Hirdetés
„„Nincs olajunk, de vannak ötleteink”. Ezzel a szlogennel indult el Franciaországban az a politikai folyamat, mellyel megkezdődött Franciaország energiatakarékossági programja, és amelynek keretében megnyílt az atomenergia rejtette lehetőségek kiaknázáshoz vezető út.” – írja Steingart.
Az elemző szerint a francia lakosság részéről az ország energiapolitikája számára elsősorban annak három alapelve alapozta meg a bizalmat.
„A francia nukleáris energia-felhasználás három alapelve a következő: sécurité (biztonság, kifelé), surété (üzembiztonság) és transparence (átláthatóság).” - idézi az elemző Somogyi Norbert TéT attasé (a tudomány, a műszaki és innovációs kérdések szakértője a magyar nagykövetségeken) a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal honlapján megjelent nyilatkozatát.
A World Nuclear Association honlapja szerint Franciaországban ma 19 atomerőmű és 59 reaktor található, mely az ország villamos energia termelésének 75 százalékát teszi ki, és emellett a villamos energia export évi 3 millió euró nyereséget hoz. Ez a legnagyobb nettó exportőrré teszi e tekintetben a világon.
Szintén Somogyi szavaira alapozva, Steingart úgy véli, hogy a francia nukleáris politika erősödését az is indokolhatja, hogy a franciaországi reaktoroknak a következő évtizedekben, pontosabban 2025-ig bezárólag lejár az élettartama.
A francia Areva és a német Siemens kifejlesztette a harmadik generációs 1600 megawatt teljesítményű európai nyomott vizes reaktort (EPR), amely fokozatosan venné át a működő reaktorok és atomerőművek munkáját. A tervek szerint gazdaságosabb lesz, és élettartama is hosszabb, mint a korábbi technológiáké. 2007-ben Flamanville-ben megindult az első EPR beruházás, de „várhatóan a közeljövőben megkezdődik a második ilyen reaktor építése is a normandiai Penlyben.” – írja Steingart.
„Saját reaktorparkjának megújítása mellett Franciaország elsődleges célja, hogy bizalomépítő lépésekkel elfogadtassa a nukleáris energiát európai és globális szinten és az így megnövekedő területen piacot szerezzen új reaktortípusának.” – hangsúlyozza az elemző.
A nukleáris energia az energiabiztonsági és a környezetvédelmi szempontok egyre nagyobb jelentőségének köszönheti növekvő népszerűségét, melyet Franciaország kihasznál, véli Steingart.
”Sarkozy elnök hatalmas energiával vetette bele magát atomenergetikai stratégiai együttműködések kialakításába Európában, Afrikában a Közel- és Távol-Keleten, melyet diplomáciai geopolitikai, katonai és legfőképpen gazdasági érdekei motiváltak.” – írja a szerző.
Az elemzésből kiderül, Franciaország a következő években Kínában, Indiában és Kazahsztánban is erőművek építésébe kezd majd, de az államfő a közép-európai, az importenergiától jelentősen függő államokban is lobbizik a francia technológia és reaktorok eladása érdekében. Románia és Szlovákia szintén francia kapcsolatait kívánja kihasználni nukleáris energiaparkjának fejlesztése érdekében.
A francia államfő a Világbanktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, vár pénzügyi segítséget az atomenergia békés felhasználását célzó beruházások finanszírozásához, és kiemelkedő nemzetközi kutatók és szakemberek összefogásával kíván olyan nemzetközi kutatóintézetet létrehozni, mely „lehetővé tenné a globális szintű összefogást ezen a területen.” – idézi Steingart a „Nucnet” cikkeit.
Sarkozy „felszólította Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget is, „egy egységes osztályozási rendszer kidolgozására, amely biztonsági szempontból rangsorolná a piacra szánt reaktorokat.” Ebben a felvetésében egyértelműen közrejátszanak a francia piaci érdekek, mert a magas biztonsági előírásoknak megfelelő francia reaktorok jelenleg az olcsóbb orosz és dél-koreai típusokkal versenyeznek a piacon, írja a "Nucnet" hírrovata.
Sarkozy elnök ügyködése kapcsán azonban felmerülnek non-proliferációs aggodalmak is. Steingart Michelle Smith és Charles D. Ferguson cikkével ért egyet, amely szerint hiába igyekszik Franciaország biztonságosnak feltüntetni az atomenergiát, „gazdasági és geopolitikai érdekeinek megvalósítása érdekében nem csak a politikailag stabil, fejlett országokban népszerűsíti energiapolitikáját. [Sarkozy] hivatalba lépése óta több milliárd dollár értékben írt alá szerződést Algériával, Líbiával, Marokkóval, Katarral és az Egyesült Arab Emirátusokkal.”
Steingart szerint Franciaország egyszerűen felismerte, hogy az országokat egyre inkább sújtó energiafüggőségből eredő problémák, valamint a globális klímaváltozás fenyegetéseit egyszerre kezelhetik a nukleáris energia termelésével. A szerző ugyanakkor hangsúlyozza, „nukleáris reneszánszról” még csak évek múlva beszélhetünk majd.
Steingart hangsúlyozza, a francia elképzelés szükségessé teszi, hogy létrejöjjön a „(…) Sarkozy elnök által is sürgetett egységes szabályozási rendszer és a szorosabb nemzetközi összefogás e területen. A fenti tendenciákból jól látszik, hogy a Föld egyre növekvő energiaigényei és a nemzetközi politikai napirenden egyre fontosabb pozíciót elfoglaló környezetvédelem kérdése miatt a nukleáris energia jelentősége nőni látszik - ebben pedig vélhetően vezető szerepet fog vállalni a francia külpolitika.” – összegzi Steingart.
