Hirdetés
„Megérett” az idő a miniszteri szintű döntésekre, mondta újságíróknak Mariann Fischer-Boel mezőgazdasági biztos július 17-én. A biztos hozzátette, hogy ennek ellenére „sok munka vár még” a döntéshozókra.
Hasonlóan vélekedett Susan Schwab, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője is. Schwab elmondta, hogy az USA azzal a szándékkal utazik július 21-én Genfbe, hogy ott a fenti kérdésekről együttes döntést hozzon a kulcsfontosságú országok minisztereivel.
Kulcsterületek
A résztvevők álláspontja már nem áll messze egymástól mezőgazdasági kérdésekben. A mai napon így valószínűleg döntés születik arról, hogy az országoknak mennyivel kell csökkenteniük a díjszabásaikat, illetve, hogy milyen eszközök állnak majd a kormányok rendelkezésére, hogy megvédjék érzékenyebb szektoraikat. Az EU-ban főleg a cukoripar és a szarvasmarha piaca szorul védelemre.
Az ipari ágazatokban már nehezebb lesz megállapodásra jutni. Nagyban különböznek az elképzelések arról, hogy a WTO-tagországok milyen képlet alapján határozzák meg tarifaszintjeiket, illetve, hogy a fejlődő országok mekkora mozgásteret, engedményt kapjanak. A törésvonal egyik oldalán az EU és az USA, a másik oldalán Kína és India áll. Úgy tűnik, hogy a résztvevők el fogják fogadni az Európai Unió követelését, miszerint a megállapodásba kerüljön bele egy „anti-koncentrációs” záradék. Ez megakadályozná a fejlődő országokat, – amilyen Kína is, – hogy a protektív rendelkezéseket egész szektorokra alkalmazzák.
Sürget az idő
„Ha most nem tudunk megegyezni az alaki kérdésekben, akkor a tárgyalások előreláthatatlan időre be fognak fagyni,” figyelmeztetett Fischer-Boel. Valóban, ha ezen a nyáron nem jön létre a megállapodás, akkor a tagállamok kénytelenek lesznek felfüggeszteni a folyamatot addig, amíg az új amerikai elnök adminisztrációja fel nem áll 2009 januárjában, vagy amíg az új Európai Bizottság hivatalba nem lép 2009 novemberében.
Peter Mandelson kereskedelmi ügyekért felelős biztos is arra figyelmeztetett, egy genfi kudarcnak az lenne az üzenete, hogy a világ képtelen az olyan súlyos problémák rendezésére, mint a klímaváltozás, az energiabiztonság, a globális élelmiszerválság vagy a jelenlegi hitelképtelenség (EurActiv.com 15/07/08).
Az európai üzleti vállalkozások is szomjazzák a megállapodást, mivel azt remélik, hogy a világgazdaság mozgásba lendül és ők maguk is kereskedelmi előnyökhöz jutnak. A nemzeti vállalkozások képviseleteit tömörítő BusinessEurope szerint „most jött el a kritikus pillanat, amikor eldől a dohai fordulók sorsa. A dohai fordulók eredményes lezárása fokozná a világgazdaságba vetett bizalmat és oldaná a nemzetközi gazdasági bizonytalanság légkörét; mind a kis- és nagyvállalkozások, mind pedig az alkalmazottak, a munkások és a fogyasztók körében”.
A nem kormányzati szervezetek szerint, akiket Európában a több mint 70 tagot tömörítő Seattle to Brussels (S2B) Hálózat képvisel, az EU által erőltetett kereskedelmi álláspont „kudarcra van ítélve”.
„Banánfenyegetés”
Mandelson szerint a megállapodást fenyegeti a hosszú ideje húzódó banán-vita is. A banántermelő országok ugyanis azt követelik, hogy Európa csökkentse a banánimportra kivetett vámot.
Az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség banántermelői csökkentett díjakat harcoltak ki, ugyanakkor megtartották preferenciális helyzetüket az EU piacán. A latin-amerikai országok szerint ez sérti a nemzetközi kereskedelmi szabályokat. Mivel ez már tizenegy egymást követő WTO találkozó témáját meghatározta, Mandelson szerint a vita gátat vethet a trópusi gyümölcsökről szóló szélesebb körű megállapodásnak, illetve hatással lehet a preferenciális rendszerek lebontásának kérdésére, melyek a globális kereskedelmi paktum fontos részét alkotják.
A biztos elejét kívánja venni a viták kiújulásának, ezért arra kéri az országokat, hogy fogadja el a WTO elnöke, Pascal Lamy által tett kompromisszumos javaslatot, akkor is, ha az nem tökéletes. „Az EU nem fogja azt blokkolni,” mondta, és hozzátette, hogy ha mások mégis így döntenek, vállalniuk kell, hogy felelősek lesznek a dohai fordulók kudarcáért.
Leroy Sheffer, Panama Kereskedelmi Főtárgyalója szerint azonban a latin-amerikai országok „ésszerűen kívánják rendezni a régóta húzódó vitát,” ezért a Lamy-jelentésben javasoltnál kedvezőbb „ csökkentett tarifát, átmeneti időszakot és végső importvámot” kérnek. „Az EU banánvám-szabályozása az elmúlt 14 évben diszkriminálta a latin-amerikai banántermelő országokat,” hangsúlyozta.
Belső viták
Bár az EU-nak még van mit rendeznie a főbb kereskedelmi partnereivel, az elmúlt hetek leghevesebb vitája a kereskedelmi biztos és Nicolas Sarkozy francia elnök között zajlott.
Franciaország, az EU támogatások és a farmereket védő vámeszközök leghűségesebb védelmezője, július 1-én vette át az Unió elnökségét. Sarkozy szigorúan ellenőrzi, hogy Mandelson ne lépje át a tárgyalási mandátumában meghatározott hatásköreit.
Az EU kereskedelmi minisztereinek július 18-i, rendkívüli ülése után a francia kereskedelmi államtitkár, Anne-Marie Idrac figyelmeztette a Bizottságot: „Az az általános vélemény, hogy az Unió mezőgazdasági kérdésekben túllépett a mozgásterén. […] Nem fogunk további engedményeket tenni.” A politikusnő hozzátette, hogy árgus szemekkel fogja figyelni Mandelson genfi tevékenységét.
Mandelson azonban kijelentette: „Egy mandátumunk van. Ennek keretein belül dolgoztunk és ugyanígy fogjuk folytatni. Egy sor tárgyalási irányelvünk van, melyeket a tagállamok alakítottak ki. Nem gondolom, hogy ez változni fog.” A Sarkozy és közte lévő feszültségekről könnyedén nyilatkozott. Elmondta, hogy „természetesen a tagállamok más-más prioritással rendelkeznek, de amikor a közös kereskedelempolitikáról van szó, annak a tudatában kell dolgozni, hogy bármilyen feszültségek is vannak, végül a tagállamok egységes álláspontja szerint kell tárgyalnunk Genfben, erre vállaltunk felelősséget.”
Az S2B Hálózat a maga részéről úgy véli, hogy mindkét fél rossz irányba tekint: „Az EU, Mandelson európai biztos személyén keresztül, igazságtalan és fenntarthatatlan követeléseket támaszt a fejlődő és felemelkedő államok felé. Másrészről a soros elnök, Sarkozy által propagált „védelmező Európa” képe ellenére az EU továbbra is egy fenntarthatatlan mezőgazdasági rendszerrel rendelkezik, amely leginkább az európai agrár-üzleti érdekeket képviseli. Nincs azonban tekintettel az európai, vagy déli kisgazdálkodók megélhetésére,” panaszolja.
