irányelv egészség- és környezetvédelmi célból EU szabványt határoz meg a benzinre, a dízelre és a gázolajra. A jogszabály célja továbbá, hogy ezzel is ösztönözzék a bioüzemanyagok használatát. Amennyiben az irányelv elfogadásra kerül, nagyobb arányban lehetne a benzinbe bioüzemanyagokat (bioetanolt vagy biodízelt) keverni, valamint kötelezővé tenné, hogy az üzemanyag-szolgáltatók 2011 és 2020 között évi egy százalékkal csökkentsék az üzemanyagaik élet-ciklusa (termelés, szállítás és használat) során történő üvegházgáz-kibocsátást.
- 2007. március: Az EU állam- és kormányfői kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2020-ig minden tagállamban legalább 10 százalékra növelik a bioüzemanyagok használatát a szállítás területén. A zöld politikusok, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a tudományos élet szereplői megtámadták a célkitűzést. Az ellenzők attól tartanak, hogy a bioüzemanyagok mezőgazdaságból származó alapanyagainak nagymértékű kitermelése veszélyezteti az ökoszisztémát, erdők kivágásához, népességvándorláshoz, élelmiszerhiányhoz és áremelkedéshez vezethet, miközben valójában nem is csökken a széndioxid kibocsátás.
- 2008. január: A Bizottság – a megújuló energiákról szóló irányelv részeként - bemutatta a 2003-as bioüzemanyag irányelv felülvizsgált változatát. Az irányelv megerősíti a 2020-as 10 százalékoz célértéket, de kiegészíti egy „fenntarthatósági kritériummal”, hogy megelőzze az olcsóbb, de környezetkárosító bioüzemanyagok tömeges alkalmazását. Nem alkalmazható tehát olyan bioüzemanyag, amely élettartamában, a fosszilis energiahordozókhoz képest, kevesebb, mint 35 százalékos széndioxid-megtakarítást hoz, illetve nem számítható be a 10 százalékos arányba a 2008 január elseje után, a védett, a „magas biodiverzitással rendelkező” füves területeken, erdők és lápok területén vetett termésből származó bioüzemanyag sem.
Főbb témakörök
A bioüzemanyag termelése során több kihívással is számolni kell:
Energiaegyensúly
Vannak ellentmondások a bioüzemanyag-termelés energiaegyensúlyának kérdésében. Az energiaegyensúly kifejezéssel szembeállítjuk egymással, hogy a bioüzemanyag előállításához mekkora energiafelhasználásra van szükség (input), illetve, hogy mennyi energiát állítottunk elő (output). Pimentel és Patzek tanulmányai szerint több energiába kerül a bioetanol előállítása, mint amit maga az etanol tartalmaz. Más tanulmányok szerint (p.l.: Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma által készített tanulmány) az energiaegyensúly pozitív. Az energiaegyensúlyról szóló vitáról itt olvashat bővebben: „Az etanol energetikája: Bevezetés a kapcsolódó tanulmányokba”.
Mennyiben csökkenti a klímaváltozás hatásait?
A bioüzemanyagok alapjában véve „szénsemlegesek”: használatukkor nem keletkezik extra széndioxid, csak az szabadul fel, amit az alapanyagként használt növények a növekedésük során elnyeltek. Ezért az az általános vélemény, hogy a fosszilis energiahordozók bioüzemanyaggal való felváltása a szállításban segíthet a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Vannak azonban más tanulmányok is, melyek megkérdőjelezik ezt a következtetést. Mark Delucchi, munkája során arra az eredményre jut (2003. december), hogy a bioüzemanyagok használata növelhetik az üvegházhatású gázok kibocsátását, mivel az erdőket, lápokat és a természetvédelmi területeket gabona és szójaföldek fogják felváltani.
Az ENSZ Energiaügyi osztályának 2007 májusában publikált jelentése arra figyelmeztet, hogy bár a bioüzemanyagok használata egy sor előnnyel jár, a szállításban csak a széndioxid-kibocsátás növekedéshez vezet. A jelentés megjegyzi, hogy a bioüzemanyagokat hatékonyabban lehetne használni a kombinált fűtési technikák és az energiatermelés (CHP – EurActiv.com 10/05/2007) terén.
Földhasználat
A mezőgazdasági földeknek a bioenergia előállítása érdekében való felhasználása által verseny alakulhat ki az élelmiszertermelés és állattenyésztés céljára használt földekkel. Ennek árfelhajtó hatása lehet az olyan mindennapos szükségletű termékek esetén, mint a gabona. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency – EEA) szerint az 5,75 százalékos cél elérése érdekében a 25 EU tagállam földjeinek 4-13 százalékát kellene igénybe venni.
Ugyanakkor a Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságának 2007. júliusi tanulmánya úgy látja, hogy a 2020-as cél elérése érdekében nincs szükség rá, hogy „túlságosan megnöveljék az EU földjeinek elérhetőségét”. A felhasználható terület viszonylag kis részére, mintegy 15 százalékra van szükség a termelés biztosításához, ami a tanulmány szerint az ugaron lévő földekből megoldható. Az ugaroltatást jelenleg az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) írja elő, hogy megakadályozza a mezőgazdasági túltermelést (EurActiv.com 27/07/07).
A Magyar Tudományos Akadémia kutatója, Horváth István Tamás által februárban publikált cikk felhívja a figyelmet, hogy a gyümölcsökben jelen lévő gamma-valerolakton (GVL) bioüzemanyagként alkalmazható, sőt legalább olyan jó adalékanyag, mint a bioetanol. Amennyiben ennek előállításához is gazdaságos eljárásokat fejlesztenek ki, akkor további szabályozás válik szükségessé a gyümölcsösökre nézve. Nem mellékes az sem, hogy a bioüzemanyag előállítási célra termelt gyümölcsök emberi fogyasztásra alkalmatlanok, ami újabb kockázatot jelent.
Környezet és fenntarthatóság
A bioüzemanyagok számos környezeti előnnyel járnak, mint például a csökkentett légszennyezés vagy a kevesebb szemét. Másrészről azonban kockázatot jelent, hogy több permetezőanyagot használnak az energianövények termesztéséhez. Fennáll az esélye annak is, hogy csökken a környezeti sokféleség (biodiverzitás), mivel erdőket és nagyobb füves területeket hajtanak eke alá, hogy a szállításban mind több bioüzemanyagot használhassanak. Különösen nagy gondot okoz ez a fejlődő országok esetén, akik nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy beléphessenek a bioüzemanyagok egyre növekvő piacára.
A „fenntarthatósági kritérium” kötelezővé tétele éppen ezért a vita minden résztvevője szempontjából követelménnyé vált a bioüzemanyag termelésben. Másrészről a Bizottság bizonyos szabványok bevezetését tervezi. Ennek része az is, hogy a bioüzemanyagok, életciklusuk alatt, legalább 35 százalékkal kevesebb széndioxidot bocsáthatnak ki, mint a fosszilis energiahordozók, illetve az is, hogy a védett területeken, erdők, lápvidékek helyén, nagy biodiverzitású területeken tilos lesz a bioenergiahordozók termesztése. Ezt mondja ki a 2008. január 23-án javasolt megújuló energiaforrásokról szóló irányelv.
Az Európai Parlament képviselői és a tagállamok azonban vitatják, hogy ezek a feltételek elegendőek lennének ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy az üzemanyaggyártók olcsó, de „piszkos” bioüzemanyagok előállításába fektessék a pénzüket. Ehelyett azt kérik, hogy a fenti követelményekkel az 1998-as az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvet egészítsék ki, amely a döntéshozatal sokkal előrehaladottabb állapotában van. A képviselők ezen kívül keményebb feltételekhez ragaszkodnak, az életciklus alatt kibocsátott széndioxidot például 35 százalék helyett 50 százalékkal csökkentené. Ezen kívül szociális feltételeket is javasolnak.
Február végén felállítottak egy különleges ad hoc bizottságot azzal a céllal, hogy vázolja fel a bioüzemanyagokra vonatkozó „alapvető kritériumokat”, amelyeket mindkét irányelvbe belefoglalnának (EurActiv.com 01/04/08). Eddig azonban bizonytalan, hogy sikerül-e megállapodni az ügyben.
A bioüzemanyagok ára
A bioüzemanyagok drágábbak a hagyományos üzemanyagoknál. Adókedvezményekre van szükség ahhoz, hogy versenyképessé válhassanak. A második generációs bioüzemanyagok remények szerint olcsóbbak lesznek, de ezekkel még csak a laboratóriumokban találkozhatunk (ld. az angol nyelvű Link Dossziét a második generációs bioüzemanyagokról). Egyes országokban, például Brazíliában, olcsóbban is elő lehet állítani a bioüzemanyagokat.
Vélemények:
- 2010-re 5 helyett 10 százalékra kívánják növelni a bioüzemanyagok piaci részesedését.
- Támogatja az etanolra kivetett importkvótákat és az etanol importjának közösségi kezelését
- Támogatja, hogy megnöveljék az energiagabona-támogatásokat és a maximálisan garantált terület mértékét.
- Követeli, hogy az importált és a hazai termékeket is kötelező legyen környezetvédelmi bizonyítványokkal ellátni.
- A fejlődő országokat bioüzemanyag segélycsomagokkal kívánja támogatni.
- A második generációs bioüzemanyagokat promótálja.
- Ösztönzi, hogy a bioüzemanyagok ne képezzék az autógyártók közti önálló kibocsátás-csökkentő megállapodások részét.
- Úgy véli, hogy elegendő időt kell adni a gépkocsi-ipar számára, hogy a motorokat és az aprószemcsés filtereket technológiai szempontból a magasabb keverékű bioüzemanyagok feltételeihez alakítsák. Ennek célja, hogy csökkentsék a motor keveredésének negatív hatásait és a jármű fogyasztását.
- Általában véve támogatja a bioüzemanyagok használatát.
eBIO (Európai Bioetanol Üzemanyag Szövetség)
- Csökkenteni kell a bizonytalan tartalékú olajimporttól való függést, különösen a szállításban.
- Véleménye szerint a kijelölt célértékek nem mutatják, hogy valójában milyen súlyos is a helyzet.
- Támogatja, hogy európai minimumértékeket vezessenek be a bioüzemanyagok alapanyagainak kinyerésére, illetve termesztésére.
- Támogatja a Bizottság Bioüzemanyagokról szóló cselekvési tervét.
- Erősen támogatja, hogy jogi szabályozás szülessen arról, hogy a jövőben a hagyományos dízel 5 százalék helyett, legkevesebb 10 százalék biodízelt tartalmazzon.
- Támogatja, hogy a bioüzemanyagok által megspórolt széndioxid-kibocsátás is beleszámítson az EU hivatalos gépjárműipari céljainak elérését ellenőrző számításokba.
- Véleményük szerint az első generációs bioüzemanyagok önmagukban nem jelentenek alternatívát a fosszilis energiahordozókkal szemben. Nem oldják meg ugyanis az agrárium problémáját. Úgy vélik, a vidékfejlesztésben látványosabb eredményeket is el lehet elérni az első generációs bioüzemanyagok használatához képest, egyéb megújuló energia hasznosítási technológiák alkalmazásával.
- Hatékonyabbnak ítélik a második generációs bioüzemanyagokat, ami azonban továbbra is kísérleti fázisban van.
- Álláspontjuk, hogy az EU 2010-re, illetve 2020-ra vonatkozó célértékeit felül kell vizsgálni, mivel a rendelkezésre álló vizsgálatok azt mutatják, a célok elérése jelentős környezeti és társadalmi kockázatokat hordoz, a klímaváltozás mérséklésére pedig hatékonyabb technológiák is rendelkezésre állnak.
