Hirdetés
Az energiahatékonyság javításához olyan befektetések szükségesek, amelyek jelentős mennyiségű kezdőtőkét igényelnek és csak évek múlva térülnek meg. Az pedig, hogy ezeket ki finanszírozza, illetve magát a támogatást hogyan használják fel, rendszerint összetett és hosszadalmas viták alapjául szolgál.
Egyes vélemények szerint az Unió és az egyes tagállamok vagy több támogatást kellene nyújtsanak, vagy pedig adómentességet kellene biztosítsanak a hatékonyságnövelő befektetések számára. Néhányan a PPP-konstrukciók (public-private partnership – olyan beruházás, amely a kormány és a magánszféra együttműködésével valósul meg) mellett foglalnak állást, megint mások pedig az energiapazarló fogyasztási szokások megváltoztatására hívják fel a figyelmet.
A legjobb megoldás a szakértők nagy része szerint egy olyan „integrált megközelítés” lehet, amely egyesíti magában mind a politikai és fiskális ösztönzőket, mind pedig a technológiai előnyöket. Biztosítja a jobb finanszírozási feltételeket és a fogyasztási szokások megváltoztatását.
Mérföldkövek
- 2006. november 26: Az EU energiaügyi miniszterei támogatják az energiahatékonysági stratégiát (következtetések [EN])
- 2007. február 7: A Bizottság az autók szén-dioxid kibocsátására tesz ajánlatot (Euractiv.com 08/02/07)
- 2007. június 30: A tagállami energiahatékonysági tervek benyújtása a Bizottságnak
- 2007. július 10: A Parlament elfogadja az ENERGY STAR határozatot, amely szigorúbb energiahatékonysági szabályozást alkalmaz az irodai közbeszerzések terén
- 2007. december: Az Európai Stratégiai Energia Terv (SET)
- 2008. január: A Bizottság kiadja a környezetvédelmi állami támogatások felülvizsgált szabályozását
- 2008 során: energiahatékonysággal összefüggő bizottsági javaslatok
- 2009 tavasza: felújított energiahatékonysági stratégia
Főbb témakörök
Az energiahatékonyság támogatására költött uniós pénzekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Az energiahatékonyság egy ún. „horizontális” terület, amely hatással van az EU majd mindegyik fontos politikaterületére, a közlekedéstől az energiapolitikán át a termékfejlesztésig, beleértve az építkezéseket, a mezőgazdaságot és az információs technológiákat is.
Az uniós keretprogram
A legfontosabb EU-s kiadványok és programok:
- a 2005-ös Zöld Könyv az energiahatékonyságról, amely több opciót is tartalmaz a finanszírozás növelésére
- a 2006-os Energiahatékonysági stratégia (EN)
- a nyújtott szolgáltatásokról és végfelhasználói energiahatékonyságról szóló rendelet, amely nemzeti cselekvési tervek benyújtására kötelezi a tagállamokat
- az energiafogyasztó termékek környezettudatos tervezéssel való előállításáról szóló rendelet (EN)
- a 2002-es épületenergetikai direktíva – az épületek az EU energiafogyasztásának mintegy negyven százalékát teszik ki, ezért az energiahatékonysági intézkedések fő célpontjai
A Bizottság elfogadott egy Stratégiai Energiatervet is (Strategic Energy Technology - SET), amely nagyobb hangsúlyt helyez az olyan energiatakarékos megoldásokra, mint az üzemanyagcellák vagy a hidrogén, illetve a fenntartható szén- és földgáz-technológiák használata.
Uniós finanszírozási eszközök
A területen az uniós források támogatások formájában különféle finanszírozó programok között oszlanak meg, amelyeket specifikus projektekre lehet igényelni az EU költségvetéséből.
A Hetedik keretprogram a kutatás és a technológiai fejlesztés támogatására például forrásokat biztosít 2007 és 2013 között különféle - előre kiválasztott - kutatási projektek számára, amelyek bizonyos tématerületeket ölelnek fel. Ilyen például az infokommunikációs technológiák (9,1 milliárd euró), a közlekedés (4,1 milliárd euró), a villamosenergia (2,3 milliárd euró), a táplálkozás, mezőgazdaság és biotechnológia (1,9 milliárd euró) vagy a környezetvédelem és a klímaváltozás (1,8 milliárd euró).
Az, hogy a hatékonyságnövelést mennyiben segítik ezek a programok, nagymértékben függ a támogatott projekt típusától – bizonyos támogatásokat csak abban az esetben utalnak ki, ha a finanszírozott projekt technológiai fejlesztést eredményez az energiahatékonyság terén is.
Ehhez a keretprogramhoz hasonló, ám célzottabban az energiahatékonyságra irányul a Versenyképesség és Innováció Keretprogram (Competitiveness and Innovation Programme - CIP), amely a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozik. A program költségvetése 3,2 milliárd euró, amely két fő részre oszlik:
- Az Intelligens Energia Programra (Intelligent Energy Europe – IEE), amely kifejezetten az energiahatékonyságra és az újrafelhasználható energiaforrásokra összpontosít, 730 millió eurós költségvetéssel, és
- a Vállalkozás és Innováció nevű, az öko-innovációt népszerűsítő, 430 millió eurós programra.
Az Unió meglehetősen alacsony költségvetéssel dolgozik, a büdzséje kisebb például mint az Egyesült Királyságé. Azonban az energiahatékonyság nem csak uniós forrásból finanszírozható.
Piaci alapú eszközök
Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (EU Emissions Trading Scheme – EU ETS) talán a legismertebb piaci alapú eszköz, amelyet az energiahatékonyság növelésére használnak. Ha ugyanis fizetni kell a széndioxid-kibocsátásért, akkor elméletben többet fordítanak a technológiai és egyéb fejlesztésekre, amelyek csökkentik az energiapazarlás.
Az adók központi elemét képezik a vitának. Szerepük vitatott, mivel miközben ösztönözhetik az energiahatékony fejlesztéseket, több tagállam nem hajlandó feladni szuverenitását az adózás terén.
A áfacsökkentést az energiahatékony termékek és szolgáltatások esetében támogatja például Franciaország és – ironikus módon - az Egyesült Királyság. De az egyhangú megállapodás a 27 tagállam részéről még várat magára.
A környezetvédelemre fordított állami támogatásokat nem szokták megemlíteni a piaci alapú eszközök között, pedig fontos szerepet játszanak, hiszen a jelenlegi uniós szabályozás megengedi a villamosenergia hatékony előállításának támogatását, amíg az meghaladja a hagyományos módon előállított energia költségeit.
2007. március 28-án a Bizottság kiadott egy Zöld Könyvet a piaci alapú eszközökről, vitát ezzel nyitva az adózás és más piaci eszközök használatáról, az energiahatékonyság finanszírozása és az EU gazdaságának „zölddé tétele” terén.
Strukturális alapok: egy elszalasztott lehetőség?
A Strukturális Alapok a fejlődés előmozdítására és a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésére jöttek létre. Az EU költségvetésének mintegy 40 százalékát teszik ki, ez a 2007-2013 közötti szakaszban 308 milliárd eurót jelent.
Azonban az alapokat még azelőtt hozták létre, hogy az energiahatékonyság - és a hozzá kapcsolódó témák, mint például a klímaváltozás vagy az energiabiztonság - az Unió kiemelt napirendi pontjai közé kerültek volna.
Ezért a strukturális alapokat jelenleg a lisszaboni programmal összhangban a „növekedésre és a munkahelyekre” összpontosítják, amely azonban további energiaintenzív ágazatok létrejöttéhez, illetve úthálózatok kiépítéséhez vezethet, főként a tíz új tagállamban. Egyes megfigyelők attól tartanak, ez 2020-ig az EU széndioxid-kibocsátásának növekedését eredményezheti a kívánt csökkenés helyett.
Befektetés a hatékonyságba
2007. június 5-én egy igazgatósági ülésen az Európai Befektetési Bank (EIB) „újfent” elkötelezte magát a „tiszta energia” mellett, amely magába foglalja többek között a közös finanszírozás 75 százalékra emelését az újrahasznosítható energiával kapcsolatos projektek és az „energiahatékonysághoz jelentősen hozzájáruló befektetések” esetében az EIB részéről.
Az EIB ezen felül bevezette az „energiahatékony területek szisztematikus ellenőrzését a bank által támogatott projektek esetében”.
A magán- és állami tulajdonú bankok szintén érdeklődnek az energiahatékony beruházások finanszírozása iránt. A KfW, Európa legnagyobb „fejlesztési” bankja, például eredményesen támogatja az energiahatékony családi házak építését Kelet-Közép Európában.
Önfinanszírozó hatékonyság?
Az energiaszolgáltató cégek, mint a Honeywell vagy a Siemens, azt állítják, hogy nem kell jogszabályi intézkedésekre vagy az állami finanszírozás növekedésére várni ahhoz, hogy nagyobb hatékonyságjavulás következzen be, főként a sok energiát fogyasztó, nagyméretű épületek esetében.
Az ún. energiahatékonysági szerződés egy olyan megállapodást takar, mely során a szolgáltató cég épületfelújításra befektetett költségeit teljes mértékben fedezik az energiahatékony megtakarításból.
A szerződés a Bizottság figyelmét is felkeltette, és megígérte, hogy a fennálló adminisztratív akadályokat elmozdítja a szolgáltatást felajánló vállalatok esetében.
Vélemények
Az 2005-ös energiahatékonyságról szóló Zöld Könyvben a Bizottság „az energiahatékonyságot fellendítő támogatások esetében a megfelelő finanszírozási eszközök hiányáról” beszél.
A Zöld Könyv több megoldási lehetőséget is felvet: „Az egyik felfedezésre váró út a „globális” kölcsönöké, ahol a forrásokat egy közvetítőn vagy klíringházon keresztül osztják el, amelynek nagyobb technikai és gazdasági tapasztalattal rendelkezik az energiahatékonyság terén. Egy másik lehetőség a néhány tagállamban már működő, olyan közös megtakarításon alapuló finanszírozási modellek, mint a harmadik feles finanszírozás (TPF – third-party financing) vagy a hatékonysági szerződések.”
A Bizottság támogatja az energiatakarékos technológiákra szánt uniós források növelésést is, és sajnálkozását fejezi ki afölött, hogy „minden egyes tagállamnak megvan a saját energiakutatási programja, általában hasonló célokkal és ugyanazokra a technológiákra vonatkozóan”. Ez „szétaprózódott, fragmentált és a kritikus szint alatti kapacitáshoz vezet” a Bizottság szerint, amely egyben utal arra, hogy az Egyesült Államok energiakutatásra szánt költségvetése jóval túlszárnyalja az EU büdzséjét.
Az épületenergetikával foglalkozó vállalatokat tömörítő EuroACE (European Alliance of Companies for Energy Efficiency in Buildings) a Zöld Könyvre reagálva támogatását fejezte ki a hatékonysági szerződéssel kapcsolatban, mivel az „egy finanszírozási mechanizmust kínál a középületek energia-felszereltségének átalakítására és fejlesztésére anélkül, hogy költségvetési pénzekre vagy állami tőkebefektetésre támaszkodna”.
Az EuroACE szerepet szán „mind a Strukturális és Regionális Alapoknak, mind pedig az Európai Befektetési Banknak, főként az új tagállamokban levő épületállomány felújítása terén”.
Jan te Bos, az Eurima (Európai Szigetelőanyag-gyártók Egyesülete) vezérigazgatója bejelentette, hogy szervezete támogatja az energiahatékony szolgáltatások és termékek áfatartalmának csökkentését. Te Bos támogatja az uniós költségvetési garanciák bevezetését is a hatékonyságnövelő projekteket finanszírozó banki kölcsönök esetében.
Fodor Gábor környezetvédelmi- és vízügyi miniszterként 2007-ben úgy nyilatkozott, „Magyarországot különösen érzékenyen érinti az éghajlatváltozás”, ezért a kormány 2007 márciusában Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát (NÉS) fogadott el. A stratégia a 2008 – 2025 közötti időszakra szól, és prioritásként kezeli az energiahatékonyságot. A következő öt évben a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretén belül mintegy 110 milliárd forint jut energiahatékonysági és megújuló energiát használó fejlesztésekre. Ehhez hozzáadódik még a kiotói kvótákkal való kereskedésből, illetve az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréből szerzett bevétel, amelyből épületenergetikai programokat és beruházásokat lehet finanszírozni.
