Hirdetés
A még talpon maradt euró-országok masszív garanciaalapot állítottak fel. A bilaterális alapon nyújtott segítség 440 milliárd euróra rúg, amit az Európai Bizottság 60 milliárd euróval kerekített föl. A 16 tagú euró-blokk erőfeszítéseihez a Nemzetközi Valutaalap (IMF) regionális stabilitási alapja további 250 milliárddal járulna hozzá.
Az így 750 milliárd eurós giga-csomag célja, hogy elriassza a tőzsdei spekulánsokat, és talpra állítsa az integráció egyik jelképének számító közös valutát. A piac azután vált ellenségessé az eurózóna gyenge láncszemeivel -elsősorban Portugáliával és Spanyolországgal- szemben, hogy Görögország nem volt képes tovább finanszírozni felhalmozott adósságát, és a nemzetközi szervezetekhez fordult támogatásért.
A Spiegel német hetilap szerint az eurózóna pénzügyminiszterei vasárnap éjfél körül már megegyeztek ugyan az összegekben, de arról még folyt a vita, hogy azt hitel-, vagy garancia-alap formájában ajánlják-e fel. Bár a Berlin-Párizs tengely a hitel formájában nyújtandó segítség mellett kardoskodott, a kis tagállamok egyértelműen ellenezték azt.
A franciák és a németek mellett a hollandoknak sem tetszett, hogy a garancia segítségével a Bizottság központi szerepet kap a források elosztásában. Az állami támogatás tilalmára vonatkozó uniós rendelkezéseket ugyanis ebben a megoldásban úgy lehet kikerülni, hogy a Bizottság veszi fel a hitelt, de egy tagállam kezessége mellett, és így juttatja el azt a válságba került országba.
A megoldás végül mégis a hitelgaranciákat tartalmazta, de annak jogalapját a Lisszaboni Szerződés 122. cikkében határozták meg, amely szerint „ha egy tagállam természeti csapások vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállamnak bizonyos feltételek mellett uniós pénzügyi támogatást nyújthat.”
A piacok a múlt héten erősen büntették az eladósodás útján haladó euró-országokat, ami azt a veszélyt vetítette előre, hogy Spanyolország, Portugália, de akár Írország is a görögök sorsára juthat. Egy ilyen csődhullám a közös valuta iránti bizalom teljes megszűnésével lett volna egyenlő, melyet csak tovább erősített, hogy a nemzetközi elismertségnek örvendő Joseph Stiglitz, akinek szavait a piacok többnyire mágikus erővel bíró jóslatokként értelmezik, a múlt héten az euró megszűnését vetítette előre.
A hatalmas segély-csomag azonnali hatást ért el a piacokon. A hajnali ázsiai tőzsdenyitáson a közös valuta 2 százalékot hozott a dollárral szemben és az amerikai tőzsdén is erősödés volt tapasztalható a kereskedés elején.
A javuláshoz hozzájárult az is, hogy az IMF szintén vasárnap hagyta jóvá a múlt héten összegyűjtött 100 milliárd eurós görög segélycsomag rá eső, 30 milliárdos részét (EurActiv.hu 2010.05.03.). A Valutaalap azt közölte, ebből 5,5 milliárdot azonnal folyósítanak.
Görögországban ugyan heves tüntetések kísérik a kormány válságkezelési intézkedéseit, Jeórjiosz Papandreou, ígéretéhez híven, megkezdte a szigorú költség-csökkentő lépéseket.
Fájdalmas német hétvége
A múlt hét és a mostani hétvégén felállított pénzügyi alapok oroszlánrészét, mint Európa legnagyobb gazdasága, Németország vállalta magára. A görög mentőövből 22 milliárd eurót, a mostani giga-csomagból pedig több mint 120 milliárdot adna Berlin.
A választók már a múlt heti ígéreteket sem tolerálták. Az országban a sajtó azoktól a véleményektől volt hangos, miszerint a német lakosság nem kívánja finanszírozni a görögök fedezet nélkül felvett hiteleit. A Nordrhein-Westfalen tartományban vasárnap megtartott választásokon a kormányzó CDU-CSU koalíció ennek köszönhetően alulmaradt, és így Angela Merkel és pártja elvesztette a német felsőházban eddig meglévő hajszálnyi többségét.
Közben a német pénzügyminisztert, Wolfgang Schäublét rosszulléte miatt egy brüsszeli kórházba kellett szállítani. Schäuble a hírek szerint egy általa szedett gyógyszerre reagált rosszul. A pénzügyminiszterek egyeztetését lassította, hogy így meg kellett várják, amíg a Schäublét helyettesítő belügyminiszter Thomas de Maizière brüsszelbe érkezik.
Minden erőfeszítés kevés?
Nem mindenki ért azonban egyet azzal, hogy az eurózóna gigantikus erőfeszítését tanúsító áldozatok megmenthetik a 16 országot tömörítő euróövezet közös valutáját.
A svéd pénzügyminiszter Anders Borg Brüsszelbe érkezve a sajtónak elmondta, nem lehet a végtelenségig folytatni a mentőcsomagok gyakorlatát, mert az egy idő után az euró-blokk gyenge országait szétszakítja.
A közös valutát nem használó Nagy-Britannia például bejelentette, nem támogatja a csomagot. Alistair Darling pénzügyminiszter a német kancellárral és a francia államfővel szemben hangsúlyozta, a piacokat kell stabilizálni, nem az eurót.
Angela Merkel az éjszaka folyamán az Egyesült Államok elnökével, Barack Obamával is egyeztetett telefonon, hogy transzatlanti támogatást nyerjen a csomagnak. Ugyanígy a G20-ak pénzügyminiszterei is telefonon egyeztetettek a válság kapcsán szükséges intézkedésekről.
Az elemzők szerint ha a szintén magas államadóssággal küszködő Portugália, Írország és Spanyolország is pénzügyi mentőcsomagra szorulna, akkor a végső összeg elérné az 500 milliárd eurót.
„Mindez jó hír, de valószínűtlen, hogy megnyugtatja majd a piacokat: egyszerűen túl lassú égésű ez a dolog.” - mondta Erik Nielsen, a Goldman Sachs elemzője. A szakértő hozzátette, véleménye szerint az Európai Központi Banknak hamarosan vészintézkedéseket kell tennie.
Oszkó egyetért Bokrossal
Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere blogjában még a tanácskozás előtt kifejtette, az eurózónában mindenképpen változásra van szükség, mert a jelenlegi mechanizmusban maga az emberi tényező okoz túl nagy bizonytalanságot.
A pénzügyminiszter Bokros Lajos azon gondolatát visszhangozta, melyet a volt pénzügyminiszter az EP-választás előtt az EurActivnak adott interjújában is kifejtett, a monetáris politika mellett a fiskális döntéseket is közös irányítás alá kellene venni, hiszen azok jelenleg „a tagállamok rövidlátó politikusai kezében vannak”, és ez jelentős rendszerkockázatot jelent.
(EurActiv/Reuters)
Vélemények:
Oszkó Péter pénzügyminiszter blogjában elmondta, kevés csak a monetáris kontroll, a fiskális döntések is alkalmasabb kézben lennének az Uniónál.
„Bár az Európai Unió összességében és átlagában képes volt olyan kontrollt gyakorolni költségvetési hiánya felett, ami nemzetközi összehasonlításban megállja a helyét, rendszerkockázat abból a sajátosságból származik, hogy az egyes országok költségvetési fegyelmezettsége között meglehetősen nagy a szórás, s ez nehezen tűnik kezelhetőnek egy olyan pénzügyi irányítási rendszerben, ahol a monetáris politika az euro zónán belül központosított, a fiskális döntések azonban a tagállamok olykor rövidlátó politikusai kezében vannak.” - írja Oszkó.
Majd hozzáteszi: „Mint még hivatalban lévő uniós pénzügyminiszter, ennél közvetlenebb véleménnyilvánításra nem szeretnék vetemedni, metaforikusan csak úgy tudom jellemezni a helyzetet és a folyamatban lévő miniszteri egyeztetés hangulatát, hogy az uniós szervezet szövedékét és eresztékeit igen csak próbára tehetik a fenyegető pénzügyi viharok.” 
