Hirdetés
A biztos új közleményében amellett érvelt, hogy mind megengedhető, mind kivitelezhető az a javaslat, miszerint az EU 2020-ig teljesítendő, az 1990-es szinthez képest 20 százalékos kibocsátás csökkentési klímacélját, 30 százalékos csökkentésre módosítsák.
Az Európai Bizottság úgy becsli, a gazdasági recesszió miatt a jelenlegi 20 százalékos cél elérésének költsége 2020-ig 48 milliárd euróra csökkent évente, az eredeti 70 milliárd eurós szintről, melyet a csomag elfogadásakor jósoltak.
Így a 30 százalék elérését célzó többlet erőfeszítés most csak 11 milliárd euróval kerülne többe, mint amennyiben az EU kormányok két éve megegyeztek, magyarázta a jelentés.
A válság megviselte az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét is (Emission Trading System, ETS). Az eszköz az EU zászlóshajója a globális felmelegedés elleni harcban, de a recesszió miatt csökkentek a szén-dioxid árak. Hedegaard figyelmeztetett, nincs arra garancia, hogy a szén-dioxid árak automatikusan emelkedni fognak a válság után, ezért a zöld befektetések ösztönzéséhez nagyobb kibocsátás-csökkentő ambíciókra van szükség.
Klíma-visszakozás
Azonban a 30 százalékos cél melletti érvei ellenére a biztos nem támogatja, hogy az Unió a világ más országaitól függetlenül egyoldalú akcióként tűzze ki ezt a célt, mondván hogy a váltás egy új nemzetközi klímaszerződés alakulásától függ.
„Alkalmasak erre a feltételek most? Lenne értelme jelenleg? A válaszom: „Nem”” – mondta Hedegaard.
A biztos szerint következő lépésként meg kellene vizsgálni, milyen hatással lenne, ha emelnék az egyes tagállamok célszámait. Ez lehetőséget adna az országok számára, hogy felülvizsgálják pozícióikat. A spanyol EU-elnökség előzetes vitákat tervez az ügyet illetően a környezetvédelmi miniszterek júniusi találkozóján, tette hozzá.
A kétértelműség a várakozások kezelésére irányuló erőfeszítés lehetett, mivel sok tagállam ellenzi, hogy a Bizottság további szén-dioxid korlátokat állítson iparuk elé. Végső soron ők hozzák meg a döntést, ha a célszámokat növelni akarják.
Kedden francia és német iparügyi miniszterek úgy nyilatkoztak, hogy Párizs és Berlin csak akkor támogatná a 30 százalékra való elmozdulást, ha a többi állam is hasonló erőfeszítéseket tenne.
Hedegaard kitartott amellett, hogy továbbra is a feltételes ajánlat a legjobb stratégia annak érdekében, hogy a többi országot további kötelezettség-vállalások irányába befolyásolják a nemzetközi tárgyalások során, a vádak ellenére, miszerint a stratégia eddig kevés eredményt tudott felmutatni. Hedegaard javasolta, hogy az EU vizsgűlja felül a helyzetet a cancúni klímakonferencia előtt, hogy lássák, hogy tudják a leghatékonyabban kijátszani kártyáikat.
Az ipar versenyképességének védelme
A közleményben a biztos foglalkozik a szigorúbb szabályozás kockázataival is. ezek közül a legnagyobb az, hogy az ipar más, kevésbé szigorú szabályozással bíró országokba telepíti át termelő kapacitásait. A „szén-dioxid szivárgásnak” (carbon leakage) nevezett jelenség sok európai döntéshozó szerint komoly veszély.
A közlemény szerint azonban hogy a felhasználatlan ingyenes juttatások, melyeket a visszaesett megrendelések miatt nehezen boldoguló vállalatok számára biztosítanak, „kevéssé teszik valószínűvé”, hogy az energia-intenzív iparágak hátrányba kerülnének a külföldiekkel szemben az EU klímapolitikájának következtében.
A 30 százalékos cél eléréséhez szükséges többlet erőfeszítés csak 1 százaléknyi extra termelési veszteséggel járna az energia-intenzív iparágak számára, melyek közül a vegyipart érintené legsúlyosabban a helyzet, tette hozzá a közlemény.
Hedegaard szerint a szén-dioxid szivárgás megakadályozására szolgáló jelenlegi intézkedések, a kibocsátási engedélyek szabad elosztásával és a szén-dioxid kibocsátást kiegyenlítő rendszerek segítségével (carbon offset credits) „továbbra is indokoltak, ezért maradniuk kell”.
A Bizottság továbbra is vizsgálja a határ-tarifák (border tariff) opcióját, mondta a biztos, majd figyelmeztetett, „rendkívül nehéz” lenne olyan rendszert alkotni, mely nem terheli az iparágakat hatalmas bürokráciával.
Egy sor újabb tanulmány szerint a szén-dioxid szivárgás veszélyét nagyon túlbecsülik, és valójában csak kevés szektort érint.
Vélemények:
Az üzleti szféra elítélte a 30 százalékos kibocsátás csökkentés iránti nyomást, mondván a célszám versenyhátrányba helyezné az európai vállalatokat.
A BusinessEurope, az európai üzleti lobbi szerint a klímaváltozást csak globálisan lehet kezelni.
„Meg vagyunk győződve arról, hogy bármilyen további emelés az EU egyoldalú 20 százalékos kibocsátás csökkentési célján felül ebben a pillanatban valószínűleg nem győzi meg a többi nemzetet, hogy hasonló célokat fogadjanak el. Sőt, rossz üzenetet küldene az európai iparnak a gazdasági válság idején”, mondta Jürgen R. Thumann, a BusinessEurope elnöke.
Az Energia-intenzív Iparágak Európai Szövetsége (European Alliance of Energy Intensive Industries) az egyoldalú akció ellen foglalt állást, és kérte a Bizottságot, hogy a nemzetközi klímatárgyalásokra és a 2050-es célok hosszútávú politikájára koncentráljon. Szerintük azon forgatókönyvek, melyek szerint a 30 százalékos cél most megfizethető, nem veszik figyelembe a tényt, hogy a gazdasági recesszió „drámaian csökkentette az uniós ipar és társadalom kapacitását arra nézve, hogy egyoldalú terhekkel megbirkózzon”.
„Az ipari termelés globális növekedése az EU részvételével vagy anélkül is folytatódik” – nyilakozták. „Az EU ipar kiszolgáltatottsága a szén-dioxid korláttal nem rendelkező versenyző gazdaságoknak egyáltalán nem csökkent, és nem szabad tovább növelni újabb egyoldalú politikákkal, amelyek korábban is sikertelennek bizonyultak a nemzetközi viták során” – tette hozzá.
A Brit Ipar Konföderációja (Confederation of British Industry, CBI) osztotta a Bizottság nézetét, hogy ez nem a megfelelő pillanat a 2020-as kibocsátás csökkentési cél emelésére.
„Egy globálisan kötelező érvényű klímaegyezmény hiányában az EU 2020 célszámának egyoldalú emeléséről szóló vita elhamarkodott. Úgy véljük, az egyoldalú akció az EU részéről hátrányba hozhatja az ipart, mert a nemzetközi versenytársaknál magasabb költségeknek veti őket alá” – mondta Neil Bentley, a CBI üzleti környezeti igazgatója. „Mielőtt bármilyen döntés születne, jobban meg kell vizsgálni a célszám emelésének potenciális hatását a különböző szektorokra és az Egyesült Királyság energia biztonságára” – tette hozzá.
Azonban a Walesi Herceg Vállalati Vezetők Csoportja a Klímaváltozásról (Prince of Wales’ EU Corporate Leaders Group on Climate Change) lobbiszervezet szerint gazdaságilag lenne értelme felülvizsgálni a 20 százalékos üvegházhatást okozó gázok csökkentésének célját egy erős nemzetközi megegyezés hiányában is.
Hozzátették, tervet kellene létrehozni az akció gazdasági következményeinek vizsgálatára az egyes szektorokat illetően, hogy haladás történjen az energia-hatékonyság, az alacsony szén-dioxid felhasználású, ún. low-carbon technológiák és a szén-dioxid-leválasztás (carbon capture), valamint a tárolási demonstrációs projektek támogatása, több más terület mellett.
A zöld nem-kormányzati szervezetek (non-governmental organization, NGO) üdvözölték a közleményt, de hangsúlyozták, ez csak az első lépés.
A Sandbag klímaügyekkel foglalkozó NGO rámutatott arra, hogy az EU ETS rendszerének 2008 kivételével nem sikerült leszorítani az éves szén-dioxid kínálatot a korlátozott szektorok között. A lehetséges megoldásokat taglalva azt mondták, az ETS korlátot a 30 százalékos céllal összhangban kell újra megállapítani, ami a 2005-ö célokhoz képest 34 százalékos célt jelent a kereskedelmi forgalomban lévő termékek szektorában, és 1,4 milliárd tonna kibocsátást takarítana meg a 2013-2020-as kereskedelmi időszakban.
„Ez lehetővé tenné Európa számára, hogy méretes részesedést szerezzen a feltörekvő tiszta energia gazdaságban is, melynek értékét 2,3 trillió dollárra becsülik 2020-ra” – mondta az NGO.
A WWF szerint itt az ideje, hogy a zöld gazdaság hasznainak ténye „úrrá legyen a speciális érdekek félelemkeltésén”.
„A WWF most felszólítja az EU tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság közleményét és elemzését. Elvárjuk, hogy az Európai Tanács olyan politikai változtatásokra hívjon fel, melyek szükségesek a magasabb célszám megvalósításához” – mondta Jason Anderson, az EU klíma- és energiapolitika felelőse a WWF Európai Politikai Hivatalában.
A Climate Action Network Europe (CAN-Europe) üdvözölte a Bizottság jelentését mint választ azon aggodalmakra, melyek szerint Európa lemarad Kína és az USA mögött a tiszta technológiák terén. „Bár vannak gyengeségek a közleményben, például az ország-specifikus gazdasági elemzések hiánya, és a nem teljes politikai elemzés, de ez az első konkrét lépés afelé, hogy az EU egyoldalú kötelezettséget vállaljon a 30 százalékos feltétel nélküli üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében” – mondták.
A Föld Barátai európai szervezete (Friends of the Earth Europe, FoEE) a Bizottság „merész hozzájárulásának” nevezte a közleményt az EU növekvő klíma ambícióihoz. Felhívták az EU-t, hogy fogadjanak el egy belső 40 százalékos célt.
„Connie Hedegaard megtette az első óvatos lépést, de nem sikerült egyértelműen felszólítania az EU-t, hogy növeljék a kibocsátás-csökkentést 2020-ra. Ha megegyeznek egy 30 százalékos célban, közelebb leszünk a kritikus 40 százalékhoz, amely jobb esélyeket biztosítana számunkra, hogy 2 fok alatt tartsuk a globális felmelegedést. Egy 40 százalékos csökkentés nemcsak lehetséges, de megfizethető és szükséges” – mondta David Heller, a FoEE klíma igazságossági és energia kampányfőnöke.
Hangsúlyozta, hogy a csökkentést hazailag kell végrehajtani, nem pedig a szén-dioxid-kiegyenlítő, offsetting módszerrel, hogy európai állásokat teremtsenek.
Gert Jan Koopman, a Bizottság gazdasági becslésért és strukturális reformért felelős igazgatója kedden (május 25.) egy konferencián közölte, fontos, hogy ne állapítsanak meg túl magas célt, mert ez veszélyeztetné a versenyképességet.
„Intelligens politika-alkotásra van szükségünk, mert nincs meg arra a költségvetésünk, hogy drága politikáink legyenek” – mondta.
Koopman véleményén volt Ivan Hodac is, az Európai Gépjármű Gyártók Szövetségének főtitkára (European Automobile Manufacturers’ Association), aki megjegyezte, „ambiciózusnak kell lennünk, de reálisan ambiciózusnak, mert ha túl ambiciózusak vagyunk, a versenyképesség elvesztését kockáztatjuk”.
Jacques Delmoitiez, a világ egyik vezető vegyipari vállalatának, a BASF Polurethanesnek elnöke, egyetértett azzal, hogy az EU-nak ambiciózusnak kell lennie, de „először az első, 20 százalékos célt kellene megpróbálni elérni, aztán mozduljunk annál tovább”.
Jennifer Morgan, a washingtoni World Resources Institute klíma és energia programért felelős igazgatója azonban nemzetközibb perspektívába kívánta állítani a 30 százalékos célt. „Az EU ezt fenyegetésnek látja, míg az Egyesült Államokban azt látják fenyegetésnek, ha az EU továbbra is vezet”.
Következő lépések
- Június 21: az EU környezetvédelmi miniszterei megvitatják a Bizottság jelentését és a lehetséges elmozdulást a 30 százalékos cél felé.
<//span>
