Hirdetés
Korántsem klasszikus problémával néz szembe az Európai Unió a 2011-es költségvetés elfogadása kapcsán. A feladatok száma ugyanis a Lisszaboni Szerződéssel és az Európa 2020 versenyképességi stratégia kapcsán megnőtt, de a pénz továbbra is ugyanannyi (EurActiv.hu 2010.06.17.). Bár a kérdésről a múlt heti plenáris ülésen parázs vita alakult ki az Európai Parlamentben, csak egy-két kósza hír jelent meg róla a magyar sajtóban.
„Sok gazdasági kérdésről csak felszínes vita folyik [Magyarországon].” – mondja Szemlér Tamás az ICEG European Center közgazdasági kutatóintézet munkatársa az EurActiv azon kérdésére, miért nincs vita a magyar közéletben erről a súlyosnak tűnő problémáról. A szakértő úgy véli, kevesen vannak ma az országban, akik igazán és mélyen értik, milyen gondot is jelent ez.
A vita és az érdeklődés „kampányszerűen”, a hétéves költségvetési kerettervek elfogadásának megfelelően jelenik meg, teszi hozzá a szakértő.
Kevés a mozgástér
Az érdeklődés szintjének kárára lehet, hogy Magyarországnak szinte egyáltalán nincs beleszólása a pénzek elosztásába, ami az egy éves költségvetés alakulását illeti, mondja Szemlér, aki az egyike azon keveseknek, aki a Budapesti Gazdasági Főiskola oktatójaként aktívan publikál a témában.
Ezzel Herczog Edit, a Szocialisták és Demokraták frakciójában ülő magyar EP-képviselő is egyetért. „Az egyéves költségvetés alakításában az ország befolyása szinte a nullával egyenlő.” – nyilatkozta lapunknak Herczog.
A képviselő szerint ennek oka azonban kevésbé az ország döntéshozatalban elfoglalt súlya, mint inkább az, hogy az Unió hét éves költségvetési időszakokat tervez, ahol az egyes évek között nagyon rugalmatlan az átcsoportosítási rendszer. A költségvetés nagy részét az addigi politikák folytatása teszi ki, új kezdeményezések ritkán férnek bele.
Hasonlóan vélekedik Bokros Lajos, az MDF európai parlamenti képviselője is, aki az EurActiv kérdésére elmondta, „az [éves] költségvetésnek 95 százaléka szinte adott,”, majd hozzátette, „szerkezeti változást elérni a költségvetésben csakis hétéves költségvetési kerettervben lehetséges”.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az elmúlt öt év politikájának eredményeképpen az Unió számos olyan kötelezettségvállalást tett, amire még nincs tisztázva a forrás. „A két legfontosabb a Galileo [európai navigációs rendszer] és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT), [amely az oktatás, a kutatás és az üzlet tudásháromszögeinek összekapcsolásán dolgozik].” – mondta Herczog, az EP ipari, kutatási és energiaügyi bizottságának szocialista tagja az EurActivnak.
Az EU két új gigaprojektje gyakorlatilag elvitte az uniós költségvetésben képzett minden tartalékot, miután a Galileo projekt számára közel négy milliárd, az EIT-re pedig több mint 300 millió eurót kellett elkülöníteni ebben a költségvetési periódusban, 2013-ig.
Különösképpen nehéz bármilyen szerkezeti változást elérni most, hogy a Lisszaboni Szerződéssel az Unió új hatásköröket kapott.
A Lisszaboni Szerződés által behozott új politikák „ráadásul nemhogy nem szerepelnek a költségvetésben, hanem nincs is rájuk költségvetési sor”, sorolja a problémákat Herczog Edit.
Az Unió éves költségvetésében nincs lehetőség arra, hogy akár a képviselők, akár a tagállamok új sorokat hozzanak létre. A hét éves költségvetési keretben meghatározott felosztásba kell mindent beilleszteni, ami költségként megjelenik.
A sportpolitika vagy éppen a fúziós energia kutatása mind-mind olyan területek, melyekre nincsen sor a jelenlegi kerettervben. A képviselőnő szerint azonban nagy bátorságra lenne szükség ahhoz, hogy valaki „lefújja” egy már elfogadott politika, vagy ügynökség megvalósítását, illetve felállítását, éppen ezért valahogyan biztosítani kell erre a keretet.
„A Tanácsnak bele kell nyugodnia, hogy nem tudja megoldani a problémát új hozzáadott költségvetési források nélkül” – véli Herczog.
Ezt a megoldást az ún. „rugalmassági tényező” biztosítaná, amely gyakorlatilag vészhelyzetek esetére biztosít plusz forrást az Uniónak. Szükség esetén a tagállamok GDP-jük 0,4 százalékának megfelelő összeggel bővíthetik az amúgy évi 1 százalékos befizetéssel egyenlő uniós büdzsét. Ehhez a megoldáshoz ugyan nem kell módosítani az Unió szerződésén, kérdéses azonban, hogy olyan rossz gazdasági helyzetben lévő országok, mint Görögország hajlandóak lesznek-e ilyen bővítésre, mikor saját adósságaikat is nehezen törlesztik.
Csak politikai szemfényvesztés?
Szemlér Tamás egészen más oldalról látja az éves költségvetések vitáját. Véleménye szerint az Európai Parlament inkább saját politikai céljaira használja a büdzsét, semmint tisztességes pénzügyi tervezésre.
„Mikor a hétéves költségvetési keretterv kijött, akkor az Európai Parlament jelentősen csökkentette a forrásait, most, [az éves költségvetések vitájánál] pedig visszahoznák ezeket az összegeket.” – mondta az EurActivnak Szemlér, aki szerint ez a folyamat kis túlzással „politikai szemfényvesztésként” is értékelhető.
Bár maga is az európai képviselőház tagja, hasonlóan vélekedik Bokros Lajos, az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójának magyar képviselője.
„A probléma inkább az, hogy az éves költségvetések 95 százaléka szinte adott, mert az előző költségvetést alapul véve mindenki foggal-körömmel ragaszkodik a növeléshez, bármennyire is kicsi az, csakhogy bebizonyítsa, mennyire sikeres politikailag.” – véli a képviselő.
„Ritkán van vita arról, hogy van-e egyáltalán szükség bizonyos kiadásokra.” – teszi hozzá.
Magyarország legyen költségvetési Superman!
A költségvetés alakítására mégis van valamennyi mozgástér, akár Magyarország számára is, ebben egyetértenek az EurActiv által megkérdezett szakértők és poltikusok.
„Magyarország önmagában nemigen képes befolyásolni a közösségi döntéshozatalt, csak akkor, ha vannak szövetségesei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben le kellene mondani a döntések alakításáról.” – véli Losoncz Miklós.
A Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője az Európai Tanács márciusi találkozójára emlékeztetett, ahol Bajnai Gordon magyar sikerként értékelte, hogy a tagállamok elfogadták a kohéziós politika jelentőségének növelését (EurActiv.hu 2010.03.29.) az EU új versenyképességi stratégiája, az Európa 2020 kapcsán.
Igaz, ezen az ülésen nem szigorúan véve a költségvetésről volt szó, jól példázza, hogy mennyit segít a célok megvalósulásán, ha vannak egy-egy tagállamnak szövetségesei. Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense szerint például egy ország egyszerűen éppen annyira tudja befolyásolni a költségvetés alakulását, „amennyire energiát fektet bele”.
Herczog Edit hangsúlyozta, meg kell találni azokat a célokat, amelyek az EU-nak is fontosak, és akkor van esélye Magyarországnak sikereket elkönyvelni. „Probléma, ha a prioritások messze vannak az uniós irányoktól.” – mondta a képviselőnő.
Szemlér Tamás a stratégia-vezérelt gondolkodás fontosságát hangsúlyozta. A szakértő szerint ugyanis ma Magyarországon nem látszik az uniós költségvetések kapcsán semmilyen stratégiai irány, éppen ezért pedig a pozitív megközelítés sem.
Bár a szakértő hangsúlyozza, nem reális elvárás, hogy a közepes tagállamnak számító Magyarország minden álláspontját figyelembe vegyék egy költségvetési vitában, de ha az adott kérdésben szakértői véleményekre alapozott, jól kidolgozott véleményünk van, akkor egy következetes költségvetési stratégiának idővel meglesz az eredménye, és lesznek oylan ügyek, ahol az ország sikereket tud elérni. „Önálló, megalapozott vélemény kell.” – szögezte le Szemlér.
Hét év túl hosszú idő
Szemlér Tamás szerint a hétéves költségvetés, mint olyan jelenleg ugyan még működik, de „ezer sebből vérzik”. A szakértő hangsúlyozza, a szerkezet elavult, hiszen gyakorlatilag még mindig az 1988-ban elfogadott Delors I., és az 1992-es Delors II. csomagokon alapszik.
A Jacques Delors akkori Európai Bizottsági elnökről elnevezett költségvetési struktúrák Szemlér szerint azóta rendszeres toldozáson-foltozáson mennek keresztül, de és a felgyülemlett feszültséget csak egy teljes revízió enyhítheti.
A költségvetési reform José Manuel Barroso elnöksége alatt megindult ugyan, ám a 2008-as konzultáció lezártával mintha abba is maradt volna. A konzultáció eredményei elérhetők az interneten, ám a jövőben tervezett lépésekről egyelőre mindenki hallgat. Könnyen lehet, hogy a nagyobb viták a magyar uniós elnökség alatt jelennek meg, mivel ekkor, 2011 első felében lesznek esedékesek az új, 2014-2020-re szóló hét éves keretterv előkészületei.
Herczog Edit ugyanakkor nem csak szerkezeti problémákat lát. A szocialista képviselőnő úgy véli, hét év túl hosszú idő ahhoz, hogy a költségvetés kövesse a világban lezajló változásokat. A szocialista frakció éppen ezért azt javasolja, hogy 5 éves költségvetések készüljenek, melyeken kívül egy kétszer öt éves görgő ciklust is meghatároznak.
„Az élethez alkalmazkodó, rugalmas költségvetési tervezésre van szükség.” – mondta a képviselőnő. 
