Hirdetés
„Meg fogjuk vizsgálni az Önök üzeneteit. Meg fogjuk változtatni a mezőgazdasághoz való hozzáállásunkat.” – mondta az Unió mezőgazdasági biztosa hétfőn (július 19.), majd hozzátette: „Nem csak beszélni fogunk róla!”
Június 11-ig állt nyitva a jövő közös agrárpolitikájával (KAP) foglalkozó nyilvános konzultáció. Az Unió januárban kinevezett agrárbiztosa, Dacian Cioloş által életre hívott társadalmi egyeztetés keretében több mint ötezer hozzászólás érkezett ez Európai Bizottsághoz. Jelentős számban képviseltették magukat a magyar civilek, magánszemélyek és szakmai szervezetek is.
A konzultációt megtárgyalandó, a hét elején (július 19-20.) nagyszabású konferenciára került sor Brüsszelben, ahol az érintettek a főbb problémákat személyesen is megtárgyalhatták az uniós intézményekkel és egymással.
Dacian Cioloş a konferenciát záró beszédében a hallgatóság bizalmát kérte, mondván, bár eddig csak szavak hangzottak el, mindezen hozzászólást figyelembe véve fogja bemutatni a KAP 2013 utáni struktúrájára vonatkozó javaslatát. „Ez még csak a kezdet!” – zárta szavait a biztos.
Nagyobb hangsúlyt Kelet-Közép-Európára
A magyar hozzájárulások nagy része azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy a jövő agrárpolitikájában fektessenek nagyobb hangsúlyt a kelet-közép-európai régióra, köztük Magyarországra is.
„A jelenlegi KAP a Tizenötökre lett kialakítva, és nem célozza az új tagállamokat. Nem veszi figyelembe továbbá a regionális különbségeket és az eltérő igényeket.” – írja a konzultáció keretében küldött állásfoglalásában Jámbor Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Agrárgazdaságtani és Vidékfejlesztési Tanszékének tanársegédje.
A 2004 után csatlakozott tagállamok csatlakozási szerződésükben abban egyeztek meg az Unióval, hogy 2013-ig kisebb mértékű területalapú támogatást kapnak. A megállapodás célja egyrészt az volt, hogy az agrárpolitika a tíz, majd plusz két tagállam belépésével is finanszírozható maradjon, másrészt azonban a régi tagállamok tartottak attól, hogy a közvetlen kifizetések 100 százalékos kiutalásával konzerválják a Kelet-Közép-Európában jellemző alacsonyabb termelési színvonalat.
A hét magyarországi szakmai szervezetet tömörítő Vidékfejlesztési Országos Fórum szerint azonban ez a fajta politika nemhogy nem szolgálta rugalmasan a kiegyenlítődést, hanem éppen „az integrációs folyamat ellen hatott” és hosszú távon divergenciához vezethet. Éppen ezért a szakmai szervezetek a támogatások mielőbbi egységesítését szorgalmazzák.
Az átmeneti időszak elméletileg 2013-al zárul, így az unióból érkező források legkésőbb akkor azonos szintűek lesznek, ám valójában a gazdák már most is ugyanannyit kapnak, mint nyugati társaik, hiszen 2010-től kezdődően az állam 100 százalékosra egészítheti ki az uniós forrásokat, és ezt a nemzeti kiegészítő támogatásokkal, például a tejgazdák esetében, meg is tette.
A támogatások sem oldanak meg mindent
Abban azonban széles körű a konszenzus, hogy a mezőgazdasági politika renacionalizálása, vagyis a tagállamok hatáskörébe való visszahelyezése semmiképpen nem lehet megoldás a problémákra.
A Bizottság eddigi politikájában igyekezett fokozatosan csökkenteni a közvetlenül juttatott támogatások mértékét, és azt remélte, hogy ez arra kényszeríti majd a gazdákat, hogy jobban alkalmazkodjanak a piaci feltételekhez. Ezt a célt hivatott szolgálni a tejkvóták sokat vitatott fokozatos kivezetése is.
A kérdésben, hogy milyen irányban induljon meg a reform, azonban még a magyar résztvevők sem értenek egyet. A legtöbb gazdaszervezet ugyan a közvetlen kifizetések fenntartása és egységesítése mellett foglal állást, többen elképzelhetőnek, sőt szükségesnek tartják ezek megszüntetését.
Jámbor Attila szerint a KAP-nak el kell felejtenie a kompenzáció és a közvetlen jövedelemtámogatások rendszerét. Véleménye szerint ennek érdekében ki kell vezetni a közvetlen kifizetéseket a rendszerből és KAP-kötvénnyé alakítva, egyetlen, egyösszegű támogatásként válna elérhetővé a gazdák számára.
A Magyar Agrárkamara szerint ugyan a mezőgazdasági termelés elsősorban a kifizetések egységesítésével fejleszthető, ám elfogadhatónak tartja azok kisebb szintű csökkentését, sőt, úgy véli, hogy hosszú távon a KAP második pillérének forrásai kiválthatják az első pilléres közvetlen támogatásokat.
Új kihívások
A második pilléres támogatások szolgálják jelenleg az új kihívásoknak való megfelelést. A konferencia számos felszólalója mégis aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az agráriumban nem biztosított a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, vagy éppen az élelmiszerbiztonság megfelelő mértéke. Ez utóbbi esetben a legtöbben nem is a minőségi előírásokra, hanem az ellátásbiztonságra utaltak, figyelmeztetve az Uniót, hogy a túlzott piacnyitás biztonsági kockázatot jelenthet.
„Továbbra sem látjuk, hogyan fog az új KAP a klímaváltozás hatásaira válaszolni” – mondta a Föld Barátai mozgalom egyik képviselője. Dacian Cioloş beismerte, jelentős feladat lesz a közös kockázat-megelőzési, és válságkezelési mechanizmusok kidolgozása, ugyanakkor emlékeztetett, hogy a mezőgazdaság területén már most is léteznek azok a technológiák, melyek segítik a biodiverzitás megőrzését és a környezetbarát megújulást.
„Nem nézhetjük ölbetett kézzel a biodiverzitás pusztulását. (…) A mezőgazdaságnak meg kell újulnia! Különösen a széndioxid-tárolásra gondolok, hiszen ezek a technológiák már léteznek, csak meg kell őket erősíteni.” – mondta a biztos.
Cioloş hangsúlyozta továbbá, hogy a KAP-nak az Európa 2020 versenyképességi stratégiában is jelentős szerepet kell játszania. Ennek érdekében a Bizottság az új KAP-ot a „fenntartható és befogadó fejlődés” jegyében kívánja kidolgozni (EurActiv.hu 2010.04.27.).
Vélemények:
Az alábbi vélemények az egyes szervezetek a nyilvános konzultáció keretében benyújtott álláspontjuk részletei. A teljes szövegek a Bizottság honlapjáról érhetőek el.
Dr. Finta István, a Regionális Kutatások Központjának munkatársa szerint az uniós mezőgazdasági politika terén fontos változás, hogy újabban inkább a vidékfejlesztés, mint a termelés felé fordul, de úgy véli a vidékfejlesztési politika nem csak elavult, de jelenlegi állapotában képtelen lesz elérni a tőle várt eredményeket.
„Ha jellemeznünk kellene az Európai Unió úgynevezett vidékfejlesztési politikáját, akkor meg kell állapítsuk, hogy ez az agrárpolitika nagyjából 50-100 évvel ezelőtt számított volna modern fejlesztési politikának.” – írja a nyilvános konzultáció keretében a Bizottsághoz eljuttatott szakmai véleményében a kutató.
Finta szerint napjaink egyik legnagyobb probléma a falvak elnéptelenedése, és ezzel párhuzamosan a városok túlzott növekedése. A gond a mezőgazdasághoz is szorosan kapcsolódik, hiszen a jó fejlesztéspolitika vonzóvá tehetné a vidéket. A szakértő ezért felteszi a kérdést, vajon teljesíti-e a mai uniós KAP ezt az elvárást?
„A válasz erre a kérdésre inkább negatív, mivel a jelenlegi vidékfejlesztés központjában az agrárszektor finanszírozása áll, ami csak a vidéki lakosság egy részét érinti, és a fennmaradó támogatások messze nem elegendőek ahhoz, hogy megerősítsék a helyi gazdaságot vagy a foglalkoztatást, vagyis, hogy megállítsák a falvak elnéptelenedését és csökkentsék a városi és a vidéki lakosság bevételei közötti különbségeket.” – véli Finta.
A szakértő azt is problematikusnak tartja, hogy a KAP nem tartalmazza a vidéki területek kommunikációs infrastruktúrájának, a fizikai infrastruktúrának, vagy éppen a közszolgáltatások jobb elérhetőségének fejlesztését, „holott a legtöbb szolgáltatás és munkahely nem helyben található”.
Finta szerint „sajnálatos”, hogy a több főigazgatóság között széttördelt szakpolitika a problémák azonosításán túl nem képes egységes válaszokat adni a kérdésre.
A Vidékfejlesztési Országos Fórum (VOF) állásfoglalása szerint az Unió közös agrárpolitikájának (KAP) reformja során a tagállamok önrendelkezését kell biztosítani földpiaci szabályaik megalkotása felett.
„A föld tulajdonlása és használata szempontjából fontos, hogy a tagállamok önrendelkezési jogot kapjanak a földpiaci szabályaik megalkotásában. A termőföldhöz kapcsolódó támogatások feltételei kombinálódjanak a foglalkoztatás-bővítéssel, biodiverzifikációs és a cross-complience [kölcsönös megfeleltetés], valamint a tájmegőrzéssel, a természeti károk megelőzésével kapcsolatos tevékenységekkel.” – olvasható a hét hazai szervezet által aláírt VOF állásfoglalásban.
Az állásfoglalás szerint a kohéziós céllal az újonnan csatlakozottak esetén bevezetett kisebb mértékű területalapú támogatás nemhogy nem szolgálta rugalmasan a kiegyenlítődést, hanem éppen „az integrációs folyamat ellen hat” és hosszú távon divergenciához vezethet. Éppen ezért a szakmai szervezetek a támogatások egységesítését szorgalmazzák.
„A kohézió megvalósítása két kontextusban (történhet):
- az EU15-ök és az EU12-ek gazdáinak támogatása közötti különbségek felszámolása úgy, hogy az csak az utóbbiak tényleges felzárkóztatása és egyenlő feltételű versenyhelyzetbe hozása mellett történhessen,
- a fejlettebb infrastrukturális, foglalkoztatási, piaci és humán-szolgáltatással rendelkező poliszok és a falu, a perifériális, hátrányos vidékek között”.
Weisz Miklós, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének (AGRYA) társelnöke szerint az újonnan csatlakozott országok helyzete különösen függ a KAP-tól. A szervezet szerint a KAP jövője abban rejlik, ha a fiatalokat is megnyerik arra, hogy belépjenek a mezőgazdasági termelésbe.
Az AGRYA éppen ezért három intézkedésre tesz javaslatot:
- A farm gyakornoki program keretében a szervezet szerint az Unió támogatná, ha a gazdálkodó szervezetek, vagy termelők, a mezőgazdasági tanulmányait éppen csak befejező fiatalokat alkalmazna.
- A szakképzési tapasztalatcsere-program keretében a 40 évnél fiatalabb gazdáknak lehetősége nyílna, hogy külföldi példákból tanuljon.
- A fejlesztési célú beruházásokhoz adott kamattámogatás jogosultjai a 40 év alatti fiatal gazdák, akik már gazdálkodnak, és fejleszteni akarják a gazdaságukat. A támogatás olcsóbbá teszi a fejlesztésekhez szükséges hiteleket. A támogatás egyik kiemelkedően fontos típusa lehet az állami és magántulajdonú földek megvásárlásához kapcsolódó kamattámogatás.
„A csatlakozás óta eltelt öt év eléggé vegyes képet mutat: a hazai agrárgazdaság (ezen belül is elsősorban az élelmiszeripar) nem tekinthető a csatlakozás nyertesének. Ugyanakkor agrár- és vidékfejlesztési támogatások szempontjából jól állunk: míg az EU agrártermelésének kb. 2 %-át adja Magyarország, addig a KAP pénzek kb. 3,5%-át hívjuk le, illetve az 1 hektárra vetített támogatások szempontjából az EU-27 első harmadában vagyunk.” – véli az AGRYA.
A pozitív hatások között az AGRYA elnöke az élelmiszerbiztonságot, a jó minőségű élelmiszertermelést, a biodiverzitás és a tájvédelem fejlődését, az állatjóléti intézkedéseket és a vidéki területek fejlődését emelte ki, miközben a negatív hatások között említette a környezeti problémákat, a magas költségeket, a kedvezőtlen nemzetközi kereskedelmi aspektust és a bonyolult bürokratikus rendszert.
A Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek Együttműködése (HANGYA) állásfoglalásában úgy véli, hogy a KAP reformja egyrészt a globális hatások indokolják, másrészt az, hogy az agrárkiadások társadalmi elfogadottsága csökkent.
A HANGYA ugyanakkor szeretné megvédeni a klasszikus, a Római Szerződésben lefektetett agrárpolitikai alapelveket úgy, hogy „a közkiadások indokoltsága hosszútávon fenntartható legyen”. A szervezet úgy véli, hogy a politika részleges, vagy teljes renacionalizálása „nem tekinthető megoldásnak”.
Éppen ezért a szervezet következő konkrét javaslatokat tette:
- „emelni kell a piac által közvetlenül el nem ismert közjavak kompenzációjára szánt forrásokat,
- ösztönzőket kell teremteni a gazdálkodóknak a klímaváltozásra, a takarékos energia- és víz-felhasználás követelményeire adandó válaszaihoz,
- a piaci helytállásra való felkészítésben fokozottabb hangsúlyt kell fektetni a közvetett eszközöknek, így az innováció előmozdításának, a tudástranszfernek,
- az egyéni támogatásokra eddig bevezetett korlátozások (moduláció) fenntartása mellett ugyanakkor erősíteni a közösségi akciókon, azok szervezetéből adódó demokratikus ellenőrzésen nyugvó támogatásokat.”
A HANGYA mindazonáltal nem kívánja a KAP eddigi reformirányát feladni:
„Minden eddigi KAP reform abba az irányba mutatott, hogy a termelők bevételei minél teljesebb mértékben a piaci bevételekből és ne közpénzekből származzanak, ezért alapvető fontosságú annak kinyilvánítása, hogy a piaci pozíciók erősítését szolgáló intézkedésekre fordított közpénzek a felhasználás tekintetében a leginkább hatékonyak. Ezért indokolt a termelők közösségeinek olyan támogatása, amely az élelmiszerláncon belül javítja piaci pozíciójukat a hozzáadott érték fokozása, illetőleg rajtuk keresztül érvényesíthető olyan szabályozási eszközök és források révén, amelyek a piaci fluktuációt, a késedelmes fizetéseket és az ezekből adódó kiszolgáltatottságot mérsékelik.” – így a szervezet.
A Magyar Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU) állásfoglalása szerint a közös agrárpolitikára (KAP) elsősorban biztonsági, majd szociális és kulturális okokból van szükség. Biztonsági, mert „ha nincs étel, nincs semmi”, írja a HUNINEU nevében Zakonyi Botond. Szociális, mert „a KAP növekvő foglalkoztatást jelent a mezőgazdasági és az ahhoz kapcsolódó szektorokban”. Végül kulturális, mert „az európai kultúrák szoros összefüggésben állnak a termelési hagyományokkal”.
A kérdésre, miszerint a KAP mely részeinek lenne szüksége reformra a szervezet számos pontot sorolt fel. Elsősorban a belső versenyképesség javítására koncentrálnának, de úgy vélik, hogy a globális piaccal nem érdemes versenyezni. A HUNINEU szerint továbbá szükség lenne a mezőgazdasági makrorégiók koncepciójának kidolgozására, valamit a kis- és közepes gazdaságok pozitív diszkriminációjára a pályázatok terén.
Szükség van „tudományos kutatásokra a mezőgazdaságban a makro régiók kilátásai kapcsán, különös tekintettel a poszt-kommunista termelési struktúrák átalakítására és a klímaváltozás hatásaira.” – véli a szervezet és emlékeztet, hogy korábban, a Duna-stratégia nyilvános konzultációja kapcsán is felhívta erre a figyelmet.
További szervezetek hozzájárulása (a teljesség igénye nélkül):
