Hirdetés
Az Európai Unió kőolaj szükségletének mintegy 45 százalékát importból fedezi, és ez becslések szerint 2030-ra elérheti a 90 százalékot. Hasonló a helyzet a földgáz terén is, azzal a különbséggel, hogy 2030-ra várhatóan ennek beszállítója 60 százalékban Oroszország lesz, ezáltal az EU teljes külső energiafüggése elérheti akár a 80 százalékot is.
Szakértők vitatkoztak Törökország energiapolitikai szerepéről tegnap (október 12.) a Közép-Európai Egyetem falai között. Az intézmény bővítéspolitikával foglalkozó intézetének korábbi vezetője, Balázs Péter külügyminiszter nyitóbeszédében kiemelte, Magyarország támogatja az EU bővítését, illetve leszögezte, Törökország nem csak az energia-, hanem a munkaerőpiacon, valamint a közlekedés terén is jelentős szerepet játszik Magyarország szempontjából (is).
Hangsúlyozta, hogy nemrég eredményes látogatást tett ankarai kollégájánál, valamint a török miniszterelnöknél, aki megerősítette, hogy a közeljövőben Budapestre látogat. A külügyminiszter közölte, elhangzott az is, hogy jövő januárban Törökországba várják Sólyom László köztársasági elnököt, vagyis a Nabucco ügye mentén a magyar-török kapcsolatok is felforrósodtak, hiszen magyar külügyminiszter már öt éve nem volt Törökországban.
Gülnur Aybet a University of Kent Nemzetközi kapcsolatok tanszékének óraadója szerint azonban Törökországnak elsősorban a belpolitikai demokratizációs folyamatra és egy koherens transzatlanti stratégiára kell fókuszálnia, és csak ezek tükrében foglalhat állást az energia-kapcsolatok kérdéseiben.
Törökországot érős szálak fűzik Oroszországhoz, amelynek viszont nem érdeke a Nabucco gázvezeték megépítése, hiszen annak inkább vesztese, mint nyertese lenne, igaz, Moszkva ezt tagadja. Aybet szerint ezért Törökország inkább a Déli áramlat kiépítését szorgalmazza, amelynek Oroszország lenne az igazi nagy nyertese.
Ennek ellenére az EU is szorosan fogja a török gyeplőt. A nyáron aláírták a Nabucco megállapodást Ankarában (EurActiv.hu 2009.07.14.), igaz, mivel Törökország csak tranzitország, még kérdéses, mivel töltik meg a készülő vezetéket.
John Roberts a Platts energiaügyi szakértője a kínálatra és a hatékony felhasználásra helyezte a hangsúlyt. A lehetséges exportőrök közül Türkmenisztánt emelte ki, aki szerinte bármely országnak hajlandó lenne exportálni, ha az kiépíti a megfelelő gázvezetékeket.
Mustafa Aydin a TEPAV vezetője az energia biztonságot és a nyersanyagforrások geopolitikai elhelyezkedését hangsúlyozta, tehát a források földrajzi elhelyezkedését, illetve az azok fölött rendelkező hatalmat. A nyersanyagforrások földrajzi elhelyezkedésére egyensúlytalanság jellemző, mivel a források jelentős része a közel-keleti térségben van, míg a legnagyobb nyersanyagszükségletekkel rendelkező országok Európában és a Távol-Keleten vannak. Hangsúlyozta továbbá Törökország tranzit szerepét és azt, hogy minden lehetséges megállapodást alá kell írnia az országnak az energia ellátással kapcsolatban.
Soczó Natália a Nabucco-konzorciumban részt vevő MOL képviseletében elmondta, a Nabucco gázvezetékről szóló tárgyalások jelenleg a 22-es csapdájába estek, hiszen a Kaszpi Fejlesztési Társaság addig nem egyezik bele a vezeték építésébe, míg a kereskedelmi kötelezettségek nem teljesülnek, viszont ennek az infrastruktúra kialakítása a feltétele.
Ahhoz, hogy a Nabucco projektben jelentős előrelépés történjen az említett kormányközi megállapodás (IGA) ratifikálása, illetve az EU pénzügyi támogatása szükséges, viszont a gazdasági válság akár 2-3 évvel is kitolhatja a döntéshozatalt és a támogatásra szánt pénz elkülönítését.
Az Európai Unió kőolaj szükségletének mintegy 45 százalékát importból fedezi, és ez becslések szerint 2030-ra elérheti a 90 százalékot. Hasonló a helyzet a földgáz terén is, azzal a különbséggel, hogy 2030-ra várhatóan ennek beszállítója 60 százalékban Oroszország lesz, ezáltal az EU teljes külső energiafüggése elérheti akár a 80 százalékot is.
