Hirdetés
Meglepő módon a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének (OECD) országaiban a legkönnyebb vállalkozást indítani, olvasható a Világbank idei „Doing Business” jelentésében. De amint látom, Önök Kelet-Európát és Közép-Ázsiát egy csoportba sorolták. Megkülönböztetik azokat a kelet-európai országokat, melyek tagjai az Európai Uniónak azoktól, melyek nem?
Idén igen széleskörű reform-teljesítményt láttunk Kelet-Európa és Közép-Ázsia országaiban. Az általunk e régióban megfigyelt 27 országból 26 hajtott végre reformokat az üzleti szabályok legalább egy területén.
Természetesen [az Európai Unióval] társult országok is igen aktívak e téren. A korábbi években hozzájuk fűződött a régióban meghozott reformok 60 százaléka, idén azonban azt látjuk, hogy a reform-teljesítmény a társult országokon túlra, keletre mozdult. Úgy gondoljuk, ennek az az oka, hogy az országok látják, mit tesznek szomszédjaik, és tanulnak mások tapasztalataiból.
Tehát, míg a reformok végrehajtásának fő ösztönzője eredetileg az EU-társulás volt, most úgy véljük, a teljesítménymérési gyakorlatok még az EU peremterületén túl lévő országokat is arra késztetik, hogy haladjanak a reformokkal.
Milyen hatással volt a gazdasági és pénzügyi válság Kelet-Európában? Lelassultak vagy előrehaladtak a reformok?
Meg voltunk róla győződve, hogy a válság lelassíthatja a reformokat, így kellemesen csalódtunk, mikor az idei eredményeket látva azt tapasztaltuk, hogy a régióban a reformok mértéke nőtt.
Egyre több ország visz véghez reformokat, sőt egyesek továbblépnek az olyan egyszerűbb változtatásokon, mint például a vállalkozások bejegyzésének átalakítása, és olyan bonyolultabb területekre hajóznak, mint például a fizetésképtelenségi rendszerek és a hitelhez való hozzáférés.
Úgy gondoljuk, ez igen fontos a régió szempontjából. Egyértelműen e régió az egyike azoknak a területeknek, melyeket a legjobban sújtott a pénzügyi válság, így komoly kihívást jelent az új munkahelyek teremtése és a gazdaság talpra állítása. Azok a fajta reformok, melyeket itt látunk – a hitelszerzés, a vállalatok csődeljárásának felgyorsítása és a cégek létrehozásának megkönnyítése – mind elősegítik az új vállalkozások alakítását, illetve a kis- és középvállalkozások általi munkahelyek teremtését.
Hogy festené le a Kelet-Európa helyzetét Nyugat-Európáéhoz képest?
Nyugat-Európában a „Doing Business” mutatói szempontjából igen magas osztályzatú országokat látunk, vagyis a rangsor elején lévő EU-tagállamokat. Azt hiszem látható, hogy az EU fejlettebb országai jobb mutatókkal, míg az újabb tagállamok kevésbé magas osztályzással bírnak, de általában az EU összes országa vagy megőrizte, vagy javított teljesítményén.
Tehát ugyan nem látunk olyan gyorsléptékű reformokat, mint amilyeneket Kelet-Európában, a korábbi folyamatokra építő, továbbvitt reformokat viszont igen, még egyes legmagasabbra rangsorolt országokban is. Példának okáért az Egyesült Királyság idén módosította többek közt az építkezési engedélyeit. Ezzel javította teljesítményét; bár az ország eddig is már a hatodik helyen állt, most előre lépett az ötödik helyre. Még a legnagyobb reformerek is folytatják az átalakításokat, bár nyilván számukra a rangsorbeli változás nem olyan látványos, mint a kevésbé jól teljesítő országok esetében.
Mi a helyzet a hitelszerzéssel? Nyilván ennek gyengülnie kellett a jelentésükben a korábbi évekhez képest…
A mi jelentésünk, a központi bankok jelentéseivel ellentétben, nem a hitelfeltételeket méri. Mi azt mérjük, melyek azok a gyűrűk, amiken keresztül kell ugrania egy kis cégnek, ha banki hitelhez szeretne jutni. Olyan dolgokat, mint például hogyan jegyzik a fedezetüket, milyen hitelinformációkat szükséges nyújtaniuk, mennyire könnyen jut hozzá a kölcsönt felvevő bonitásához [hitelképességéhez] a hitelező. Mi a hitelhez jutás mechanikáját mérjük, szemben a hitel tényleges mennyiségével.
De úgy véljük, ezek – a mérések, melyek azt nézik, mennyire könnyen lehet a hitelhez hozzájutni – a pénzügyi szektor fontos kiegészítői, ugyanis gyakran azt látni, hogy makroszinten esetleg tettek erőfeszítéseket a hitelhez jutás helyzetének javítására, de a fenti akadályok miatt ezek nem érződnek a hitelre szoruló kis vállalkozások szintjén.
Összességében hogy érzi, a gazdaság talpra állításának felgyorsítása szempontjából a régióban a szabályozó közeg segíti, vagy inkább hátráltatja a reformokat?
Szerintem korai még megmondani, mennyire lesz gyors a felépülés. Annyi bizonyos, hogy a világ más országaiban, ahol hasonló reformokat hoztak, mint például a vállalkozások bejegyzésének reformja, szemmel látható fellendülés figyelhető meg a bejegyzett cégek, és az általuk alkalmazott emberek számát tekintve.
Ha szabad egy példát említenem: Mexikóban készült egy tanulmány, mely összehasonlította azokat a mexikói államokat, amelyek könnyítettek az üzleti jogi adminisztráción, azokkal az államokkal, amelyek nem. A reform mellett döntő államokban a következő évben a bejegyzett kis vállalkozások 6, a foglalkoztatottak száma pedig 2,4 százalékkal nőtt.
Egyszóval szerte a világból rendelkezünk ilyen kis adatokkal, melyek azt sugallják, hogy a jelenleg Kelet-Európában zajló reformok néhány év múlva érezhető hatással lesznek a vállalkozások és a munkahelyek teremtésére, ezért mi arra számítunk, hogy e téren lesz haladás.
Olvasom a jelentésükben, hogy Luxemburg, Portugália és Románia azok között az országok között szerepel, melyek a vállalkozói feltételeket megnehezítő döntéseket hoztak. Ki tudná ezt nekünk fejteni?
Minding fogunk példákat találni olyan országokra, melyek szabályozásaikban bizonyos szempontból kedvezőtlen változtatásokat hoznak. Luxemburg a munkanélküliekre vonatkozó előírásokat tette kevésbé rugalmassá és nagyobb költségűekké, ugyanis a korábban érvényben lévő, kékgalléros, illetve fehérgalléros dolgozókra vonatkozó szabályokat kombinálta. Technikai változtatást hoztak, ami igazából csak bonyolított a helyzeten. Úgy gondoljuk, e teljesítménymérések előnye, hogy felhívják a politikai döntéshozók figyelmét az ilyen nem szándékos hatásokra, melyeket amúgy a változtatások meghozatalakor talán nem vettek volna észre.
Romániában, hogy az Ön által felhozott másik példát említsem, bevezettek egy új díjat, melyet az új építkezések után az építkezési engedély kézhezvételekor kell fizetni, s melyre mi úgy tekintünk, mint a kis vállalkozások elé helyezett újabb akadályra. Vagyis olyan eseteket vizsgálunk, ahol bár a változtatásoknak bizonyára megvolt a maguk oka, a döntéshozók talán mégsem vették figyelembe a kis vállalkozásokra gyakorolt hatását. Ebben a jelentésben ezekre világítunk rá, és nyilván abban reménykedünk, hogy a jövőben a lehető legkisebb negatív hatású változtatásokat látunk majd.
Szintén olvasom, hogy Macedónia, Fehéroroszország és Kirgizisztán jól haladnak. Ki tudná ezt fejteni, mondjuk Macedónia esetében?
Igen. Úgy gondolom, ezek az országok már évek óta benne vannak a reformfolyamatban, és most ennek az eredményét látjuk. Macedónia idén több területen is újításokat vezetett be. Reformot vezetett be a cégalapítás terén, megkönnyítette az építkezési engedélyek beszerzését, a vagyonbejegyzést és a hitelinformációkhoz való hozzáférést. Minden szempontból, és az általunk vizsgált tízből hét területen Macedónia idén reformokat hajtott végre, és ezzel a rangsorban a 69. helyről előrelépett a 32-re. Láthatjuk, hogy a változtatások többsége a kormányok számára igen kicsi költséggel jár, ez pedig jól mutatja, hogy a különböző területeken hozott sok kis reform együttesen mekkora változást tud eredményezni.
Ön szerint az EU-val való társulás érdemi hajtómotorként szolgál ebben?
Úgy vélem, az EU-hoz csatlakozni kívánó országok esetében igen. Az EU-normákhoz való felzárkózás fokozott koncentrációt biztosított számukra. De amint mondtam, szerintem a még keletebbre fekvő, kelet-európai országok saját maguk is felismerték ezeknek a reformoknak az értékét, anélkül, hogy az EU társult országai lennének.
Lát Ön tendenciát a túlszabályozottságra nézve a válságból adódóan?
Mint mondtam, voltak aggályaink arra nézve, hogy ez bekövetkezik, de végül nem így tapasztaltuk: részben azért, mert a kormányok a pénzügyi szektor és talán a nemzetközi kereskedelem szabályozására összpontosítanak.
Amire mi nagy hangsúlyt fektettünk, azok a kis vállalkozások voltak, melyek a növekedés és a munkahelyteremtés igazi mozgatói. Idén pedig nemcsak azt láttuk, hogy a politikai döntéshozók békén hagyták őket, de több pozitív hatású reformot is észleltünk. Mi ezt azzal magyarázzuk, hogy az illetékesek felismerték a kis vállalkozások jelentőségét a munkahelyteremtésben és azt, hogy mennyire fontos ez számukra, ahogy megpróbálnak kijutni a pénzügyi válságból. Így valójában fokozott lendületet láttunk erre a liberalizációra.
Szóval ha jól értem, 2010-re vonatkozó jövőképe inkább pozitív?
Úgy vélem, pozitív abból a szempontból, hogy nagy lendületet láttunk a reformok mögött, és minden évben, mikor a jelentést készítjük, sokkal több reformot tapasztalunk, mint korábban. Ezért mi úgy gondoljuk, ez egy kumulatív dolog, hiszen a kormányok saját, korábbi években tett lépéseikre, valamint más országok tapasztalataira építkeznek.
Szintén optimisták vagyunk az elvégzett tanulmányainkból kiindulva, ugyanis arra számítunk, hogy e reformoknak meglesz a hatásuk, több cégek és munkahelyek jönnek létre, és a vállalkozások költségei csökkennek.
Vannak olyan említésre méltó nagyobb trendek a jelentésben, melyek Európán kívüliek?
Csak egy főcímet szeretnék megemlíteni, nevezetesen hogy a történelem során először, a világ elsőszámú reformere egy afrikai ország. Ruanda áll az első helyen, ami szerintem elég nagy meglepetés. Nem egy olyan hely, amiről az ember azt gondolná, hogy jó a vállalkozásoknak. A „Doing Business” jelentésben vizsgált tíz területből hét területen hajtottak végre reformokat, és 76 helyet ugrottak előre a ranglistán. Szerintünk az egy igazi „jó hír” Afrikából, hogy idén Ruanda áll az első helyen.
