Hirdetés
Mérföldkövek:
- 1988: Az ENSZ és a WMO létrehozza az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC).
- 1992: Rio de Janeiro-ban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia keretében elfogadják az Éghajlatváltozási Keretegyezményt (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC).
- 1994. március 21.: Életbe lép az Egyesült nemzetek Éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye.
- 1997 december: Aláírják a Kiotói egyezményt, ami globálisan 5,2 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátást a 2008-2012-es időszak alatt.
- 2002. május 31: Az Európai Közösség és annak tagállamai megerősítik a Kiotói Egyezményt.
- 2003. október. 25.: Életbe lép 2003/87/EK irányelv, ami a szabályozni kívánt kibocsátok meghatározásával keretet ad az EU ETS rendszernek.
- 2004. október 27: Az Európai Parlament elfogadja a 2003/87/EK irányelvet módosító 2004/101/EK irányelvet.
- 2004. december 6-17.: Konferencia Buenos Airesben, Argentínában az üvegházhatású gázok további csökkentéséről.
- 2005. február 16.: Az Egyesült Államok nélkül életbe lép a Kiotói jegyzőkönyv.
- 2005-2007: Az első kereskedési időszak.
- 2006: Az EU elkészíti a 2005. január 1. és április 30. közötti kereskedelmi időszakra vonatkozó technikai jelentését, amelyben a rendszer tagállami szintű megvalósulását vizsgálja.
- 2007. március 9.: Az Európai Unió tagállamai megállapodtak abban, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását.
- 2007 májusa: Megkezdődnek a tárgyalások a Kiotói megállapodás követő egyezmény létrehozására.
- 2007. december 3-14.: A klímaváltozás elleni új egyezményről szóló tárgyalások Balin.
- 2008-2012: Második Kereskedési időszak.
- 2008. december 1-12.: Az A lengyelországi Poznanban éghajlatváltozási találkozót tartanak. Meghatározzák a hosszú távú kibocsátási célokat.
- 2008. december 17.: Az Európai Parlament plenáris ülésen szavaz az energia- és klímacsomagról.
- 2009 decembere: Koppenhágai éghajlati konferencia (COP 15), az ENSZ 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlatpolitikai hálózatának megvitatása.
- 2009. augusztus 31-szeptember 4.: Éghajlatváltozási világkonferencia.
- 2012 vége: Az új éghajlatváltozási megállapodás ratifikációjának határideje.
- 2013-2020: Harmadik kereskedési időszak.
Összefoglalás:
Az emberi tevékenységből eredő éghajlatváltozás felismerése, és felvétele a globális alapproblémák közé, megadta a kezdő lökést az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának csökkentésére. Az ENSZ égisze alatt elfogadott Kiotói egyezményben szabályozták először számszerűen a GHG kibocsátásának visszafogását.
Az Európai Unió további intézkedéseket léptetett életbe. 2005-ben, a kettős kibocsátási rendszer keretei között, a kibocsátókat két csoportra osztotta és külön-külön szabályozást vezetett be. Az ún. EU ETS az EU szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmi rendszere. Ez a nagy kibocsátókra vonatkozik, míg az ES, vagy „Effort Sharing” rendszer az alacsonyabb outputtal rendelkező szektort veszi célba.
Az új rendszer összekapcsolja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a megújuló energiák felhasználásának kérdésével, az energiahatékonyságra irányuló kutatások ösztönzésével és a hagyományos, fosszilis energiahordozóktól függő gazdaságok átalakításával.
A szabályozás újszerűsége abban áll, hogy az Európai Unió egy úttörő eszköznek szánt rendszerrel kívánja csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését.
A Kiotói egyezményben vállalt éghajlatváltozás elleni küzdelem költségeinek csökkentése érdekében, az Unió országai megegyeztek abban, hogy létrehozzák a szén-dioxid kibocsátás egységeinek (kvóták) belső piacát.
Főbb témák:
Az Európai Unió Kibocsátás Kereskedelmi Rendszere (ETS)
Az Európai Unió Kibocsátás Kereskedelmi Rendszere (EU ETS) az energiaigényes iparágak (energia, vaskohászat, kerámia, cement- és üveggyártás) legnagyobb telepeit és termelő egységeit foglalja magába. Körülbelül 10500 üzem tartozik ide, amelyek az Unió GHG kibocsátásának 40 százalékáért felelősek. A különböző gyáregységek kvótáit a Nemzeti Elosztási Tervben (NAP) határozzák meg. Ezt a tagállamok állítják össze és az Európai Bizottság fogadja el. Ha egy vállalat túllépi a számára megszabott mennyiséget, kvótát vásárolhat attól, amelyik nem használta fel a számára szabott keretet.
A szabályozás mind a 27 tagország számára kötelező. Eddig három kereskedési időszakot határoztak meg (2005-2007, 2008-2012, 2013-2020). 1 tonna szén-dioxid kibocsátási egysége 1 EUA (European Union Allowance). Ez képzi az elosztás alapját. A nem kihasznált kvóták szabadon értékesíthetők. A meghatározott mennyiség túllépése büntetéssel jár, melynek összege a 2008-as reform hatására a korábbi 40 euró/tonnáról 100 euró/tonnára emelkedett.
Kivételek
A jelenlegi szabályozás alól azonban vannak kivételek. Olyan szektorok, mint például a közlekedés és az építőipar még nincsenek bevonva a szabályozás körébe, pedig ezek adják az energiatermelés és az energia igényes iparágak után a legnagyobb kibocsátási mennyiséget. A tagállamok „opt out”-okat (mentességet) kérhetnek bizonyos gyáregységek esetében. A kivételek előre nem látható körülmények, ún. vis major események (pl: kifejezetten hideg téli hőmérséklet, ami együtt jár a fűtéssel kapcsolatos szén-dioxid kibocsátás növekedésével) esetén is biztosítják.
A rendszer felülvizsgálata
Az első kereskedelmi időszak lezárulta után az Unió levonta a megfelelő következetéseket. Az ETS felülvizsgálata rámutatott, hogy a rendszer csak akkor valósíthatja meg célkitűzéseit, ha sor kerül megerősítésére és korszerűsítésére. 2008-ban egy jelentős lépés történt. Sor került az ETS alapjait meghatározó 2003/87/EK irányelv módosítására. Az addig érvényben levő ETS ösztönző hatását fékezte az, hogy fennállásának első szakaszában (2005-2007) nagyvonalú mennyiségben osztottak ki kibocsátási egységeket A nemzeti kiosztási tervekre épülő ETS azzal a kockázattal jár, hogy torzulások jelentkezhetnek a verseny és a belső piac vonatkozásában. Figyelembe véve az érintett gazdasági szektorokat és a felsorolt gázokat, az ETS érvényes alkalmazási köre szintén korlátokat szab annak, hogy milyen mértékben képes így előmozdítani a kibocsátás csökkentését.
A továbbfejlesztett ETS az eddigi pozitív tapasztalatokra épül, és oly módon alakítják ki, hogy új lendületet adjon az éghajlatbarát gazdaság kiépítéséhez.
Kibővült az ETS alkalmazási köre, amely így kiterjed a szén-dioxid mellett az üvegházhatást okozó egyéb gázokra, valamint az összes fő ipari kibocsátóra. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a 25000 tonnánál kevesebb szén-dioxidot kibocsátó ipari üzemeknek nem kellene részt venniük a rendszerben, amennyiben egyenértékű intézkedéseket foganatosítanak, amelyek garantálják megfelelő hozzájárulásukat a csökkentés érdekében tett erőfeszítésekhez. A korábbi határ 10000 tonnás kibocsátás alatt mentesítette az üzemeket.
Az egész Unióra kiterjedő összehangolt ETS meg fog felelni a belső piac követelményeinek, közös szabályokkal, melyek garantálják az egyenlő esélyeket. A nemzeti kiosztási terveket felváltja az árverés, illetve az egész Unióra érvényes egységes szabályok alapján történő ingyenes kiosztás. A piacra vitt kibocsátási egységek mennyiségét évről évre csökkentenék, hogy a 2005-ös szinthez képest 2020-ra 21%-kal csökkenthető legyen a kibocsátás az ETS alkalmazási körében.
A 2013-2020 közötti időszakra vonatkozó intézkedések
- A rendszer kereteinek kiszélesítése, új szektorok bevonása. Ide tartozna a légi közlekedés, a petrolkémia, valamint az ammónia- és az alumíniumipar. Új gázok kibocsátását is csökkentenék (pl.: nitrogén-oxid, perfluor-szénhidrogének). Ezekkel az intézkedésekkel az Unió GHG outputjának 50 százalékát lefednék. A szárazföldi és vízi szállítmányozás szabályozása azonban továbbra is kérdéses.
- Azok a szektorok, amelyekre nem terjed ki az ETS, 2020-ig 10 százalékos csökkentést kell elérjenek. Ahhoz, hogy Uniós szinten teljesítsék a vállalást, az Európai Unió Bizottsága a tagállamok számára GDP arányos célszámokat szabott meg. A gazdagabb országokat nagyobb szintű csökkentésre kérték (Dánia, Írország és Luxembourg esetében 20 százalék körül. A szegényebbeknek (Portugália, Ciprus kivételével a 2004-ben csatlakozott országok, valamint Bulgária és Románia) engedélyezik a gazdasági növekedéssel és a versenyképesség megtartásával összekapcsolódó kibocsátás növelését.
- A szén-dioxid leválasztás és tárolás (CCS) technológiával rendelkező üzemeknek nem kell kibocsátási engedélyt vásárolniuk a piacon.
- A kvóták elárverezése: 2013 után a kvótakereskedelem növekedését várják. Fő szabály az árverés, átmeneti ingyenes elosztással. Így a rendszer igazságosabbá, egyszerűbbé és átláthatóbbá válik. A szennyezési engedélyek elosztásának szempontjából három féle szabályozás lép életbe. Elsősorban az áramipar területén 100 százalékosan árverésen keresztül juthatnak majd kvótához. Lesz olyan szektor, amelyik részlegesen, és olyan is, amelyik teljes mértékben ingyen kap kibocsátásra feljogosító engedélyt.
- Versenyképesség: A rendszer káros velejárója lehet a kibocsátás exportálása. Ennek értelmében az európai gyárak a termelő üzemeiket olyan államokba telepítenék, amelyek nem tagjai a GHG szabályozásnak. A „menekülés” elkerülése érdekében a Bizottság 2011-ben egy átfogó felülvizsgálatot hajt végre, Ha addig nem jön létre egy globális szabályozás, akkor egy kiegyenlítő mechanizmust léptetnek életbe. Elképzelhető, hogy az importtermékek árába beleszámolják a megtermelésükhöz szükséges károsanyag-kibocsátás árát.
- A villamos energia szektor számára kötelezővé kell tenni, hogy a 2013 utáni aukciókon a kibocsátásuk100 százalékát kínálják föl eladásra.
- Az energiaigényes iparágak 2013-tól kötelesek a kibocsátási kvóták 15 százalékát (a bizottság eredetileg 20 százalékot javasolt) eladásra felkínálni, 2020-ig pedig fokozatosan 100 százalékra emelni ezt az arányt.
- Az ETS rendszer új belépői számára tartalékolt kibocsátásból 500 milliót a CCS technológiával felépülő nagyszabású erőművek finanszírozására kell átengedni.
- Az ETS rendszerben érintett berendezések alsó küszöbét 10000-ről 25000 tonna éves szén-dioxid kibocsátásra kell emelni.
- A tagállamok árverési bevételeit teljes egészében klímavédelmi célokra kell félretenni vagy elkülöníteni úgy, hogy az összeg felét a fejlődő országok környezetvédelmi fejlesztésére kell fordítani.
- A Kiotói Jegyzőkönyv Együttes Végrehajtásról és Tiszta Fejlesztési Mechanizmusokról (JI/CDM) szóló szabályai szerint finanszírozott, harmadik országokban végzett kibocsátást csökkentő projektek keretében létrejött berendezések, a kitűzött céloknak legalább 40 százalékát tudniuk kell teljesíteni. Az egyes CDM projektek szigorúbb feltételeit tiszteletben kell tartani.
- A harmadik országokban lévő erdők megőrzése és védelme által 5 százalékos kibocsátás csökkentés is elérhető, abban az esetben, ha az adott ország elfogadja a nemzetközi klíma-megállapodásokat.
Magyarország
Magyarországon az ETS kezdetben körülbelül 200 vállalatot érintett. A 2008-as módosítással a jelenleg 152 szabályozás alá eső cég közül 49 kiesik. Ők egy másik kibocsátás csökkentő rendszer az Effort Sharing hatálya alá kerülnek.
Magyar cégek 2005-2007 között ETS rendszerben 13 millió feles kvótával rendelkeztek, amelyek eladásából mintegy 50-100 millió euró, azaz 12,5 -25 Mrd Ft bevételre tettek szert.
Magyar Állam is lefölözte az ETS kvóta felesleget, hiszen a PM/KvVM két aukción közel 2,4 millió EUA-t értékesített, 2,5 Mrd forintért:
Az Effort Sharing (ES)
Az Effort Sharing (ES) a károsanyag kibocsátók egy eddig nem szabályozott csoportját fedi le. Ide tartoznak az olyan nagy kibocsátók, amelyek nem kerültek be az ETS-be, mint például a közlekedés, az építőipar, a mezőgazdaság, a hulladékipar, valamint a kis kibocsátók, amelyek közé a háztartások, a kis- és középvállalatok (KKV) és a szolgáltató szektor szereplői tartoznak.
A rendszer azonban még nincs kész. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament javaslata között számos egyeztetésre váró különbség van. Az eltérésekről bővebb információ itt található.
Mekkora kibocsátásért felel?
Az ES jelentősége nem elhanyagolható az ETS mellett. Igaz, hogy az utóbbi a nagy üzemek kibocsátását hivatott kordában tartani, azonban az általuk termelt mennyiség 2005-ben a teljes Uniós kibocsátás 45 százalékát tette ki. A fennmaradó 55 százalékért az ES szabályozási körébe tartozó szektorok voltak felelősek.
Az ES eddig elfogadott elemei
Az ES rendszerre vonatkozó Bizottsági javaslat eddig elfogadott elemei a következők:
- A kiinduló (bázis) év a Kiotói Egyezményben elfogadott 1990 helyett 2005 lett.
- A nemzeti kvóták mennyisége 2013-2020 között lineárisan növekvő/csökkenő mértékben változnak.
Magyarország 10 százalékkal több kibocsátási engedélyt kapna az ES bevezetésével.
Vélemények:
A termelői szektor képviselői nemtetszésüket fejezték ki az Unió kettős kibocsátási rendszerével kapcsolatban, mivel az csökkenti versenyképességüket a harmadik országokban tevékenykedő piaci szereplőkkel szemben. Véleményük szerint a szabályozásokból eredő hátrány kompenzálása, vagy egy globális rendezés szükséges.
Floker Franz, a BusinessEurope ipariügyi tanácsadója szerint „az intézkedések nyomán nem lesz kiszámíthatóbb és biztosabb az üzleti élet”. Franz az importtal kapcsolatos szigorításokról is kritikus hangnemben beszélt. „Ha importkorlátozó intézkedéseket vezetünk be, akkor valószínűleg mások is ezt fogják alkalmazni.” A tanácsadó a globális szabályozást sürgeti.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is megerősítette azt, hogy nem készült még el azoknak a vállalatoknak a pontos listája, amelyek támogatást kapnának az éghajlatváltozás ellen hozott intézkedésekből fakadó versenyhátrány miatt.
Olajos Péter magyar EP képviselő (MDF) az EurActiv.hu-nak elmondta, hogy az „ETS nagy siker. Természetesen vannak gondok, de - ne feledjük- ez az első működő összkvótás rendszer a világon. Az ETS a 12000 legnagyobb ipari szennyező egységet foglalja magába Európában. Azonban, miután ezzel csak a kibocsátás alig felét (45%) fedte le az Unió, felmerült az igény, hogy a másik felével (55%) is kellene valamit kezdeni.”
Krzysztof Zmijewski, a lengyel kormány ETS tanácsadója szerint „a kibocsátási kvóták piaca nem valódi”, túl liberális és szabad utat enged a spekulációnak, ami egy ’vészhelyzeti eljárás” sürgős bevezetését teszi szükségessé. A kormányzati tanácsadó érvei között az is szerepel, hogy a lengyel számítások szerint az ETS 65 százalékkal növeli meg a lengyel ipar költségeit, ami jóval az átlagos Uniós szint fölött van.” A Bizottság véleményét, amely az energia árának csupán 15 százalékos emelkedésével számol, teljesen valószínűtlennek tartja.
Az Európai Légitársaságok Szervezetének (AEA) főigazgatója, Ulrich Schulte-Strathaus azt a döntést, mely szerint 2012-től kezdve a légi közlekedést is bevonják az ETS rendszerbe a következőképpen kommentálta: „Nem is jöhetett volna rosszabbkor ez az elhamarkodott döntés. A kibocsátási rendszer szerkezeti elemeit érintő lépés ráadásul a hatásfelméréseket is nélkülözi. Az ETS rendszer magas aukciós szintjei egyszerűen burkolt kerozinadóvá változtak, mely a nemzeti adók növekedése mellett mind a légitársaságoknak, mind az utasoknak a szén-dioxid kibocsátás többszörös megfizetését eredményezi.”
Az Európai Fémiparosok Szövetsége (Eurometaux) figyelmeztetett, hogy az ETS rendszer akár tönkre is teheti az EU fémiparát. „A mai szavazás jelentős delokalizáció előtt nyit utat a nagy energiaigényű ágazatok előtt, amilyen a mienk is. Olyan területekre fogunk vonulni, ahol kevésbé szigorúbb szabályozások vannak érvényben,” mondta Guy Thiran, a szervezet főtitkára.
