Hirdetés
Mérföldkövek
- 2004. július: Az energiapiac megnyitása a piaci szereplők előtt.
- 2007. január 10.: Megjelenik az Európai Bizottság a belső energiapiacról szóló jelentése, valamint az energiaszektorban megvalósuló szabad versenyről szóló hatástanulmány, amely a gáz- és a villamosenergia piacon egyaránt "komoly problémákat" állapít meg.
- 2007. március 8-9.: Az energiaszektor liberalizációja miatt összehívott uniós csúcstalálkozó végkövetkeztetései:
- az aktuális EU-irányelvek "betű és cél szerinti" végrehajtása, valamint
- a termelési és szállítási/elosztási tevékenységek megfelelő szétválasztása.
- 2007. július: A háztartások előtt is megnyílik az energiaszolgáltatók piaca.
- 2007. szeptember 19.: A Bizottság beterjeszti a közös energiapiac megvalósítását célzó harmadik jogszabálycsomagot (harmadik energia-csomag). (EurActiv.com 20/09/2007)
- 2007. november 23.: A Bizottság bemutatja a közös energiapiaci jogszabálycsomagról szóló hatástanulmányát.
- 2008. február: megjelenik az első alternatív szolgáltató a magyar lakossági gázpiacon
- 2008. május: szavazás a Parlament ipari és belső piaci bizottságában (EurActiv.com 07/05/08).
- 2008. június 6.: Az energiaügyi Tanács széleskörű politikai kompromisszumra jut a jogszabálycsomagról, melyet az Európai Bizottság is elfogad.
- 2008. június közepe: A Parlament plenáris ülése első olvasatban szavaz a csomagról (EurActiv.com 19/06/08) (elutasítják a Tanács és a Bizottság javaslatát).
- 2009. január 12.: A Miniszterek Tanácsa újra közös állásfoglalást fogad el a harmadik energia-csomagról.
- 2009. március 23.: Az Európai Parlament és a Tanács (a cseh elnökség vezetésével) képviselői megállapodnak a harmadik energia-csomagról (EurActiv.com 25/03/09).
- 2009. április 22.: Az Európai Parlament plenáris ülése jóváhagyja (EurActiv.hu 2009.04.22.)
- 2009. június 25.: Az energiaügyi miniszterek is jóváhagyják a haramdik energia-csomagot
- 2010. december 8.: Az Európai Bizottság javaslata a nagykereskedelmi árampiacok újraszabályozására, az energiatőzsdék átláthatóságának növelésére (EurActiv.hu 2010.12.14).
- 2011. január: Az első magyarországi lakossági gázszolgáltató csődje rendezetten zajlik, a fogyasztókért már több szolgáltató verseng.
- 2011. február: Az Európai Tanács csúcsértekezlete elsősorban a gázrendszereket összekötő infrastruktúráról, illetve az EU energiadiplomáciájáról (a különböző EU-n kívüli fölgázmezőkhöz való hozzáférésről tárgyal.
Összefoglaló
Az első villamos energia- és gázirányelveket az '90-es évek végén fogadták el, azzal a céllal, hogy a villamosenergia- és földgázpiacot lépésről-lépésre megnyitssák a piaci szereplők előtt. Az kilencvenes években ugyanis konszenzus alakult ki arról, hogy a piaci verseny és a nemzeti rendszerek összekötése hatékonyabb energiarendszereket eredményez, és a relatív árcsökkenés növeli az energiafelhasználó szektorok versenyképességét. A legnagyobb vállalkozásokkal rendelkező Németország és Franciaország azonban több lépéssel szemben vehemensen tiltakozott..
A legtöbb régi tagállam 2000. szeptemberéig beépítette az energia- és földgázirányelveket a nemzeti jogalkotásba, ám a Bizottság 2001-es vizsgálata kimutatta, hogy további intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a közös energiapiac ne csak jogszabályi szinten, hanem a valóságban is működjön. A 2003. júniusában elfogadott második villamos energia- és gázirányelvek már tartalmazták a "tulajdonosi szétválasztás" elvét, amely szerint a földgáz‑ és villamosenergia‑hálózatok üzemeltetését el kell választani az ellátói és a szállítói tevékenységektől.
Magyarország 2004-ben a piaci fejlődésnek ezen a szintjén lépett be az Unióba, ugyanakkor mind a villamosenergia, mind a földgáz piacán folyamatos vitákkal és késésekkel ültette át a gyakorlatba a piacnyitásra vonatkozó irányelveket. A második irányelvcsomag jogi átültetése nagy viták után 2007-ben és 2008-ban, az Európai Bizottság eljárása nyomán történt meg.
Az Európai Unió ipari fogyasztói számára már 2004. júliusában meg kellett adni a villamosenergia és a gáz piacán is a választás lehetőségét, a magánháztartások számára ez a határidő 2007 júliusa volt. Ezen határidők lejárta után elméletben mind a privát, mind a vállalati fogyasztók szabadon választhatnak energia- és gázszolgáltatót a versenypiaci szereplők közül. Mivel Magyarországon a liberalizáció előtt is többszereplős volt az áram- és a gázpiac is (a lakosságot kiszolgáló elosztó vállalatokat regionális monopóliumok formájában a kilencvenes években már privatizálták), a piacnyitás elvi lehetősége adott volt.
Magyarországon az áram tekintetében korlátozott, és nehezen átlátható piac alakult ki, és a viszonylag átlátható, de még korlátozott (határidős kereskedést lehetővé nem tevő) energiatőzsde, a HUPX csak 2010. nyarán kezdte meg működését. A lakossági fogyasztók számára a szolgáltatóváltás elvi lehetőségét azonban sikerült megteremteni. A gázpiacon minden előzetes elemzői vélemény ellenére azonban már 2008-ban verseny indult a lakossági és ipari fogyasztókért annak ellenére, hogy az országba lényegében egyetlen forrásból, a Gazprom orosz óriáscégen keresztül kerül földgáz. A gáz relatíve magas ára ugyanis a helyi elosztás és kereskedelem költségei tekintetében lehetővé tette az árversenyt.
A választás szabadsága azonban mind az ipari, mind a magánfogyasztók számára részben illuzórikus maradt. A Bizottság 2007. januárjában bemutatott hatástanulmánya azonban „komoly zavart” vélt felfedezni az ipari felhasználók piacán (EurActiv.com, 11/01/07).
Az elvileg versenypiacon a piac koncentrált maradt, ami azt tükrözte, hogy az egykori nemzeti állami vagy regionális monopóliumok (amelyek gyakran ún. vertikálisan integrált vállalatok, vagyis energia-termeléssel, szállítással, kereskedelemmel és lakossági elosztással is foglalkoznak) ügyfeleit a gyakorlatban nehezen lehetett megszerezni. A Bizottság véleménye szerint az egykori nemzeti nagyvállalatok gyakran manipulálni tudták a nagykereskedelmi áramárakat, és megakadályozták az új szereplők piaci megjelenését. A Bizottság szerint a gázszektor beágyazott szereplői ellenőrizték a hazai termelést és/vagy az importot.
A Bizottság ellenintézkedésként egy további csomagot terjesztett be 2007. szeptemberében, amelyek megindították a liberalizáció harmadik hullámát. 2008. januárjában pedig egy orosz-ukrán elszámolási vita miatt több EU tagállam, köztük Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária, valamint a potenciális tagjelölt Szerbia és Bosznia-Hercegovina is ellátási nehézséggel nézett szembe. Annak a felismerése, hogy alternatív szállítási útvonalak (csővezetékek) nélkül nem csak a piac működése, de az ellátás biztonsága sem garantálható, hatalmas lökést adott az európai energiapiaci reformoknak.
Főbb témakörök
A Bizottság 2007. szeptember 19-én előterjesztette a harmadik energiacsomagot. A csomag fő vitapontja a tagországok vállalatainak a gáz- és energiatermelésének az ellátástól történő elválasztására volt. A vita a harmadik irányelvcsomagról 2009-ig tartott, így a tényleges tagállami implementáció csak 2010-ben kezdődött meg, és Magyarországon még a gyakorlatban csak kis mértékben érezhető a hatása – a villamosenergiáról (Vet.) és a gázról szóló törvények (Get). A harmadik irányelvcsomag jogi átültetése 2011-ben, tényleges megvalósulása a tizes évek folyamán várható Magyarországon.
1.Tulajdonosi elválasztás
A Bizottság és Parlament 2007-től kezdve amellett szállt síkra, hogy azok a vállalatok, amelyek egyszerre vannak jelen az energiatermelésben és -ellátásban, mondjanak le valamelyik területen betöltött további szerepvállalásukról annak érdekében, hogy ne tudják egyik vagy másik piacot monopolizálni.
Franciaországban és Németország komoly politikai nyomást gyakorolt ennek az alternatívának a relativizálása érdekében, hiszen mindkét ország nagy piaci szereplői vertikálisan integrált cégek. Magyarország a tulajdonosi szempontból integrált MVM Csoport miatt a tagországoknak ebbe a csoportjába került a vitában. A bizottsági javaslat frontvonalat nyitott a javaslatot ellenző és támogató (Parlament, Egyesült Királyság) tagállamok és szervek között.
Az évekig húzódó vita tipikus kompromisszummal zárult le 2009. áprilisában: a tulajdonosi szétválasztás lett a főszabály, de azok a vállalatok integráltak maradhattak (vagyis egyszerre lehet erőművük és lakossági ügyfélkörük), amelyek függetlenül működnek a rendszerirányítótól.
2.Független Rendszerirányító (ISO; Independent System Operator)
AZ ISO egy kompromisszumos megoldás, melynek értelmében az energiatermelésben és szolgáltatásban egyaránt érintett vállalatok megtarthatják részesedésüket, azonban elveszítik a hálózatirányításban betöltött meghatározó szerepüket. A piaci és beruházási döntéseket ugyanis egy, az állami kormányzatok által kijelölt független vállalat (ISO) hozza majd meg. A független rendszerirányító kinevezését a Bizottságnak jóvá kell hagynia, hogy a kellő függetlenséget biztosítani tudják.
A Bizottság szerint ez a megoldás jóval nagyobb szabályozási terheket jelent. Ebben az esetben a tagállami szabályozó szervek jóval több hatalmat kapnának a beavatkozásra és a vállalkozások szankcionálására, versenytorzító magatartás fennforgása esetén. Mit jelent ez:
- A hálózati tulajdonosoknak követniük kell az ISO döntéseit az áteresztő kapacitásokba történő beruházások finanszírozásában, és
- be kell tartaniuk a tagállami energiaszabályozó hatóságok által előírt tíz éves hálózati beruházási tervezetet.
Magyarországon a MVM Csoport érdekelt a vertikum erőművi részében (Paksi Atomerőmű, Vértesi Erőmű; az villamosenergia szállításában és kereskedelmében is), ezért biztosítani kell a csoporttól független Magyar Villamosrendszer-irányító Zrt (MAVIR) működését. A magyar gázpiac ettől eltérően döntően magánkézben van: a nagybani földgázszállítást a MOL Nyrt leányvállalata, a tárolást több vállalat, de elsősorban a német E.On leányvállalata végzi, és a lakossági fogyasztókat több közműcég látja el.
Az ISO igyekszik a tulajdonjogi kérdésekkel kapcsolatban felmerülő kritikákat is hárítani. A francia ellenzők például azzal vádolják a Bizottságot, hogy az új szervezet felállításával privatizálni kívánja az olyan energiaellátó intézményeket, mint az EDF. Ezt a lehetőséget egy Bizottság egyik hivatalnoka a következőképpen kommentálta: „Minden ország szabadon dönthet arról, hogy áteresztő hálózata privát, vagy állami tulajdonban van. Mindkét esetben bizonyítani kell az államtól való teljes függetlenséget.”
A tagállami szabályozó szervek és az új EU Ügynökség kapjon több hatalmat
A tagállami szabályozó szervek hatalma (Magyarországon a Magyar Energia Hivatalról van szó) és feladatköre közötti egység hiánya a jól működő európai energiapiac legnagyobb akadálya. Az energialiberalizációt célzó harmadik csomagnak a következő problémákat kell orvosolnia:
- A tagállami szabályozó szervek befolyásának és feladatkörének olyan mértékű harmonizációja és erősítése, hogy a vállalatok számára kényszerítő és teljesítés elmaradása esetén szankcionáló erőt képviseljenek.
- Biztosítani kell azt, hogy a szabályozó szervek a gazdasági érdekektől és a kormányzati befolyástól teljes mértékben függetlenek legyenek. Ez azt jelenti, hogy saját költségvetésük felett rendelkeznek, és szigorú szabályozásokkal élnek a menedzsmenttel kapcsolatban.
- Egy kényszerítő erejű határozattal utasítani kell minden szabályozó szervet az együttműködésre.
A tagállami gáz- és villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányítók (TSO; transmission system operator) között jelenleg önkéntes alapon működik az együttműködés. A Bizottság tervei szerint azonban felállítják az Európai Rendszerirányítók Hálózatát, mely szervezet keretein belül a közös munka hivatalos formát ölt. Célja a csővezetékek és az áramhálózatok szabványosítása, valamint a megfelelő hálózati tervezés és beruházás koordinálása és biztosítása a kimaradás elkerülésének érdekében.
A csomag tartalmazza egy új Európai Ügynökség felállítását. Fő feladata a tagállamok közötti, határokon átívelő, szabályozott együttműködések ellenőrzése és javítása a gáz- és áramellátás területén. Ugyanakkor nem birtokolna tagállami, vagy európai szinten szabályozó hatáskört. Csupán azokban az esetekben lenne joga beavatkozni, ha a tagállamok közötti tranzakciók versenytorzító hatásúak, vagy a tagállami szabályozó szervek együttműködése nem hatékony. Az új ügynökség felállítása jelenlegi is folyamatban van Szlovénia fővárosában, Ljubljanában.
A szabad verseny védelme
A bizottsági javaslat tartalmazza egy „viszonossági klauzula” bevezetését (EurActiv.com, 20/09/07). Ezt a lépést sokan az orosz állami kontroll alatt álló energiaóriás, a Gazprom felé tett lépésként értelmezik, ami az EU-s piaci részesedésének növelésére törekszik. A klauzulában azonban előírják, hogy minden harmadik állambeli vállalatnak bizonyítottan és visszavonhatatlanul meg kell felelnie az EU-s vállalkozásokra vonatkozó szétválasztási kritériumoknak.
Ez az intézkedés Oroszországban nagy megdöbbenést váltott ki. Az EU-val közösen egy új szakértői csoportot állítottak föl, amely a témával kapcsolatban felmerülő kérdéseket tárgyalja.
Vélemények
Az Európai Bizottság az energiaipar termelési és ellátási oldalának szétválasztását üdvözölné. Szerinte ez a lehetőség biztosítja leginkább a szektoron belüli szabad versenyt és alacsony árakat. Neelie Kroes versenybiztos 2007. februárjában elmondta, hogy csak a teljes körű tulajdon szétválasztás útján oldható meg az érdekkonfliktus. Így lehetne elkerülni a beágyazott piaci szereplők lobbytevékenységét és az új aktorok piacra jutását. Előbbiek érdekeltek a szabad verseny korlátozásában, piaci részesedésük biztosítása végett.
A Francia- és Németország által vezetett tagállami többség eddig visszautasította a bizottsági felhívást. Ők arra hivatkoztak, hogy az energiakonszernek szétválasztása csak egy a számos intézkedések között, amelyekkel a szabad verseny elérhető. Michael Gols német gazdasági miniszter az EU energiaügyi minisztereinek 2007-es találkozója után közzétett álláspontjában kifejtette, hogy a szétválasztás nem egy univerzális gyógymód (EurActiv.com, 7/06/07). Ezt vitatják a tulajdonjogi szétválasztás támogatói, többek között az Egyesült Királyság, Dánia és Hollandia is.
Az Eureletric, az EU energiaipari csúcsszervezete szerint a liberalizáció Európa számára jelentős előnyökkel járt az ár- és költségcsökkentés, valamint a munkatermelékenység területén. A szervezet ugyanakkor hangsúlyozza a liberalizációs eljárás dinamikájának megőrzését és a belévetett bizalom erősítésének fontosságát. Megállapítja továbbá, hogy a szabályozást ki kell egészíteni a túlterheltségi menedzsmentre, az áteresztési díjakra és a villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányítók kompenzációs mechanizmusaira vonatkozó irányelvekkel.
Az Európai Átviteli Rendszerirányítók (ETSO; European Transmission System Operators) szövetsége is felszólította a tagállamokat az energiaügyi irányelvek teljes körű átvételére. Az ETSO szerint a tagállamoknak további energiatermelő kapacitásokat is biztosítani kéne, amivel a megnövekedett igényeket elégítenék ki. Az ETSO szerint a tagállamok között hosszú távú szabályozó elveket és gyakorlatokat kéne kialakítani. Ezzel biztosítanák a belső piac élénkítését és a gazdasági hatékonyság erősítését. Az ETSO támogatja a Bizottságot a határokon átívelő kereskedelemre és áteresztésre vonatkozó keretirányelvek elfogadásában.
Az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC; European Chemical Industry Council), saját elmondása szerint, a feldolgozóipar legnagyobb energiafogyasztója nem látja túl rózsásan a helyzetet. „A liberalizációs irányelv hatályba lépése óta a piac megnyitásának irányába tett lépések nem voltak kielégítők és csalódásra adtak okot.” A CEFIC ezért az Európai Bizottság, a tagállamok, a szabályozó szervek és a termelők részéről szigorú és irányított lépések meghozatalát követeli. A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy az energiapiac nem megfelelő liberalizációja az erőművek üzemeltetői számára lehetővé teszi az EU CO2 kibocsátás kereskedelmi rendszerével (ETS) kapcsolatok többletköltségeinek a fogyasztókra történő áthárítását, így növelve az energiaárakat. A CEFIC figyelmeztet, hogy az ETS figyelmen kívül hagyott hatásai károsan hathatnak az EU versenyképességére, és a különösen energiaigényes iparára.
A Fémfeldolgozók Európai Szövetsége (Eurometaux) szerint nem akadályozta meg az energiaárak emelkedését. Ennek eredményeként az energia egyik fő fogyasztójaként számon tartott fémipar komoly veszteségeket könyvelhetett el a versenyképesség terén. ”A megfizethetetlen energiaárak gyárbezárásokhoz és elmaradó beruházásokhoz vezettek,” mint ahogyan azt az Eurometauxtól megtudhattuk.
A Fémfeldolgozók Európai Szövetségének álláspontja szerint a jelenlegi helyzet a rosszul működő európai energiapiac versenytorzító hatásaira vezethetők vissza. Az energiatermelők által megállapított árak nem tükrözik a költségeket. A szektor fő szereplői a szabad verseny illúzióját keltik. A valóságban azonban továbbra is ők irányítják a piacot. Az Eurometaux álláspontja szerint a jelenlegi helyzetet egy valódi piaci modellel kéne felváltani, ami biztosítaná, hogy az árak tükrözzék az előállítási költségeket, és minden piaci szereplőre azonos terheket róna. Nagyon fontos lenne a meglévő kapacitások szabaddá tétele az új piaci szereplők számára.
Az Európai Közszolgáltatói Szakszervezetek Szövetsége (EPSU; European Federation of Publi Service Unions) szerint a Bizottság energiapiaci liberalizációs törekvése hűen tükrözi a nagyobb függetlenséget biztosító energiapolitika iránti igényeket, ami a fenntartható fejlődés elérésére koncentrál. Jan Willem Goudriaan, az EPSU helyettes főtitkára felhívja a figyelmet a jelentős munkahelymegszűnések (több mint 300 000 az elmúlt tíz év során), a szakképzett munkaerőhiány, valamint a verseny sebezhető fogyasztókra gyakorolt hatásának számításba vételére. A nagyobb verseny nem ösztönöz befektetésekre egy olyan szektorban, amely stabil felépítésű rendszert igényel, nem pedig egy jo-jo hatású politikát. Ez növekvő árakat és minden fogyasztót súlyosan érintő hatásokat fog eredményezni.
Az Európai Megújuló Energia Tanács (EREC; European Renewable Energy Council) szerint az európai energiapiac szabad versenye csupán „legenda”. Az EREC előrejelzései alapján, addig nem lehet megszüntetni a hagyományos energiaforrások piacát torzító tényezőket, amíg a megújuló erőforrások számára nem biztosítanak hatékony belső piaci versenyt. Az EREC kritizálja az igazságtalan piaci szabályozásokat, amelyek a hagyományos energiának kedveznek, mint például az Euratom szerződés. Súlyos problémának tartja a „szennyező fizet” elv következetes alkalmazásának hiányát is.
A Greenpeace 2005. áprilisában közzétett jelentése, a tíz legnagyobb európai energiakonszern (EdF, E.ON, RWE, ENEL, Vattenfall, Electrabel, EnBW, Endesa, Iberdrola és a Bristish Energy) ipari részesedését vizsgálta. A környezetvédők álláspontja szerint a liberalizáció a nagyvállalatoknak kedvez. Ezt alátámasztja a piac megnyitásakor tapasztalható bekebelezési hullám. Az új, „zöld” szereplőknek esélyük sincs versenyezni a „tíz naggyal”, akiknek elegendő befolyásuk van a piaci árak ellenőrzésére.
