Hirdetés
Némi hezitálás után az amerikai elnök, Barack Obama úgy döntött, hogy korábbi tervével ellentétben nem a tárgyalások kezdeti szakaszán lesz jelen, hanem a konferencia utolsó napján, ami a megállapodás szempontjából döntő jelentőségű.
Obama eredeti terve az volt, hogy a Nobel-békedíj átadója után a klímatárgyalásokat is útba ejti. Kritikusai szerint ez azt a látszatot kelti, hogy az amerikai elnök, csak mellékesen „beugrik” Koppenhágába is, de csak a tárgyalások kezdeti szakaszán, amikor még biztosan nem körvonalazódik a megállapodás.
A Fehér Ház végül pénteken (december 4.) azt közölte, Barack Obama a konferencia zárónapjára (december 18.) érkezik a dán fővárosba. A konferenciára érkező 98 vezető hasonlóképpen az utolsó napokra jelezte érkezését, így a döntő fejlemények ekkorra várhatók. Az amerikai elnök ugyanakkor nehéz helyzetben van, mivel az Egyesült Államok Szenátusa még nem fogadta el a klíma- és energiatörvényt, így nem tehet egyértelmű vállalásokat országa nevében.
Az út nem Koppenhágában végződik
Két évi előkészítés után egyelőre csak egy dolog tűnik biztosnak: A globális klíma-megállapodás felé vezető út nem Koppenhágában végződik. A legtöbb kommentátor szerint csupán egy újabb, a jelenleginél részletesebb tárgyalás jogi kereteiről születik majd megállapodás (EurActiv.hu 2009.11.18.), mely 2010 első felére várható.
Az optimistábbak szerint az ilyen csúszások általánosnak tekinthetők a nemzetközi tárgyalásokon, és nem feltétlenül jelentik a folyamat kudarcát. Azzal érvelnek, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvről szóló megállapodást követően is négy évre volt szükség ahhoz, hogy a felek megállapodjanak a részletekről, és lehetővé váljon a ratifikáció.
A tárgyalófelek azt remélik, ez alkalommal gyorsabban jutnak majd eredményre, és 2010 elején már csak a jogi részletekről kell egyeztetni. Létfontosságú, hogy Koppenhágában egy pontos dátumokkal ellátott, egyértelmű akcióterv szülessen, amely kijelöli az utat a jogilag kötelező erővel bíró megállapodás felé, vélik az unió vezetői (EurActiv.hu 2009.10.30.).
Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) főtitkára, Yvo de Boer szerint a következő elemek szükségesek ahhoz, hogy Koppenhága sikerrel záruljon, vagyis konkrét vállalásokat hozzon a kibocsátás-csökkentés és a klímafinanszírozás terén:
A fejlett országoknak kötelező célszámokban kell megállapodniuk a kibocsátás 2020-ig való csökkentéséről, míg a fejlődő országok lefektetik azokat az intézkedéseket, melyek segítségével visszafogják a kibocsátásuk növekedésének jelenlegi ütemét, véli de Boer. A gazdag országoknak ezen kívül vállalniuk kell, hogy hosszú távon nyújtanak pénzügyi segélyt a szegényebb országoknak, és felállítanak egy 10 milliárd eurós klímaalapot, hogy segítsék a klímaváltozás közvetlen hatásaihoz való alkalmazkodást.
De Boer végül azt is elengedhetetlennek tartja, hogy a tárgyaló felek olyan igazgatási struktúrát állítsanak fel, amely biztosítja ezen célok megvalósulását.
Mindent összevetve
A régóta várt konferencia megnyitásakor fennálló konkrét vállalások egyelőre nem elegendőek ahhoz, hogy 2 Celsius fok alatt tartsuk a globális felmelegedést. Ez az a határ, amely alatt még a szekértők szerint elkerülhetőek a katasztrofális következmények. A klímaváltozásról szóló kormányközi panel (IPCC), az ENSZ tudományos testületének becslése szerint a cél elérése érdekében a fejlett országoknak 2020-ig 25-40 százalékkal kellene csökkenteni a kibocsátásukat.
„Ha végignézünk az asztalon fekvő ajánlatokon, azt látjuk, hogy csupán évi néhány milliárd tonna széndioxid kibocsátásának megvonását kellene még vállalni ahhoz, hogy elérjük a 2020-as célt.” – mondta Brüsszelben Nicolas Stern a múlt héten. A brit lord volt a szerzője a nevével fémjelzett „Stern-jelentésnek”, amely a klímaváltozás gazdasági következményeit prognosztizálta. Stern rámutatott, jelentős nyomásra lesz szükség a kibocsátás korlátozásához, ugyanakkor úgy vélte, hogy még mindig lehetséges tető alá hozni egy kemény célokat kitűző megállapodást.
„Úgy vélem, hogy az a kicsi, amit még meg kell tennünk, némi extra vállalást kíván azoktól az országoktól, amelyek már jelezték szándékaikat, valamint az erdők pusztulása ellen is növelni kell erőfeszítéseinket.” – mondta Stern.
A környezetvédők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a valós csökkentések jelentősen elmaradhatnak a vállaltaktól, mivel a célkitűzésekben több kiskapu is rejtőzik. A valós eredmények attól függenek majd, hogy mennyi offset kibocsátást tesznek majd lehetővé, illetve, hogy az országok mennyi el nem fogyasztott kvótát vihetnek át a kiotói maradékokból, figyelmeztetett a WWF.
A fejlődő országok szintén tettek vállalásokat, de ezek abszolút értelemben nem számíthatók be csökkentésként, hiszen valójában az eddigi kibocsátás-növekedés ütemének visszafogását jelentik. Az Európai Unió és az Egyesült Államok őrzik a fejlődőkkel szembeni kemény álláspontjukat, és úgy vélik, végül nekik is cselekedniük kell majd.
Kína a múlt héten vállalta, hogy visszafogja a szén-intenzitását, vagyis a GDP egységéhez mért széndioxid-kibocsátás mennyiségét – a 2005-ös szinthez képest 40 százalékkal (EurActiv.com 26/11/09). India közben azt ígérte, a jelenlegi közel nulláról, 20 gigawattra emeli a napenergia felhasználását 2020-ig, ám ehhez nemzetközi pénzügyi és technológiai segítséget kér.
Az Európai Unió lesz a felállítandó pénzügyi alap legnagyobb befizetője. Brüsszel azonban azt hangsúlyozza, hogy a jelenlegi vállalások nem elegendőek egy globális megállapodáshoz (EurActiv.com 30/11/09). Az EU célja, hogy mások is növeljék vállalásaikat. Ösztönzésképpen kijelentette, ebben az esetben a jelenlegi 20 helyett 30 százalékos csökkentést vállal 2020-ig.
Az Egyesült Államok különösen sok kritikát kapott, miután Barack Obama a 2005-ös szinthet viszonyított 17 százalékos csökkentési javaslata nem jelent többet, minthogy az 1990-es szinten stabilizálják az amerikai szennyezés szintjét.
A klímafinanszírozás tekintetében talán még kevesebb remény mutatkozik a megállapodás kialakításáról. Az EU tagállamai szerint a fejlődőknek mintegy 100 milliárd euróra lenne szükségük 2020-ig, ám arról nem nyilatkoztak, hogy ebből mennyit hajlandóak magukra vállalni.
Az Eyesült Államok Szenátusa jelenleg is vizsgálja azt a javaslatot, amely nemzetközi segélyt nyújtana az erdők megőrzésére, és modern, alacsony kibocsátási szinttel bíró technológiákat adna át a fejlődő országoknak (EurActiv.com 04/12/09). A tervek akár az amerikai pénzügyi hozzájárulást is megtestesíthetik Koppenhágában.
A finanszírozás azonban létfontosságú ahhoz, hogy a fejlődő országokat is elkötelezzék a klímaváltozás elleni küzdelem mellett.
Következő lépések:
- December 7-18.: ENSZ klímaváltozási konferencia Koppenhágában
- December 10-11.: Európai Tanács csúcstalálkozó Brüsszelben
