Hirdetés
A régi tagállamokban fenntartott korlátozások ellenére, a bolgár és a román munkavállalók Unió-szerte találnak maguknak munkát, de gyakran a fekete-piacon. Közgazdászok szerint az EU más tagállamaiban dolgozó románok és bolgárok által hazaküldött pénz mennyisége megegyezik az ugyanazon időtartam alatt érkező közvetlen külföldi tőkeberuházások mértékével. Ugyanakkor a két tagállamnak inkább vissza kell szereznie kivándorolt munkavállalóit, hogy azok beindítsák a gazdaság kerekeit, ahelyett, hogy családjuk túlélését finanszírozzák.
Román állásbörze Olaszországban
A román Munkaügyi Minisztérium állásbörzéket rendez Olaszországban és Spanyolországban, hogy meggyőzze a román munkavállalókat, érdemes hazatérniük. A következő ilyen eseményre Olaszországban, Torinóban kerül majd sor, június 21-én. Egy hasonló rendezvényen februárban 800 Olaszországban dolgozó román állampolgár vett részt, és a sajtó tudósításai szerint ebből mintegy 100-an tértek vissza, hogy hazájukban dolgozzanak tovább.
A szerény eredmény azzal magyarázható, hogy az állásbörzén részt vevő vállalatok átlagosan 600-700 € fizetést ajánlanak a hazatérőknek, ami alulmúlja a munkavállalók elvárásait. Néhányan úgy nyilatkoztak, hogy havi 1000 euró lenne az a fizetés, amiért hajlandóak lennének visszatérni.
Igen magas fizetést ajánlanak azonban Romániában a jól képzett és a projekt-menedzsmenthez is értő mérnökök számára, különösképpen az útépítési szektorban. A Financiarul című hetilapban a Colas SA Stefan Hanganu építőipari cég menedzsere úgy nyilatkozott, hogy az ilyen képzettséggel rendelkező munkavállalók fizetése elérheti a havi 2000-3000 eurót is.
Ilyen munkaerőhöz azonban nem könnyű hozzájutni. Sőt, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Manpower Inc. nemrég napvilágot látott elemzése szerint egy vállalkozás számára, magas képzettségű munkaerőt jelenleg a világon Romániában a legnehezebb találni (EurActiv.com 25/04/08).
A legtöbb külföldön dolgozó román szeretne hazatérni, ám sokan várnak, amíg a román munkaerőpiac a megfelelő lehetőségeket nem nyújtja. Egy román kormányügynökség tanulmánya szerint az Olaszországban élő románok egyharmada szeretne a következő két évben hazaköltözni. 31 százalékuk akar Romániában házat építeni, 23 százalék indítana vállalkozást otthon és csak 21 százalék azoknak az aránya, akik két évnél tovább akarnak Olaszországban maradni. Szinte minden megkérdezett szoros kapcsolatokat ápol az otthoniakkal és háromnegyedük évente legalább egyszer hazautazik.
Hasonló a külföldön munkát vállaló bolgárok helyzete is. Legtöbbjük haza akar térni azután, hogy megkereste az a tőkemennyiséget, amivel otthon biztosíthatja az életét.
Dupla fizetés a bolgár orvosoknak és ápolóknak
Bulgáriát talán még jobban sújtja a munkavállalók elvándorlása, hiszen munkaerőpiaca a románnak egyharmada. A Bizottság bolgár képviseletének vezetője nemrég arra figyelmeztetett, hogy a munkavállalói elvándorlás miatt Bulgáriának nehézséget okozhat az EU Strukturális Alapjának felszívása is. Az akut munkaerőhiány miatt az infrastrukturális munkálatok gyakran késve zárulnak le, a projektek pedig magas kockázati besorolást kapnak, idézte a politikust a Dnevnik bolgár napilap.
Különösen figyelni kell arra a tényre, hogy a fizetések alacsony szintje a bolgár egészségügyi dolgozók szabályos kivándorlását okozza. Már 29 000 ápoló hagyta el az országot, ami körülbelül a kórházak megfelelő működéséhez szükséges személyzet fele. A kórházi halálozásokat ezért sokszor a nővérhiány rovására írják. A kivándorolt ápolók gyakran a feketemunkát választják, elsősorban Olaszországban és Görögországban, idős embereket gondoznak.
A múlt héten a bolgár kormány 90-100 százalékkal emelte az egészségügyi dolgozók fizetését. A döntés ellentmondásokat szült, ugyanis más munkavállalói kategóriák esetében is hasonló igényeket gerjeszt. Az orvosok és ápolók fizetése nyugati viszonylatban azonban továbbra is igen szerény: egy gyakorlott, állami-kórházban dolgozó szakorvos nem keres többet havi 500 eurónál.
A kormány bevándorlási és integrációs stratégiája szerint a bolgár etnikumú külföldi munkavállalók „importálása” prioritást jelent. 1989 óta 700 000 bolgár hagyta el a hazáját, és több százezer bolgár etnikumú ember él Macedóniában, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban és Moldovában. Az ötlet első látásra jónak tűnik, ám ismét szembekerülünk azzal a problémával, hogy Bulgária nem tud megfelelő munkahelyeket felajánlani, nem beszélve arról, hogy az említett országokban általában magasabb az átlagkereset, mint Bulgáriában.
A bolgár és a román nem kormányzati szervezetek (non governmental organisations - NGO) a társadalom törékeny rétegeit, például a romákat céloznák meg, hogy csökkentsék a munkaerőhiányt. Ez azonban csak egy hosszú távú roma-integrációs politika eredménye lehet, mivel a cégek döntő többsége csak kis mértékben alkalmaz roma munkavállalókat. Az első lépés a romák oktatásának és képzésének fejlesztése kellene, hogy legyen. Már születtek ilyen irányú programok, de az eredmények egyelőre elmaradtak.
Ázsiai dolgozók tölthetik fel a hiányt
A bolgár üzletemberek a munkaügyi miniszterrel együtt nemrég Vietnámban jártak, hogy felmérjék a vietnámi munkavállalóknak az építőiparban történő alkalmazásának feltételeit. Mintegy 2000 munkahely érhető el azonnali kezdéssel ebben a szektorban Bulgária Építőipari Kamarájának elnöke, Ivan Boykov szerint. Most a kormányon van a sor, hogy ennek feltételeit letárgyalják a vietnámi vezetéssel, ugyanakkor figyelembe kell venni a múltbéli negatív tapasztalatokat is. A 80-as években több ezer vietnámi vendégmunkás dolgozott Bulgáriában. Amikor azonban a gazdaság összeomlott, és többé nem volt rájuk szükség, ezek a munkavállalók nem akarták elhagyni az országot. A kormány akkor rendkívüli erőfeszítéseket tett a repatriálásukra.
Hazatérő lengyelek
Miközben a külföldön munkát vállalni szándékozó románok száma egyre nő, Lengyelországban ellenkező irányú a trend. A más tagállamokban dolgozó lengyelek száma megegyezik a többi nemzet külföldi munkavállalóinak összesített számával. Nagy számban vannak jelen az Egyesült Királyságban, ahol olyan munkát végeznek, amelyet a brit lapok csak úgy hívnak: „a 100 Font napidíjért végzett munka, amit a britek nem vállalnak el”. Ahogy azonban a lengyel gazdaság erősödik, egyre több lengyel tér haza. Ennek oka, hogy azok a lengyelek, akik külföldön kényszerültek, végzettségükhöz képest alacsonyabb kategóriájú munkákat vállalni, most magas képesítést igénylő állásajánlatokat kaphatnak hazájukban. Bár a fizetés elmarad a nyugati fizetésektől, de az élet otthon olcsóbb.
A tény, hogy a csehek, a szlovákok és mi magyarok kevesebben vállalunk munkát külföldön, annak tudható be, hogy ezen országok gazdasága versenyképes munkalehetőségeket tud kínálni. A hivatalos statisztikák szerint csak 76 400 cseh állampolgár dolgozik más EU tagállamokban, de a valóságban még ennél is kevesebben lehetnek, mivel sok cseh felmondta a szerződését, például az Egyesült Királységban, de nem jelentkezett ki a nyilvántartásból. Bár a munkavállalók elvándorlása nem akut probléma ezekben az országokban, gyakorlott szakemberek úgy nyilatkoztak az EurActv.cz. kérdéseire válaszolva, hogy a köztársaságnak nagy szüksége van a képzett munkavállalókra, főleg mérnökökre, építőipari szakemberekre és iparosokra.
A nyelvi korlát
Az olyan tényezők, mint a nyelvtudás szintén befolyásolják a külföldi munkavállalást. Nem sok magyar dolgozik más EU tagállamokban – körülbelül 70-80 ezren hagyták el az országot, hogy Nyugat-Európában dolgozzanak. A sajtó arról ad számot, hogy a magyar munkavállalók gyakran a nyelvtudás hiánya miatt véreznek el az állásinterjúkon. A legtöbb munkavállaló visszatér, vagy rövid idő után vissza szeretne térni Magyarországra, de igen magas az ingázók aránya is. Földrajzi helyzetéből fakadóan, Magyarország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia sokkal jobban profitál a határ-menti ingázás lehetőségeiből, mint Románia és Bulgária.
