Hirdetés
A jelenlegi válság a tagállamoknak „történelmi lehetőséget” biztosít a „klímabiztos” gazdaságok létrehozására. Mark Fulton, a Deutsche Bank éghajlatváltozás-beruházási kutatója, a „Az Éghajlatváltozást Megelőző Beruházások 2009 - Szükség és Lehetőség a Gyorsuló Időben” című jelentésében olvasható: „a gazdasági gyengülés ellenszerére, az infrastruktúra fejlesztésére, jó lehetőség kínálkozik”.
A jelentés azzal érvel, hogy az éghajlatváltozás külön gazdasági szektorként kezelve, „beépített előnyöket” biztosít a beruházóknak. Ehhez azonban működő, a kibocsátási árakat nagyjából előrejelző szén-dioxid piac létrehozása szükséges tagállami szinten.
Fulton szerint, az „éghajlatváltozásról szóló vita már nem a költségek és kockázatok kérdéséről szól, hanem a kínálkozó lehetőség megfelelő kihasználásáról”.
Kevin Parker, a Deutsche Bank aktívakezelő részlegének globális vezetője úgy véli, hogy a pénzügyi szektor jelenlegi helyzetét kihívásnak, egy nehéz feladatnak kell tekinteni, ami megoldásra vár. Nem szabad a tehetetlenséget erre hivatkozva megmagyarázni.
A jelentés megjelenésével egy időben néhány EU tagállam, mint például Olaszország, Lengyelország és számos közép- és kelet-európai ország ellenvéleményének adott hangot. Ők az EU szén-dioxid kibocsátását csökkentő, 3x20-as (2020-ig 20 százalékkal csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást az Unióban) vállalásainak teljesítésével kapcsolatban felmerülő költségvetési hatásoktól tartanak.
Stavros Dimas, környezetvédelmi biztos az október közepén, Brüsszelben tartott EU csúcsot követően a következőképpen kommentálta a fejleményeket: „valószínűleg a mi hibánk, hogy néhány tagállamnak nem magyarázták el megfelelően az ghajlat és energia csomag valódi költségeit”. Ezek szerint a tagállamok eltérő állásponton vannak az EU „zöld törekvéseinek” megvalósításával kapcsolatban.
Dimas megdöbbent Olaszország hozzáállásán, azonban ő is úgy gondolja, hogy néhány ország költségszámítása nem tükrözi a valóságot. Véleménye szerint, a válságot a tagállamoknak a fejlesztésre, a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére kellene felhasználnia.
A kérdés nagy valószínűséggel központi helyet foglal majd el a december 11-12-i EU csúcson, mivel az év végén lejár a csomag elfogadásának határideje. Addig is az uniós politikai aktorok zárt ajtók mögött, háromoldalú (Bizottság, Parlament és a tagállamok a Tanácsba delegált küldöttei) tárgyalásokon próbálják meg kipréselni az elfogadáshoz szükséges kompromisszumos feltételeket.
