Hirdetés
A Financial Times brüsszeli, korábban pedig londoni és római szerkesztőségének vezetője, Tony Barber emlékeztetetett, hogy néhány hónapja az EU vezetői még azon aggódtak, hogy 2009 egy elvesztegetett év lesz. Miután azonban a múlt hónapban Barrosot újraválasztották, at ír népszavazás pedig Brüsszel szája íze szerint zajlott, „egy évtizedes vita végére sikerült pontot tenni az Európai Unió intézményi formáját illetően” – idézi blogjában Barber, David Milibandot, az Egyesült Királyság külügyminiszterét.
„Tehát minden rózsás az Európai kertben? Nem igazán.” – véli Barber. A szerző a pénzügyi válságot tekinti az Európai Unió legégetőbb problémájának, amely véleménye szerint sokkal könnyebben megbonthatja az európai egységet, mint bármely intézményi kérdés.
„Mikor időről időre a jövőbe tekintek, az európai államok rettenetes államháztartási problémái zavarnak meg, illetve az, hogy ez milyen negatív következményeket eredményezhet az eurózóna egységében” – fogalmaz Tony Barber.
A blogbejegyzésben Barber a Barclays Capital közgazdászai által nemrégiben bemutatott új jelentésre hivatkozik, amely ugyan összesen „csak” 65 százalékosra becsüli a GDP-hez viszonyított várható adósságállományt, 2016-ra, ugyanakkor jelentős eltéréseket mutat az egyes országok között.
„A német államadósság 40, a holland 37, a finn pedig 12 százalék a nemzeti GDP-hez viszonyítva. Ezzel szemben Görögországban várhatóan 150, Írországban 126, Portugáliában pedig 89 százalékos lesz az adósságállomány. Ha a labdarúgásból kívánunk példát meríteni, ez olyan, mintha a Barcelona és a Chelsea egy ligában játszana az Atromitosz Athénnal és a Tralee Dynamosszal” – fogalmaz Tony Barber.
A blog szerint azonban a fenti szcenárió nem a Barclays Capital által vélt „alapeset”, ugyanis a közgazdászok az euróövezet 2016-os adósságállományát valójában 90 százalékra becsülik. Az államok közötti rendkívül jelentős különbség így is konstans, Németországot és Görögországot például véve 64 és 171 százalék.
„A fenti aggasztó becsléseket figyelembe véve teljesen érthetőnek tűnik, hogy a német vezetők miért nem látják szívesen a közös eurózóna-kötvények kibocsátásának javaslatát” – olvasható a blogban.
Barber úgy véli, a pénzügyi válság egy próbatétel az euróövezet államai számára, ahol kiderül, képesek lesznek-e uniós keretek között közös fiskális politikát létrehozni. „A kamatlábak növekedésnek indulása sokkal nagyobb kihívás elé fogja állítani az Európai Uniót, mint José Manuel Barroso újbóli megválasztása, avagy a Lisszaboni-szerződés ratifikálása” – zárja gondolatait a szerző.
