Hirdetés
A világ nyolc ipari nagyhatalma első ízben mondta ki, hogy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése nem haladhatja meg a 2°C-ot. Tudományos körökben általánosan elfogadott, hogy ez az érték jelenti az abszolút felső határt, amely betartásával a „klímaváltozási katasztrófa“ még elkerülhető.
A G8 vezetők erélyesen kiálltak a globális célkitűzés mellett, amely értelmében 2050-ig 50 százalékkal csökkentenék a világ üvegházgáz-kibocsátását. Sőt mi több, támogatták az iparosodott országok 80 százalékos vagy még nagyobb arányú kibocsátás-csökkentését előirányozó, hosszú távú célkitűzést is.
Kétséges azonban, mi lesz a kibocsátás-csökkentés kiszámításának báziséve, mivel a nyilatkozatban csupán annyi áll, hogy a csökkentéseket az „1990-ben vagy egy annál későbbi évben mért értékekhez kell viszonyítani”. A nyakatekert megfogalmazás heves vitákra adhat okot, ahogy az az EU tagállamai között lefolytatott tárgyalásokon is történt. A 15 régi tagállam ugyanis 2005 mellett kardoskodott, míg számos kelet-európai ország 1990-et akarta kiharcolni a számítások referenciapontjaként.
„A G8 megannyi hasonló tárgyú megállapodása közül a jelenlegi a legnagyobb horderejű” – állítja egy európai bizottsági tisztségviselő. Szerinte a megállapodás a bázisév meghatározásán kívül minden várakozást kielégít, hiszen egy középtávú cél kitűzése egyáltalán nem szerepelt a találkozó napirendjén.
A környezetvédők azonban nem lelkesedtek ennyire a döntésért. Meggyőződésük, hogy a 2020-as célra vonatkozó kollektív megegyezés hiányában a 2°C-os küszöb tarthatatlannak bizonyul.
„A világ vezetői a fellegek közül leszálltak a földre. Ennek módfelett örülünk, de vajon miért nem árulták el, hogy hogyan akarják betartani, amit ígértek?” – jegyezte meg Kim Carstensen, a WWF Globális Klímakezdeményezés vezetője.
A tudományos körökben nagy elismerésnek örvendő Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint az iparosodott országoknak 2020-ig 25-40 százalékkal kellene csökkenteniük kibocsátásaikat egy végzetes éghajlatváltozás elkerülése végett.
Zöld befektetéseket ígérnek
Kedvezőbb visszhangot kapott, hogy a G8 vezetők a válságkezelő stratégia részeként az energiahatékonyságra és a zöld energiára összpontosítottak.
„A Nyolcak felismerték, hogy a foglalkoztatottság javítása és a gazdaság növekedési pályára való visszaállítása érdekében nagyobb befektetésekre van szükség az energiaszektorban. Ez által csökkenne az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, és biztonságosabb energiatartalékok felhalmozása válna lehetővé. A mindenütt jelen levő bizonytalanság közepette a kormányok lehetősége és egyben kötelessége utat törni az energiaforrások változatosabbá tétele, és legfőképpen az energiahatékonyság fokozása felé – ezzel az olajpiacok szűkössége és ingadozása is orvosolható lenne” – fejtette ki Nobuo Tanaka, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) igazgatója.
A G8 országok rámutattak pénzügyi élénkítő csomagjaik zöld dimenziójára, és hangot adtak töretlen elkötelezettségüknek. Az intézkedéscsomagok energiahatékonysági lépéseket tartalmaznak, valamint elősegítik a megújuló energiaforrások és a tiszta szén térnyerését.
A vezetők a nagy szénigényű energiafogyasztásra fordított támogatások eltörlését, ezzel párhuzamosan pedig az alacsony szénigényű gazdaságra való átállást ösztönző keretszabályozási rendszer felállítását követelték.
A találkozón megállapították, hogy a kibocsátás-csökkentésben a szénpiacok játsszák a kulcsszerepet. A G8 vezetők álláspontja szerint az energiahatékonyság, a megújuló energia és a tiszta technológiák terén az emisszió-kereskedelem jelenti a beruházások mozgósításának egyik leginkább költséghatékony eszközét. Az emisszió-kereskedelem rendszere további ösztönzőkkel, például illetékekkel és emissziós adókkal egészül ki.
A csúcstalálkozó záródokumentumában szintén helyet kapott az EU szektorális jóváírási mechanizmusra tett javaslata. Az elképzelés szerint a fejlődő országok, amennyiben bizonyos ágazatokban „túlteljesítik” kibocsátási célkitűzésüket, kompenzációs jóváírásokra tehetnek szert. A javaslatban szót emeltek továbbá a Kyotói Jegyzőkönyvben szereplő tiszta fejlesztési mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM) reformja mellett. Egyre hangosabbak a változtatást követelő hangok, miután a mechanizmus keretében olyan projektek is megvalósultak, melyek nem képesek teljesíteni a klíma-célkitűzéseket.
Felkarolják a feltörekvő gazdaságokat
Miután a 17 nemzet részvételével zajló klímatárgyalásokon a fejlődő államok elzárkóztak az üvegházhatást okozó gázkibocsátásaik csökkentésére vonatkozó egyéni kötelezettségvállalástól, a világ legnagyobb gazdaságai felajánlották, hogy hozzájárulnak a feltörekvő országok ipari szénkibocsátásának csökkentése kapcsán felmerülő költségekhez.
Barack Obama amerikai elnök – India és Kína növekvő befolyásának engedve – a pénzügyminiszterek nemzetközi táborát olyan javaslatok előterjesztésére kérte, amelyek megoldást kínálnak a feltörekvő gazdaságokban esedékes reform finanszírozására. A javaslatokat előreláthatólag Pittsburgh-ben, a G20 csoport szeptemberi találkozóján fogják ismertetni.
„A fejlődő nemzeteknek valós és érthető aggályaik vannak az erőfeszítésekben nekik jutó szerepet illetően” – mondta Obama.
„Biztosak akarnak lenni afelől, hogy nem lesz szükség a fejlődés és a magasabb életszínvonal utáni vágyaik feladására. Ugyanakkor az előrejelzések azt mutatják, hogy a kibocsátás-növekedés zöméért épp ezek az országok tehetők felelőssé, ezért aktív szerepvállalásuk elengedhetetlen a megoldáshoz.”
G8, G14, G20 – hol húzzák meg a határt?
Obama szavaiból egyértelműen kitűnik, hogy a G8-ak „elit klubja” önmagában egyre kevésbé képes kezelni a világ problémáit, és ha dűlőre akarnak jutni, kénytelenek eltűrni, hogy más országok is szóhoz jussanak.
Az utóbbi években számos G8 tanácskozásba vontak be „külső” csoportokat. Kína, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika már 2007 óta meghívottként vesz részt a Nyolcak csúcstalálkozóin. A megbeszéléseken való jelenlétük azóta ugyan megszokottá vált, ám az öt ország mind a mai napig nem számít teljes jogú tagnak – ami csak még tovább borzolja a kedélyeket.
A tegnapi klíma-csúcson az említett országokon kívül többek között Ausztrália, Dél-Korea és Indonézia is képviseltette magát. Ősszel ezen államok többsége, néhány további országgal kiegészülve a G20 találkozón ül ismét tárgyalóasztalhoz.
Egyes nemzeti vezetők a G8 helyébe végleg a G20-at emelnék. A Húszak csoportja, amelynek például Argentína és Szaúd-Arábia is tagja, a világ lakosságának háromnegyedét képviseli.
„Nézetem szerint az út a G20 felé vezet” – nyilatkozta Angela Merkel német kancellár kedden Berlinben.
Franciaország elnöke Nicolas Sarkozy, aki a G8 formációt tavaly az „elavult” jelzővel illette, úgy véli, bővíteni kell a „klubtagságot”. Egy húsztagú tömörülést azonban már kezelhetetlennek tart, ezért inkább a G14-et részesítené előnyben, derült ki a tegnapi sajtótájékoztatón.
Következő lépések:
- augusztus 10-14.: UNFCCC (Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye) találkozó:Bonnban.
- szeptember 28. – október 9.: UNFCCC csúcstalálkozó Bangkokban.
- november 2-6.: UNFCCC találkozó.
- december 7-19.: az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási konferenciája Koppenhágában.
Vélemények:
Az Európai Bizottság elnöke José Manuel Barroso szerint a fejlett országok „különleges felelőssége”, hogy úttörő szerepet vállaljanak a kibocsátás-csökkentésben. „Ez azonban önmagában nem elég. A feltörekvő gazdaságoknak, ahol a kibocsátás rohamosan növekszik, szintén ki kell venni részüket az erőfeszítésekből. Mindenkinek meg kell tenni, ami tőle telik, a közös, de megkülönböztetett felelősség, illetve képességek elvének megfelelően” – tette hozzá.
Az Európai Parlament Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség (European Greens – EFA) frakciójának társelnöke Rebecca Harms azt hangoztatta, hogy a csúcs nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az ENSZ klímatárgyalások előmozdítását illetően. „Egy távoli célokról szóló homályos nyilatkozat nem képes helyettesíteni az égetően szükséges azonnali fellépést. A tévesen meghatározott, nem kötelező erejű, 41 év múlva teljesítendő célkitűzések egyszerűen nem azok, amire ezen a szinten szükség volna” – jelentette ki.
A WWF (Világ Természetvédelmi Alap) üdvözölte a fejlett országok 80 százalékos kibocsátás-csökkentésre vonatkozó hosszú távú kötelezettségvállalását, ám kifejezte, hogy emellett egy legalább 40 százalékos célkitűzést is szükségesnek tart 2020-ra. „Ha nem kövezik ki az emisszió-csökkentés felé vezető utat, az országok előbb-utóbb felvizezik mostani vállalásaikat, és a 2°C-os határérték tarthatatlanná válik” – mondta Kim Carstensen, a WWF Globális Klímakezdeményezés vezetője.
William Ramsay, az IFRI (Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézete) energiaprogramjának igazgatója azt jósolja, hogy az energiai és éghajlati kihívásokon a gazdasági válság sem fog változtatni.
„A 2009-es évben fordulat állhat be közös erőfeszítéseink terén, mivel a Kiotói Jegyzőkönyv első szakasza lezárul, és Koppenhágában felvázoljuk a további teendőket. A csúcstalálkozó résztvevői számára ismét alkalom nyílik, hogy eljuttassák állampolgáraikhoz az üzenetet, miszerint a kihívásokra adott egyetlen lehetséges válasz, ha tőkét kovácsolunk a világ energiapiaci szereplőinek kölcsönös függőségéből, és saját hasznunkra fordítjuk a kölcsönös sebezhetőséget” – közölte.
