Hirdetés
Az Európai Parlament hétfőn (január 11.) hallgatta meg Olli Rehnt, aki José Manuel Barroso második Bizottságában (Barroso II.) a gazdasági és monetáris ügyekért felelős tárcát kapná. A meghallgatáson a biztos két területen foglalt konkrétan állást. Egyrészt ragaszkodik ahhoz, hogy az új uniós pénzügyi felügyeleti rendszer elfogadásra kerüljön, másrészt azt szeretné elérni, hogy az EU tagállamait egy közös uniós főképviselő képviselje az olyan nemzetközi gazdasági fórumokon, mint a G20-ak.
Rehn elmondta, a következő hónapokban javaslatot nyújt be egy közös főképviselő kijelölésére.
A gazdasági ügyek főképviselőjének ötlete Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztjának másaként kerülne megalakításra. Az ötlet már korábban is felmerül, ám ellenzői között volt Franciaország és Németország is.
Rehn sürgette a Parlament tagjait, hogy fogadják el a Bizottság javaslatát az európai pénzügyi felügyeletre vonatkozóan. A biztos-jelölt azt szeretné, ha az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) és az európai felügyeleti hatóságok (ESAs) minél előbb megkapnák a képviselők támogatását, hogy az új testületek már 2010 őszén megkezdhessék a munkát.
„Vákuum keletkezett a kockázatot felügyelő rendszerben, amit fel kell töltenünk.” – mondta Rehn a Parlament gazdasági és monetáris ügyekért felelős szakbizottsága előtt.
Ismétlés
A politikai spektrum minden irányából támadták Rehnt a képviselők az EU stabilitási és növekedési paktuma kapcsán. A szakbizottság szerint ugyanis Rehn nem lesz elég határozott harcosa a hatékony csomag kialakításának.
Sven Giegold, zöld képviselő „konkrét javaslatokat” kért a jelölttől az Unió tagállamaiban felhalmozódott hatalmas államháztartási hiány kezelése kapcsán.
Giegold és az EP más képviselői is azzal vádolták Rehnt, hogy nem szentel elég figyelmet a kérdésnek, mivel a jelölt csak annyit mondott válaszában, hogy a paktum a maga idején megozza majd a szükséges eredményeket.
'EU 2020' a helyes válasz
Rehn szeretné újraformálni a 2010-ben lejárt lisszaboni stratégiát. A munkahelyteremtést és növekedést célzó EU 2020-szá átkeresztelt stratégia szerinte nagyban támaszkodik majd az EU stabilitási és növekedési paktumának megerősítésére.
A paktum lehetővé teszi, hogy a Bizottság ellenőrizze az eurózóna országainak pénzügyi állapotát, a GDP 3 százalékában szabva meg az államháztartás maximális hiányát.
2009 októberében az EU 27 tagállama közül 20-an (köztük az eurózóna 13 tagja) szerepeltek azon a listán, amelyek ellen a defecit-korlát túllépése miatt „fegyelmi eljárást” kell indítani (EurActiv.com 15/10/09).
Sok kritika érte Joaquin Almunia leköszönő biztost is, amiért a válság kezdetén nem igyekezett határozottabban elérni, hogy a tagállamok kormányai kordában tartsák az államháztartási hiányok mértékét.
A képviselők elégedetlenek voltak Rehn korábbi, bővítési biztosként nyújtott teljesítményével, és hangot adtak azon véleményüknek, hogy gazdasági és monetáris biztosként sem lesz elegendő akaratereje ahhoz, hogy a tagállamokat szigorúbb fiskális politikára kényszerítse.
Rehn kizárta annak lehetőségét, hogy az olyan extrém hiányok, mint Görögország 12,7 százalékos aránya, az EU-ból való kizárással fenyegetné a déli országot.
Az EU soros elnökségét januárban átvevő Spanyolország több nyilatkozatban is „szankciókat” emlegetett azon országokkal szemben, akik nem igyekeznek csökkenteni a hiányt.
Ez jelentős tiltakozást váltott ki Németország gazdasági miniszteréből. Rainer Brüderle figyelmeztetett, mindez csak további bürokráciát hozna az Unióba.
Az EUX.tv beszámolója Olli Rehn meghallgatásáról:
<//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed><//embed>
