Hirdetés
Mérföldkövek
- 2000. június: A Bizottság elindítja az első Európai Éghajlatváltozási Programot (ECCP I)
- 2005. február: Életbe lép a Kiotói Egyezmény
- 2005. január: Indul az üvegházhatású gázok kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS)
- 2005. október: A második Európai Éghajlatváltozási Program kezdete (ECCP II)
- 2007. március: Az EU Csúcs jóváhagyja a javaslatot, mely szerint az EU egyoldalú kötelezettséget vállal a kibocsátás 20%-os csökkentésére 2020-as céldátummal
- 2007. december: az ENSZ Éghajlatváltozásról szóló Keretegyezménye (UNFCCC) konferenciát hív össze a kyotói szabályozás felülvizsgálatára, és újabb keretprogram megvitatására. A konferencia helyszíne Bali.
- 2009. december: Újabb UNFCCC konferencia Koppenhágában
- 2010. március: EU Csúcs a 2010-ben életbe lépő energiaügyi akcióterv jóváhagyására
- 2012. december 31.: A Kiotói Egyezmény határideje lejár
- 2020: Az EU 20%-os csökkentést előirányzó tervének céldátuma
Összefoglaló
A tudományos életben is egyre szélesebb körben elfogadott az éghajlatváltozás ténye. A kutatók többsége abban is egyetért, hogy ez főként az emberi tevékenységre vezethető vissza. A feljegyzések szerint a tíz legmelegebb évet 1991 után mérték. A klímaváltozás1990 óta a nemzetközi és európai politikai napirendek kiemelt témája. Általánosan elfogadott az a nézet, miszerint a globális átlaghőmérséklet legfeljebb 2 Celsius fokkal haladhatja meg az iparosodás előtti értéket.
Nemzetközi mérföldkövek:
- 1992. május: az ENSZ elfogadja az Éghajlatváltozásról szóló Keretegyezményét
- 1997. december: a kormányok elfogadják a Kiotói Egyezményt. Ez törvényesen is kötelezi őket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A kötelezettség teljesítésének költségeit három „rugalmas mechanizmus” beépítésével igyekeznek mérsékelni. Ezek a „környezet megőrzését szolgáló mechanizmus”, a „közösségi végrehajtás” elve és a „kibocsátás-kereskedelem”
- 2001. március: George W. Bush döntésével az USA a kilép Kiotói Egyezményből. Lépését a gazdaságra való káros következményekkel indokolja.
- 2005. február: a Kiotói Egyezmény hatályba lép.
Az európai politika fejlődése
A Kiotói Egyezmény keretében az üvegházhatású gázok 8%-os csökkentésére vállalt kötelezettséget az Unió. A csökkentés mértékének bázisául az 1990-es évet, míg céldátumaként 2012-t jelölte meg az EU.
- 2000. június: A Bizottság elindítja az első Európai Éghajlatváltozási Programot (ECCP I)
- 2005. január: az üvegházhatású gázok kibocsátásának kereskedelmi rendszere (ETS) elindul.
- 2005. október: a második Európai Éghajlatváltozási Program kezdete (ECCP II).
- 2007. január 10.: a Bizottság bemutatja „energia-éghajlatváltozás csomagját”, valamint javaslatot tesz az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os visszaszorítására (1990-hez képest).
Főbb témák
- Az EU nem teljesíti, amit Kiotóban vállalt
A ’90-es évek végétől, az Unió arra kötelezte el magát, hogy vezető szerepet játsszon a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Miután az USA visszalépett kiotói vállalásaitól, az EU komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy más országok (pl. Oroszország) tartsák magukat a szavukhoz. Emellett sikereket könyvelhet el annak biztosításában is, hogy elegendő ország vegyen részt a kötelezettség vállalásában. Ugyanakkor a lisszaboni prioritások (versenyképesség, munkahely, gazdasági növekedés), lényeges akadályt jelentenek az klímapolitika kivitelezése szempontjából. A tény, hogy a klímaváltozást még mindig környezeti kérdésnek tartják (és ezért a környezeti DG foglalkozik vele) meghatározó jelentőségű.
Az EU 15 régi tagállamának még komoly erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a vállalt kötelezettségeit sikerüljön teljesíteni. A 10 új tagállam elmarad a céloktól, ami főként a gazdaságaikban végbemenő szerkezeti átalakulásnak köszönhető. Az elmúlt néhány évben a kibocsátásuk ismét növekedett.
- Az Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP):
Az első ECCP 2000-ben indult. A program az érintettek bevonásán alapul, keretében a Bizottság vitát folytat az egyes iparágakkal és nem kormányzati szervezetekkel (NGO) egyaránt. A program megvalósítása során költség-hatékony megoldásokat dolgoz ki a Bizottság az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az ECCP hozzávetőleg 30 eszközt határozott meg. Ilyen eszköz többek közt a kibocsátás-kereskedelmi rendszer, az „összekötési irányelv”, a megújítható erőforrások támogatásáról szóló irányelv a villamosenergia termelésében, valamint az autógyártókkal kötött ún. „önkéntes megállapodás”, mely során ez utóbbiak önként vállalnak kötelezettséget az új autók csökkentett CO2 kibocsátására.
2005-ben elindult az ECCP II, mely során értékelik az ECCP eredményeit. A Program végrehajtása kapcsán hangsúlyt fektetnek a széndioxid leválasztására és tárolására, a közlekedési szektor ETS-be való integrálására, valamint az adaptációs politikákra.
- Költségek és hasznok
Számos bizonytalanság merül fel a klímaváltozás elleni küzdelem költségeit, és az abból származó hasznokat illetően. Ezért nagyon fontos megtalálni a leginkább költség-hatékony megoldást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A felmerülő lehetséges költségek számbavételével kimerítően foglakozik a Stern-jelentés, mely szerint az összes költség a világ GDP-jének 1%-ára szorítható le.
Álláspontok
2006. október 27-én az Európai Környezeti Ügynökség (Europea Environment Agency, EEA) felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi intézkedésekkel mindössze két régi tagország, az Egyesült Királyság és Svédország érné el a csökkentésre vonatkozó célokat. Az eddig életre hívott politikákkal 2010-re szerinte csak 0,6%-os csökkentés valósítható meg az EU-15 esetében. További politikák és intézkedések bevezetését tartja szükségesnek a 8%-os csökkentési cél 2012-es megvalósításához.
Az európai ipar képviselői aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az EU klímapolitikája aláássa a vállalatok versenyhelyzetét a világgazdaságban. Számos alkalommal bírálta, hogy az EU egyoldalúan vállalt többletkötelezettségeket. Helyette a globális megoldáskeresést tartják szükségesnek.
A másik oldalról, a zöld szervezetek viszont úgy értékelik, hogy az EU politikái nem mennek elég messzire. Az ECCP II indulásakor közös álláspontjukat fejezték ki (többek közt a ’Föld Barátai’, Greenpeace, és WWF), mely során az első ECCP felülvizsgálatát követelték és még ambiciózusabb célkitűzések és politikák vállalására hívják fel az EU-t.
