Hirdetés
Mérföldkövek:
- 2007. szeptember 19.: A Bizottság beterjeszti a harmadik energialiberalizációs csomagját. (EurActiv.com 20/09/07)
- 2008. februárjában egy szabályozási rést kihasználva, a szándékolt liberalizációt megelőzve a magyar piacra lép az első alternatív lakossági gázszolgáltató, az EMFESZ.
- 2008. március 13-14.: Az Európa-csúcs döntése alapján 2008. júniusáig egységes politikai álláspontra kell jutni.
- 2008. május: Szavazás az Ipari, Kutatási és Energetikai Bizottságban (ITRE) és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban (IMCO). (EurActiv.com 7/05/08)
- 2008. május 14.: A Bizottság és a szlovén EU elnökség előterjeszti a gázpiacra vonatkozó kompromisszum javaslatot. (EurActiv.hu 16/05/08)
- 2008. május 19.: Az ITRE, a La Russa jelentésről (a földgáz belső piacára vonatkozó irányelv) szavaz.
- 2008. június közepe: Szavazás a parlamentben (első olvasat).
- 2008. június 6.: Az Energia Tanács megpróbál elérni egy „általános megközelítést” a harmadik liberalizációs csomaggal kapcsolatban. Az energiaügyi miniszterek, a francia elnökség ideje alatt hivatalosan elfogadhatják a terveket (első olvasat).
- 2008. július 9.: A parlament plenáris ülése támogatja a harmadik utat a gázszektor számára (ITO modell), de elutasítja az ISO modellt (első olvasat).
- 2009. április 22.: Az Európai Parlament jóváhagyja az utolsó, kompromisszumos változatot (EurActiv.com 23/04/09).
- 2010 őszén megkezdődik a harmadik irányelvcsomag hazai átültetésének vitája. A kormányzat a gázárak befagyasztása után a liberalizáció új szabályairól "csomagban tárgyal" az érintett vállalkozásokkal.
Összefoglaló
A gáz és villamos energia liberalizált európai piacán a fogyasztók kiválaszthatják azt a szolgáltatót, amelyik a legjobb ajánlattal rendelkezik.
Azonban csak kevés új piaci szereplő tűnt fel. A legtöbb háztartás és vállalat számára még mindig nem lehetséges a választás. Az energia szektor 2006. februári bizottsági vizsgálata egy sor „súlyos problémára” hívta fel a figyelmet. (EurActiv.com 17/02/06)
2006. májusában a bizottság trösztellenes részlege számos meglepetésszerű vizsgálatot hajtott végre a nagy európai konszernek (E.ON, RWE, Gaz de France, Distrigas és OMV) irodaépületeiben. Az akciót az a gyanú indokolta, mely szerint a vállalatok korlátozzák a vezetékekhez, gáztárolókhoz való hozzáférést, és a piacot egymás között osztják fel. (EurActiv.com 18/05/06)
Az eredmény a Bizottság által javasolt harmadik energialiberalizációs csomaghoz vezetett, amelyet 2007. szeptemberében terjesztett elő.
Főbb témakörök
A Bizottság a 2007. szeptemberi javaslatában a „következő problémákat nevezte meg, amelyek miatt nem valósult meg a gáz belső piaca”:
- Néhány nagy konszern dominálja a piacot (magas koncentráció);
- Egy-egy vállalat a gázelőállítás és –elosztás minden fázisát ellenőrzi (magas fokú vertikális integráció), és;
- A piacnak a nemzeti határok alapján történő felosztása.
2006. áprilisában az Uniós piac integrációjának hiányát részben már érintette az Európai Villamosenergia és Gázipari Szabályozók Csoportja (European Regulators Group for Electicity and Gas). Négy regionális piac létrehozását indítványozták. A négy régió:
Régió | Országok | Fő szabályozó hatóság |
Észak-nyugat | Belgium, Franciaország, Egyesült Királyság, Írország, Hollandia | Hollandia |
Észak | Dánia, Németország, Hollandia, Svédország | Németország |
Dél | Spanyolország, Portugália, Dél-Franciaország | Spanyolország |
Dél; Dél-kelet | Olaszország, Ausztria, Görögország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia | Olaszország és Ausztrisa |
Legfőbb szabályozó elv: tulajdonjogi szétválasztás
A legfontosabb bizottsági intézkedés azonban ún. tulajdonjogi szétválasztás-javaslat, ami a nagy energiakonszernek szétválasztását célozza meg,. A javaslat alapján a nagy, integrált energiavállalatoknak le kellene mondaniuk az olyan áteresztő eszközeik ellenőrzéséről, mint például a csővezetékek. Így biztosítanák a piaci szereplők számára a hálózatokhoz történő igazságos hozzáférést.
Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenypolitikai biztosának elmondása alapján „a legfontosabb hálózatok tulajdonosai és üzemeltetői gyakran versenyeznek azokkal a cégekkel, amelyeknek ugyancsak létszükséglet a hozzáférés. Kroes szerint az egyik legfontosabb kérdés az, hogy elvárható-e az integrált nagyvállalatoktól az egyes piaci szereplők egyenlő kezelése. Az egyéni érdekeik nem ezt diktálnák.
A törvényes szétválasztás rendszerében az áteresztő hálózatok még lehetnek integrált vállalatok tulajdonában, azonban azt egy jogilag független intézménynek kellene irányítania. A Bizottság szerint azonban a törvényes szétválasztás a következő okok miatt nem megfelelő:
- Hálózati hozzáférés: A törvényes szétválasztás nem oldja fel a hálózati hozzáférés miatt kialakult érdekkonfliktust a nagy beágyazott konszernek és a vállalatok között (vezetékek vagy gáztározók);
- Információhoz való hozzáférés: A hálózati üzemeltetők abba a kísértésbe eshetnek, hogy a csővezetékekre és gáztározókra vonatkozó legfontosabb információkat először a nagyvállalatok termelő, illetve ellátó részlegeit fogják tájékoztatni;
- Beruházások: A piac beágyazott szereplőinek az alapvető érdeke az, hogy csökkentse beruházásait az új hálózati kapacitásokba, ha ez a hazai piacon nagyobb versenyt generál.
Alternatív megoldás: Drasztikus szabályzások
A Bizottság egy alternatív javaslattal állt elő Franciaország és Németország (mindkét országban hazai mamutcégei megszenvednék a teljes szétválasztást) tiltakozásának hatására. Az alternatív megoldás értelmében a csővezetékek, és a tárolókapacitások az integrált vállalatok tulajdonában maradnának. Ezeket egy független rendszerüzemeltető (ISO) irányítaná, amelyet minden tagállamban létrehoznának.
A Bizottság azonban arra figyelmeztet, hogy ez a megoldás jóval nagyobb szabályozási terheket jelentene. Ebben az esetben a tagállami szabályozó szervek jóval több hatalmat kapnának versenytorzító magatartás fennforgása esetén a beavatkozásra és a vállalkozások szankcionálására. Mit jelent ez:
- A hálózati tulajdonosoknak követniük kell az ISO döntéseit az áteresztő kapacitásokba történő beruházások finanszírozásában, és
- be kell tartaniuk a tagállami energiaszabályozó hatóságok által előírt tíz éves hálózati beruházási tervezetet.
A hosszú távú ellátási szerződéseket ellenőrzi az EU
Az európai vállalatok és a külföldi földgázellátók között létrejött hosszú távú kereskedelmi szerződéseket alaposan megvizsgálja a Bizottság. Azoknak az új piaci szereplőknek akadályokat állítottak fel, amelyek volatilis kereskedés útján jutottak gázkészleteikhez.
Az integrált vállalatok, mint például a francia GDF, azonban azzal érveltek, hogy a hosszú távú szerződéseknek a stabil fogyasztói árak biztosításában van fontos szerepük. Azt is megjegyzik, hogy a termelő- és szállítótevékenységük szétválasztása gyengíteni a versenypozíciójukat, az olyan nagy ellátokkal szemben, mint például a Gazprom. Ez végső soron Európa ellátási biztonságát veszélyeztetné.
Ezeket az érveket azonban a Bizottság elveti. Szerinte a hosszú távú szerződések megkötésének kulcsa nem a hálózati tulajdonban, hanem a biztos fogyasztói körben rejlik. A hálózattól teljes mértékben függetlenített gázbeszerző vállalatok így egyenlőként versenyezhetnek egymással.
Az elmúlt évben kidolgoztak egy lehetséges szerződéstervezetet, amikor a belgiumi Distrigas beleegyezett a hosszú távú szerződéseinek korlátozásába. A Bizottság tájékoztatta a többi energiavállalatot, hogy a Distrigas példáját követve elkerülhetők a trösztellenes akciók. (EurActiv.com 12/10/07)
Kölcsönös beruházások: A Gazprom klauzula
A bizottsági javaslat tartalmazza egy „viszonossági klauzula” bevezetését (EurActiv.com 20/09/07). Ezt a döntést sokan az orosz állami kontroll alatt álló energiaóriás, a Gazprom felé tett lépésként értelmezik, ami az EU-s piaci részesedésének növelésére törekszik. A klauzulában azonban előírják, hogy minden harmadik állambeli vállalatnak bizonyítottan és visszavonhatatlanul meg kell felelnie az EU-s vállalkozásokra vonatkozó szétválasztási kritériumoknak.
Gáz: geopolitikai árucikk
Az Eurogas számításai szerint, az EU 27 tagállama, gázszükségleteinek 38%-át saját forrásból fedezi. Ez nagyrészt az Egyesült Királyság és Hollandia kitermelése (2007-es adat). Az EU legfontosabb külső szállítója Oroszország (a szükségletek 23%-a), Norvégia (18%) és Algéria (10%). (BBC adatai)
A közép- és kelet-európai tagállamok gyakran súlyosan függenek az orosz importtól. Hasonló a helyzet Ausztria, Bulgária, Szlovákia, Görögország, de még a balti államok és Finnország esetében is, ahol az orosz függőség akár a 100%-ot is elérheti. A többiek viszont egyáltalán nem importálnak orosz gázt. Ide tartozik Belgium, Írország, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság is.
Változatosabb ellátás: Új folyékony földgáz (Liquefied Natural Gas- LNG) terminál és vezeték
A kötankhajók gyomrában könnyen szállítható olajjal ellentétben, a gáz még mindig elsősorban csővezetéken érkezik. Ezzel magyarázható Európa függése a meglévő ellátó- és tranzitútvonalaktól.
Az európai gázellátás diverzifikálásának igényét Ukrajna és Oroszország 2006. januári vitája is megerősítette. A „nézeteltérés” ugyanis néhány tagállam gázellátásának felfüggesztéséhez vezetett, mivel az orosz gáz 80%-a Ukrajnán keresztül érkezik az Unióba. (EurActiv.com 18/01/06) Az események kapcsán az EU tagok megegyeztek, hogy felgyorsítnak néhány projektet:
- A Nabucco-vezeték: Hozzáférést biztosít a Kaszpi-térség és a Közel-Kelet nagy olajmezőihez.
- Folyékony földgáz: Új hajóterminálok építése olyan régiókba, ahol a csővezeték hozzáférés nem megvalósítható.
Hozzáférés a gáztárolókhoz
A Bizottság ragaszkodik a gáztároló kapacitásokról szóló információk nyilvánosságához, hogy minden piaci szereplőnek ugyanolyan hozzáférhetősége legyen.
A 2007. szeptemberi javaslathoz csatolt hatástanulmányában a Bizottság a gázszektor szabad versenyének korlátozó tényezőire hívta fel a figyelmet: „A tárolókapacitások gyakran a beágyazott vállalatok kezében összpontosulnak”. Bár a Bizottság úgy véli, hogy a gáztároló berendezések, a vezetékekkel szemben, nem képeznek természetes monopóliumot, ezek piaca különleges szabályozást igényel. Ez megteremtené a hozzáférés szükségessége, és az új tárolókapacitások fejlesztésének ösztönzése közötti egyensúlyt.
Az is igaz, hogy a stratégiai gáztartalékok felhalmozása jelenleg túl drága és technikailag kivitelezhetetlen lenne.
Vélemények
A szeptemberi javaslatokhoz csatolt indoklásában a Bizottság azt is kimondja, hogy a tulajdonjogi szétválasztásra nem csak a gáz, hanem a villamos energia területén is szükség van. Ezek szerint az ellátás és termelés, valamint a hálózatüzemeltetés és -fejlesztés között mindkét szektorban alapvető érdekellentét van.
Az Európai Parlamentnek küldött jelentésében az olasz EP képviselő Romano Maria La Russa (ALDE) szerint a piac két szektora között különbséget kellene tenni. Figyelembe kell venni azt, hogy az EU gázpiaca harmadik országoktól függ, továbbá többéves szállítási szerződések vannak érvényben.
La Russa felhívja a figyelmet az új tagállamok helyzetére is. Itt a nem megfelelően kiépített infrastruktúra hiánya miatt a gázellátás teljes mértékben harmadik országoktól függ.
A hosszú távú szállítási szerződéseket meg kell védeni, mivel ezek nem adják a szállítók kezébe a hálózatok ellenőrzését. La Russa álláspontja szerint a tagállamoknak szabadon kéne dönteniük arról, hogy melyik megegyezés szolgálja leginkább érdekeiket. Az a fontos, hogy elősegítsék az energiatermelést, a végfelhasználók legyenek elégedettek, a befektetések pedig nyereségesek.
Harmadik fél hozzáférését a gáztárolókhoz, olyan feltételekhez kéne kötni, mint például az új infrastruktúrába történő beruházások támogatása, gáztároló telepek létesítése.
Atanas Paparizov bolgár parlamenti képviselő, parlamenti tudósító véleménye szerint a földgázszállító hálózatokhoz történő hozzáférést regionális együttműködéssel kellene biztosítani. A Parlament 2008. február 28-ai vitájában kihangsúlyozta, hogy az EU kapcsolatait un. "energia szigetekké” kéne továbbfejleszteni. Ide azok az európai országok tartoznak, amelyek teljesen el vannak vágva az EU gázvezeték hálózatától. Elsősorban a balti államok és Finnország.
A tagállami gázipari szövetségeket és nagyvállalatokat, mint például a francia EDF és GDF, a spanyol Gas Naturals és a német RWE, is képviselő európai gázipari föderáció (Eurogas) kételyeinek adott hangot a Bizottság tulajdonjogi szétválasztási terveivel kapcsolatban. A szervezet szerint más megoldások útján is elérhető a jobban integrált európai gázpiac. Az ISO egy lehetséges alternatíva, amit alaposan meg kellene vizsgálni.
Az Eurogas nyilatkozata szerint a jövőbeli törvényhozásnak, „a jól működő egységes belső piac magvalósítása mellett biztosítania kell az energiavállalatok globális versenyképességét, beruházási szabadságát”. Ennek értelmében az Eurogas szükségét látja, hogy az EU politika párbeszédet kezdeményezzen a termelő országokkal, a viszonosság és együttműködés elvének szellemében.
A francia állami gázkonszern, a Gaz de France, is kritizálta a tulajdonjogi szétválasztást. A vállalat szerint a javasolt lépések nem megfelelőek és veszélyesek.
Didier Sire, a Gaz de France stratégiai osztályának vezetője, elmondása alapján a javaslat nem oldaná meg a piac és a szabályozások egységesítésének hiányát. Sire szerint a szétválasztás egyáltalán nem garantálná a GRTgaz, a GDF egyik leányvállalatának hálózati kapacitásokba történő beruházásait, amelyeket a cég, a tulajdonosi szerkezetre való tekintet nélkül meg kíván tenni.
A Gaz de France kritikája a külkapcsolatok terén volt a legerősebb. Sire szerint a szétválasztás Európa ellátását veszélyezteti és a tagállam-specifikus jellemzők figyelmen kívül hagyásának stratégiai hibájához vezethet.
A szétválasztás a Gazprom orosz mamutcég európai terveit is fenyegeti. 2006. decemberében Alexander Medvegyev a Gazprom elnökhelyettese élesen kritizálta a Bizottságot. Az infrastruktúra kisajátításra és felosztására tett kísérletként értelmezte a Bizottság lépéseit, amivel szerinte a kommunizmus szelleme tért vissza Európába.
