Hirdetés
Mérföldkövek
- 1984: az uniós tagállamok körében (Franciaország később csatlakozott) bevezetik a tejkvóta-rendszert
- 1999: az Agenda 2000 előirányozza a tej és a tejtermékek piaci támogatásának 15 százalékos csökkentését 2005-től
- 2004: életbe lép a közös agrárpolitika (KAP) reformja, valamint a tejkvóta-rendszert kiterjesztik a tíz újonnan csatlakozott tagállamra
- 2008. március 17.: a Bizottság javaslatára 2 százalékkal megemelik a tagországok tejkvótáit
- 2008. november 20.: megegyezés születik a KAP átfogó „állapotfelmérése” (Health Check) kapcsán
- 2009-2013: a tejkvóta évenként 1százalékkal emelkedik, így 2013-ra eléri az 5 százalékot
- 2014: a megreformált KAP életbe lépésének tervezett időpontja
- 2015. április 1.: a tejkvóta-rendszer várható megszűnése
Összefoglalás
Az Európai Unióban 1984-ben, a közös agrárpolitika részeként vezették be a tejkvóta-rendszert. A KAP azóta több reformon is átesett, ennek ellenére úgy tűnik, mindezidáig nem sikerült kiküszöbölni az összes hiányosságát. Az egyik legérzékenyebb kérdés a tej és a tejtermékek szabályozása.
Az európai tejtermelőknek a 2007-től 2008 elejéig tartó kedvező helyzet után a tejárak drasztikus visszaesésével kellett szembenézniük. A világgazdasági válság a tejpiacokon is éreztette hatását. A tejtermelők 2009 első felében számos demonstrációt tartottak, szerintük az elhibázott közösségi intézkedések és a kvótarendszer tervezett reformja ellehetetleníti helyzetüket. A Bizottság ezzel szemben kitart a kvótaemelés ésszerűsége mellett, 2015-től pedig az egész tejkvóta-rendszert el akarják törölni.
Főbb témák:
A kvótarendszer működése
A tejkvóta-rendszer alapvetően az Európai Unióban megtermelt nyerstej-mennyiség kezelését garantálja a piaci egyensúly megzavarása nélkül, különböző szabályozó elemek alkalmazásával (pl. tejpor és vaj intervenció, tejpor és vaj magántárolás támogatása, vajfelhasználás támogatása, „iskolatej-program”, non-profit intézmények vajfelhasználásának támogatása). A kvótarendszer keretében a kvótákon felül termelt mennyiségek elhelyezését a túltermelést előidéző tejtermelőknek kell megfizetniük.
Az Európai Unió minden egyes tagállama számára országos referenciamennyiséget (országos kvótát) határoz meg, amelyet a tagállam szétoszthat tejtermelői között. A termelők számára kijelölt egyéni kvóták beszállítási és közvetlen értékesítési kvótákból tevődnek össze. Adott kvótaévben a termelő 70-100 százalék közti mértékben teljesítheti egyéni kvótáját jogkövetkezmények nélkül.
Túl-, illetve alulteljesítés
A rendelkezésre álló egyéni kvóták túllépéséért a termelő köteles illetéket fizetni. A beszállítási és a közvetlen értékesítési kvóták közt nincs átjárás, tehát a két kvótatípus után külön-külön állapítják meg az esetleges fizetési kötelezettséget.
A kvóták alulteljesítése (azaz 70 százalék alatti kihasználása) esetén a termelőtől 70 százalékig terjedő mértékben megvonják egyéni kvótáit az országos kvótatartalék javára.
A 2003-as KAP-reform
2003 júliusában megegyezés született a közös agrárpolitika reformjáról, az intézkedések 2004-ben léptek életbe. A tejtermelő szektort érintő legfontosabb változások a következők:
- A „biztonsági háló” elvnek megfelelően intervenciós felvásárlásra csak végső esetben kerülne sor. Ennek érdekében a vaj intervenciós árát négy év alatt 25 százalékkal, a sovány tejpor intervenciós árát pedig három év alatt 15 százalék-kal csökkentik. (Az Agenda 2000-hez képest ez a vaj esetében további 10 százalék-os csökkentést jelent.)
- Eltörlik a nyerstej felvásárlási irányárát. (Eddig ez alapján számították ki például közt az intervenciós árat.)
- 2007-től életbe lép az egyszeri kifizetések rendszere, 2004-től 2007-ig a tagállamok még a „tejprémiummal” kompenzálhatják a termelőket a csökkenő intervenciós árakért.
- 2015 áprilisától teljesen megszűnik a tejkvóta-rendszer.
A KAP „állapotfelmérése” (Health Check)
Az Európai Unió agrárpolitikája 2008-ban teljes körű állapotfelmérésen esett át. A Health Check nevű politikai felülvizsgálat „célja, hogy felkészítsük a mezőgazdasági termelőket arra, hogyan birkózhatnak meg a következő évek kihívásaival, például az éghajlatváltozással, és a piac jelzéseinek megfelelően tudjanak gazdálkodni” – fejtette ki Mariann Fischer Boel, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa.
2008 márciusában a Bizottság a világpiaci kereslet és árak tekintetében egyaránt kedvezőnek látta a tejtermelők kilátásait a 2007-2014-es időszakra. A Tanács ezért jóváhagyta, hogy 2008. április 1-jétől 2 százalékkal emeljék a tejkvótákat, az Európai Unió és a világpiac növekvő igényeinek kielégítése érdekében.
Ezt követően, 2008 novemberében az EU mezőgazdasági miniszterei politikai megállapodásra jutottak a közös agrárpolitika állapotfelmérése kapcsán, mely a tejkvóta-rendszer megszüntetését is tartalmazta (EurActiv.hu 2008.11.24.). Mariann Fischer Boel üdvözölte a kompromisszumot. „A most elfogadott módosítások a közös agrárpolitika szempontjából komoly előrelépést jelentenek” – nyilatkozta.
Mivel a tejkvóták 2015 áprilisától teljesen megszűnnek, a megállapodás értelmében 2009/2010 és 2013/2014 között évente 1 százalékkal emelkedik a kvóta, így biztosítva a termelők zökkenőmentes átállását. 2009/2010-ben és 2010/2011-ben azoknak a tejtermelőknek, akik 6 százaléknál nagyobb mértékben lépik túl tejkvótájukat, az előírt illeték 150 százalékát kell fizetniük.
Hol a hiba?
A piaci körülmények a tejtermelők számára 2008 eleje után drasztikusan megváltoztak. „A tejtermékek iránti kereslet Európa-szerte hirtelen lecsökkent. […] A gazdák az utóbbi idők legalacsonyabb árain kénytelenek eladni a tejet. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy termelési költségeik továbbra is rekordmagasságúak. Ez katasztrofális hatással van a gazdák bevételeire; az uniós tejtermelés léte forog kockán” – mondta Padraig Walshe, a Copa (Mezőgazdasági Szakmai Szervezetek Bizottsága) elnöke.
Az elmúlt hónapokban a tej felvásárlási ára annyira alacsony szintre süllyedt, hogy a kevésbé versenyképes tejtermelők már nem tudnak profitot termelni. A piaci igényekhez képest túl sok tejet termelnek túl magas költségek mellett. Az EU-ban a gazdák nem a racionális piacokon elvárható módon (termeléscsökkentéssel) reagálnak az előállt helyzetre. Épp ellenkezőleg, továbbra is termelnek, miközben tömegtüntetéseket szerveznek a tejárak helyreállítását követelve.
A nagytermelők a költséghatékonyabb működés érdekében szívesen növelnék tejtermelésüket, de kvótáik korlátozott mennyisége nem teszi lehetővé a további növekedést. A legversenyképesebb termelők ezért jól járnának a kvótarendszer megszűnésével.
A kevésbé versenyképes tejtermelők (így a nagyon kis méretű, valamint a kedvezőtlen környezeti viszonyok közt működő tejgazdaságok) viszont a kvótarendszer fenntartásában érdekeltek, mivel a rendszer a tejárakat a valós piaci ár fölött tartja, így biztosítva számukra a piacra jutást.
A tej jelenlegi rendkívül alacsony felvásárlási ára mindenesetre, versenyképességtől függetlenül, egyetlen termelőnek sem kedvez. A tejtermelők (tehenek és traktorok társaságában) ezért számos uniós tagállamban és a Bizottság brüsszeli székháza előtt sorozatos tüntetéseket tartanak, központi intézkedéseket követelve (EurActiv.hu 2009.06.23.). Ausztria, Németország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia pedig márciusban közös memorandumot nyújtott be a Bizottságnak a tejpiac aggasztó helyzetéről.
A demonstrációk részben sikerrel jártak: a Bizottság lépéseket tett a tejtermelők piaci helyzetének megerősítéséért. Augusztusig kitolták a tejre és tejtermékekre vonatkozó exporttámogatások, illetve a magántárolás lehetősének lejárati határidejét. Megemelték továbbá az intervenciós raktárakban felhalmozható vajra és sovány tejporra vonatkozó plafonértéket, hogy a piac megszabadulhasson a termékfeleslegtől.
Július 23-án a Bizottság újabb intézkedések bevezetésével próbált enyhíteni a tejtermelők szorult helyzetén. Eltörölték az exporttámogatásra jogosult sajtra vonatkozó minimumár-követelményt, valamint kiterjesztették a vaj, illetve a tejpor felvásárlását. Ez utóbbi két termék esetében pedig a piaci felesleg felvásárlási időszakát ideiglenesen november végéig tolták ki.
Franciaország és Németország még július elején jelentette be, hogy közös munkacsoportot állítanak fel a KAP 2013 utáni reformjának kidolgozására. A tejkvóta-rendszerrel kapcslatos konkrétabb elképzeléseiket szeptember 7-én mutatták be, és 16 tagállam - köztük Magyarország - máris felsorakozott a kezdeményezés mögé. A tervet támogató országok egy közös nyilatkozatban tettek javaslatot az uniós intervenciós árak átmeneti megemelésére és arra, hogy a nemzeti kormányok brüsszeli engedély nélkül is a gazdák segítségére siethessenek. Indítványozták továbbá a tej termelői felvásárlási minimum árának nemzeti szinten történő megállapítását.
Bruno Le Maire francia földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági termelők és az ipar közti szerződéses viszony kialakításában látja a probléma megoldását. Ennek kivitelezését 2009 szeptemberében még nem tartotta lehetségesnek, az elkövetkező hónapokban azonban sor kerülhetne ilyen irányú átszervezésre. Le Maire meggyőződése szerint ez nem csupán a tejtermelők, hanem az egész agrárszektor számára kedvezőbb körülményeket eredményezhet.
A francia-német javaslat bemutatásának apropóján több állam ismételten követelte a Bizottságtól a tejkvótaemelés felfüggesztését. Az EU döntéskezdeményező testülete viszont nem hajlandó kötélnek állni. Olyan befolyásos országokkal daconlak, mint Németország vagy Franciaország, ahol a 2009/2010-es kvótaévre ráadásul a tejkvóták 5 százalékos csökkentését (!) követelik. A német és francia gazdák szerint ez elősegítené a tej felvásárlási árának növekedését. Az EU elutasította azt a kezdeményezést is, hogy támogatást nyújtson az állati takarmány sovány tejporral való dúsításához.
A tejkvóták évenkénti emelésének elhalasztását követelő tagállamok, így Magyarország is, a kvótarendszer 2015-re tervezett teljes megszüntetése ellen szintén tiltakoznak. A mezőgazdasági biztos azonban ragaszkodik a Health Check kapcsán létrejött megállapodáshoz, és hangsúlyozza, nem a kvótarendszer tehet az alacsony tejárakról. „Ez egyszerűen a kereslet-visszaesés kérdése. A gazdáknak csupán annyit kellene tenniük, hogy kevesebbet termelnek” – véli Mariann Fischer Boel.
Az mindenesetre bizonyos, hogy a közös agrárpolitika és ezen belül a tejtermelés szabályozása átfogó reformra szorul – ezt a Bizottság és az agrárszektor termelői egyaránt elfogadják. Azonban a változások mikéntjét illetően már igencsak megoszlanak a vélemények. A Bizottság igyekszik a protekcionista jellegű uniós rendszert egyre jobban közelíteni a „normál” piaci viszonyokhoz. Ez viszont nem áll minden termelő érdekében: a kisebb, kevésbé versenyképes tejgazdaságok minden bizonnyal rosszul járnának egy ilyen irányú reformmal. A harc továbbra is folyik; a tiltakozó gazdák szeptember második felében újabb sokmillió liter tejet öntöttek ki az Európai Bizottság brüsszeli székháza előtt. Nem túl valószínű, hogy bármelyik fél eredeti elképzeléseit változatlanul fogják jóváhagyni, a vita sokkal inkább arról szól, ki mennyit hajlandó engedni álláspontjából.
Az új Bizottság majd mindent megold?
A Bizottság szeptemberben újraválasztott elnöke, José Manuel Barroso, a következő ötéves ciklusban követendő politikai irányvonalak ismertetésekor kiemelt jelentőséget tulajdonított a közös mezőgazdaság helyzetének. A célkitűzéseket számba véve a gazdák tisztességes megélhetésének biztosítását is megemlítette. Egy ilyen nagy horderejű változás sikeres kivitelezésekor azonban szinte végtelen számú befolyásoló tényezővel kell számolni. A közösségi agrárpolitika megújulása legnagyobb mértékben a költségvetés reformjától függ. A tárgyalások előreláthatólag nem "sima ügyként" fognak lezajlani, elég csak utalást tenni a 2005-ös év végén Nagy-Britannia és Franciaország közt a mezőgazdasági hozzájárulásokról, illetve a brit befizetések csökkentéséről folytatott parázs vitára.
A KAP általános felülvizsgálatát a tervek szerint az Európai Unió svéd elnöksége még 2009 őszén napirendre tűzi. Eredmény azonban - még a dolgok kedvező alakulása esetén is - csak néhány éven belül várható, legkésőbb 2014-re.
A magyar tejtermelők helyzete
Magyarországon már 2004 előtt is létezett az uniós kvótarendszer alapjait alkalmazó szabályozás. Az EU-s tejkvóta-rendszer minden eleme a csatlakozással lépett érvénybe. Az Európai Unió 2004-es bővítése után az új tagállamokban emelkedett a nyerstej felvásárlási ára, az intervenciós árat viszont csökkentették.
Magyarország tejkvótái mintegy 2 millió tonna tej termelését teszik lehetővé, ez körülbelül a portugálok kvótáival egyezik meg. Magyarországon a hazai fogyasztás azonban alig haladja meg a másfél millió tonnát. Ennek előnye, hogy nem kell pénzbírságot fizetni a kvóták túllépése miatt. Hátránya viszont az, hogy a kvóták 2009-től kezdődő emelését a hazai termelők valószínűleg nem fogják tudni kihasználni, sőt, a kvótaemeléssel, illetve a kvótarendszer 2015-ös teljes megszüntetésével a tejtermelők helyzete tovább romolhat.
A jelenlegi „tejválság” Magyarországot különösen érzékenyen érinti: míg az EU-ban az elmúlt másfél évben átlagosan egyharmadával csökkent a tej ára, addig Magyarországon 45 százalék-os visszaesés volt tapasztalható.
Glattfelder Béla, a Fidesz európai parlamenti képviselője pártja EP-delegációja nevében szolidárisról biztosította a tejtermelő gazdákat. Véleménye szerint a kvótaemelés növelése érthetetlen és súlyos hibának számító döntés, ezért a delegáció képviselői az intézkedés ellen szavaztak az Európai Parlamentben.
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkára szintén a hibás uniós döntés számlájára írja a tejpiac zavarait. A MOSZ égisze alatt a magyar szarvasmarha-tenyésztők még 2008-ban csatlakoztak az alacsony tejfelvásárlási árak miatt indult tiltakozó mozgalmakhoz.
Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti képviselője 2008-ban úgy látta, „a kvótarendszer eltörlése esetén az importtermékek aránya nőne, a magyar gazdaságok általános versenyképességi problémái még egyértelműbbé válnának, a hazai termeléscsökkenés valószínűleg felgyorsulna”. Ezért nem ért egyet a tejkvóta-rendszer eltörlésével. Szerinte a magyar tejtermelők helyzetét a multinacionális cégek jelenléte is nehezíti, mert a multik lenyomják a tej felvásárlási árát.
Világosan látszik tehát, hogy Magyarország minden bizonnyal a kvótarendszer 2015-ös eltörlésének vesztesei között lenne. A Health Check lezárását jelentő tavaly novemberi Mezőgazdasági Tanácsot követően, Gráf József úgy vélte, a magyar agrárdiplomácia sikeresen harcolt a magyar érdekekért. A miniszter ugyan elismerte, hogy a tejkvóták kapcsán nem a magyar álláspont győzött, és a megállapodás hátrányosan érinti a tejtermelőket, ugyanakkor tagállami hatáskörben juttatott nemzeti támogatást ígért a gazdáknak.
„Mivel összességében nagyon kedvező megállapodásról volt szó, egy probléma miatt nem kívánta elvetni az egész csomagot. A tárca nemzeti hatáskörben igyekszik a lehetőségét keresni annak, hogyan tudna segíteni a tejágazatban jelentkező esetleges problémák megoldásában” – mondta Gráf.
Különböző tagállamok mezőgazdasági érdekszervezetei az utóbbi hónapokban erős nyomást gyakorolnak a Bizottságra, hogy az EU részéről kapjanak segítséget helyzetük enyhítéséhez. A magyar tejtermelés számára kiemelkedően fontos, milyen megállapodások fognak születni a közös agrárpolitika terén.
Vélemények
A COPA-COGECA (Mezőgazdasági Szakmai Szervezetek Bizottsága – Mezőgazdasági Szövetkezés Általános Bizottsága) az Európai Bizottságot sürgeti, oldják meg a tejtermelő szektor válságos helyzetét. Padraig Walshe, a COPA elnöke megállapította: „Az európai tejtermelők komoly gazdasági válságban vannak. A tejtermékek iránti kereslet Európa-szerte hirtelen lecsökkent. Tejtermelő szektorunk képtelen ilyen rövid idő alatt alkalmazkodni. A gazdák az utóbbi idők legalacsonyabb árain kénytelenek eladni a tejet. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy termelési költségeik továbbra is rekordmagasságúak. Ez katasztrofális hatással van a gazdák bevételeire; az uniós tejtermelés léte forog kockán”.
Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos következetesen kitart a Bizottság álláspontja mellett. “Nem vagyok hajlandó vitát nyitni a Health Check kapcsán született megállapodásról. Remélem, elég világosan fogalmaztam, és véget vethetünk ennek a zavaros vitának, amely teljesen téves dolgokat közvetít a termelőknek.” Véleménye szerint már nem indokolt a tejkvóta-rendszer életben tartása. “A KAP reformjainak hatálybalépése óta […] a gazdák szabadon termelhetnek a piacra, és a kvóták egyre inkább anakronizmust jelentenek”-mondta. Mindazonáltal elismeri, hogy „a tejtermelő ágazat példátlanul nehéz helyzetben van és a felvásárlási árak rendkívül alacsonyak”.
Az Európai Tejipari Szövetség (European Dairy Association, EDA) szintén helyesli a kvótarendszer megszüntetését. Közleményükben rámutattak, „az eddigi KAP-reformok leépítették a piactámogató mechanizmusokat, így ma már nehezen érhetők tetten a tejkvóta-rendszerből származó előnyök”. Kihangsúlyozzák azonban, hogy a kvótarendszer megszűnésére megfelelő lépésekkel, fokozatosan kell felkészülni. A jelenlegi magas kvóták szerintük „akadályt jelentenek a fiatal gazdák és a potenciális új szereplők piacra lépése előtt”.
Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, az EP Mezőgazdasági Bizottságának tagja a helyzet megoldását nem a kvótarendszer megszüntetésében látja. Szerinte „a tejkvóta-rendszer […] felszámolása […] a termelés koncentrációja, egyes területeken való részleges vagy teljes megszűnése felé hat”. A tervezett uniós intézkedések Magyarországon várható hatásairól az a véleménye, hogy „a kvótarendszer eltörlése esetén az importtermékek aránya nőne, a magyar gazdaságok általános versenyképességi problémái még egyértelműbbé válnának, a hazai termeléscsökkenés valószínűleg felgyorsulna”. Mindezért nem támogatja a tejkvóta-rendszer eltörlését.
