Hirdetés
Az Európai Unió legfrissebb felmérése szerint az európaiak 72 százaléka támogatja, hogy az Európai Unió szigorúbb felügyeletet gyakoroljon a pénzügyi szektor felett, és 75 százalékuk úgy gondolja, hogy az EU tagállamai között erősebbnek kell lennie a gazdasági és pénzügyi szakpolitikák koordinálásának ahhoz, hogy hatékonyabban vehessük fel a harcot a gazdasági válsággal szemben. Ez 2 százalékos javulást jelent 2009 őszéhez, és 4 százalékos pluszt 2009 februárjához viszonyítva.
A 2010‑es tavaszi Eurobarométert 2010. május 5‑e és 28‑a között (vagyis az európai adósságválság tetőfokán) végezték személyes beszélgetések formájában. A 27 uniós tagállamban összesen 26 641 embert kérdeztek meg. Magyarországon 1 021 interjú készült
Az Európai Unió polgárainak véleményét rendszeresen felmérő Eurobarométer szolgálat 2010 tavaszi felmérése szerint tehát az emberek egyre jobban bíznak az Unióban, legalábbis ami a gazdasági kérdéseket illeti. Az öt felkínált válasz közül (EU, nemzeti kormány, G20, Nemzetközi Valutaalap [IMF], Egyesült Államok) az európaiak 26 százaléka azt válaszolta, hogy az EU a legalkalmasabb szervezet a gazdasági válság kezelésére. Érdekes módon a magyar válaszadók többsége (28 százalék) azonban úgy véli, hogy a világ 20 leggazdagabb országából álló G20 csoport jobban tudná kezelni a kialakult krízist. A globális összefogásba fektették inkább a bizalmukat az EU-val szemben rajtunk kívül a csehek és a hollandok is (36 és 34 százalék), sőt, a csehek még az Egyesült Államok, vagy az IMF tanácsát is szívesebben megfogadnák, mint Brüsszelét. Érdekes módon Szlovákiában, ahol a kormány a közvélemény irányának megfelelően az EU nyomása ellenére nemrég elutasította a görögöknek nyújtandó uniós segélyt, a lakosságnak csupán 10 százaléka véli úgy, hogy a nemzeti kormány a válságkezelés legmegfelelőbb aktora. Magyarországon 15 százalék voksolt a kormányra.
Az emberek továbbra is szükségesnek tartják a reformokat, ugyanis 2009 őszéhez képest szinte nem változott ennek aránya: a legtöbb európai (74 százalék) és a magyarok háromnegyede is úgy véli, hogy hazájában szükség van reformokra, hogy szembe tudjanak nézni a jövővel. Az áldozatvállalást általában igen, a személyes áldozatokat azonban kevésbé támogatják az állampolgárok. 71 százalék készen áll szembenézni a reformokkal a jövő generációk érdekében, ugyanakkor csupán 46 százalékuk lenne hajlandó alábbadni jelenlegi életszínvonalát, hogy a garantálja a következő generációk jövőjét.
Az európaiak némiképp ellentmondásos válaszokat adtak a válság megoldásaként felvetett lehetőségek kapcsán. 74 százalék úgy véli, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a nemzeti államháztartási hiány és az államadósság csökkentése érdekében (85% Svédországban, 84% Magyarországon, 83% Németországban, 82% Belgiumban és Cipruson, valamint 80% a Cseh Köztársaságban, Görögországban és Szlovéniában), ezzel párhuzamosan azonban 46 százalék növelné a hiányt a gazdaságélénkítés jegyében (36% ellenzi ezt, és 18% nem foglalt állást). A magyarok körében 84 százalék van az azonnali csökkentés mellett, miközben a lakosság fele egyszerre növelné is a munkahelyteremtő intézkedések érdekében. Az euróövezet 16 országában azonban ettől eltérőek az eredmények: 42 százalék ellenzi az államháztartási hiány felhasználását, míg 41 százalék támogatja.
Vélemények:
Joseph Stiglitz nobel díjas közgazdász pár nappal ezelőtt inkább ez utóbbira voksolt. Véleménye szerint ugyanis Európában éppen az okozhat „W” alakú válságot, vagyis újabb mélyhullámot a gazdaságban, hogy az Unió Stabilitási és Növekedési Paktumának előírásai szerint a tagállamok igyekeznek 3 százalék alatt tartani a deficitet, és az állam nem költ eleget a gazdaság fellendítése érdekében. „Az a gond, hogy nem gyorsan jövünk ki a válságból. […] egy japán stílusú elhúzódó rossz időszakra rendezkedünk be, amely hosszú ideig tartó lassú növekedést jelent. Nagyon aggasztó, hogy az emberek új rendről beszélnek.” – mondta a szakértő.
Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat Magyarországi Egyetem docense az EurActivnak elmondta, maximálisan egyetért az amerikai közgazdász véleményével. Pogátsa szerint ugyanis a Maastrichti Szerződéssel bevezetett 3 százalékos deficithatár teljesen mesterséges korlát, melynek létét nem indokolja részletesebb, megalapozott számítás. „A 3 százalékos korlátot úgy határozták meg, hogy az Unió akkori növekedési rátáját, illetve az államadósságot figyelembe véve nagyon egyszerű számításokkal megállapították, hogy 3 százalékos deficit mellett fenntartható az akkori eladósodottsági szint.” – mondja a szakértő.
Pogátsa szerint ezzel a klasszikus keynesi gazdaságpolitikai alternatíva megszűnt az uniós tagállamok számára, vagyis hiába van recesszió, a tagállamok nem tudják az állami kiadásokkal ellensúlyozni a magángazdaság csökkenő keresletét. A szakértő ugyanakkor vitatkozik Stiglitzcel abban, hogy a jelenlegi válságot a kereslet csökkenése okozza-e. A docens szerint ugyanis az inkább egy kínálati válság képét mutatja, ami nem annyira a fogyasztás csökkenése, hanem inkább a túltermelés miatt alakult ki. „Ha viszont a gazdaságban túltermelés van, akkor hiába költ az állam, a gazdaság megélénkülése után is megmarad a probléma.” Amint az állam felhagy a magasabb kiadásokkal, a kereslet változatlansága miatt ismét a túltermelés lesz domináns. „A túltermelés megszüntetése viszont minden gazdaság számára fájdalmas lépés, hiszen munkahelyek megszűnésével jár.” - mondja Pogátsa.
