Hirdetés
Az EP-választásokkal leggyakrabban felmerülő kritika, hogy a kampány nem azokra a kérdésekre koncentrál, amelyekben Brüsszel kompetens, hanem tisztán tagállami hatáskörben szabályozható problémákra. Az SZDSZ kampánya is erősen belpolitikai jellegű, ráadásul a „200.001” kampány sokak szerint kudarcot vallott. Mi ennek az oka?
A kampányunknak természetesen van belpolitikai üzenete, de ezt egy európai kontextusba ágyazzuk. A szélsőségek térnyerése és az a tapasztalat, hogy itthon eluralkodnak az indulatok, belpolitikai probléma, de a válaszunk európai válasz. Azt mondjuk, úgy hisszük, Európa azért lett sikeres, és azért tudott úrrá lenni a mostani magyar gondokhoz nagyon hasonló problémáin, mert rendelkezik értékrenddel. Ez az értékrend a humanizmuson, a tolerancián, az egymás iránti megértésen és a kompromisszumok keresésének erényein alapszik. Mi ezt ajánljuk a választóinknak.
Igaz, hogy a plakátokon elsősorban a probléma hazai vetülete jelenik meg, és a média is elsősorban erre reflektál. Ugyanakkor ahol csak lehet, a programunkról beszélünk: a munkavállalás, a szolgáltatásnyújtás szabadságának bővítéséről.
A meghirdetett 14 pontunk számon kérhető, konkrét vállalásokat tartalmaz. A probléma másik oldalát az mutatja, hogy hiába ismertettük a programot két hete a sajtóban, nagyon nehezen tudunk átjutni vele a megjelenésig, holott semmilyen összefüggésben nincs a belpolitikával.
Ami a marketinget illeti, erről elsősorban a kampányfőnök dönt. Az ő véleménye szerint ezek, a programunkban is ismertetett kérdések a választópolgároknak csak viszonylag szűk körét érintik, és az emberek jobban reflektálnak a nagy társadalmi problémákra.
Eddig a külügyi és a költségvetési Bizottság tagja volt a Parlamentben. Ha a következő ciklusra is mandátumot szerez, folytatja itt a munkát, vagy másik bizottság munkájába szeretne részt venni?
Az említett két bizottságban kívánom folytatni a tevékenységemet. Mind a kettőbe elég sok munkát, időt, energiát fektettem, ráadásul jó kapcsolatrendszert alakítottam ki. Egy második ciklusnak az a nagy előnye, hogy van mire támaszkodni. Egy új bizottságban új fiú lennék az „osztályban”.
Persze bekerülni nem lesz könnyű, különösen a külügyi bizottság esetén. 2004-ben huszonhárman jelentkeztünk a liberális frakciónak fenntartott kilenc helyre ebben a szakbizottságban. Ennek ellenére az ötéves tapasztalatommal és teljesítményemmel lesz esélyem a bejutni. A költségvetési bizottságnál nem volt ekkora túljelentkezés, bár bizonyos értelemben ott nagyobb hatalom van a kezünkben, hiszen az együttdöntési eljárás keretébe tartozó kérdésről van szó. A hétéves költségvetéstől kezdve a közvetlen támogatásokig, minden terület pénzügyi vetületéről tárgyalunk itt.
Hogy tudja képviselni az SZDSZ azon programpontjait, melyek nem esnek e két szakbizottság hatáskörébe?
Az elmúlt öt évben is az volt a feladatom, hogy „Mädchen für alles” (mindenes kislány) legyek, hiszen csak két képviselővel voltunk jelen Brüsszelben. Mindenben otthonosan kellett mozognom, ami Magyarország számára fontos volt. Ezt a feladatot elsősorban a frakción keresztül, más képviselők segítségével lehet jól elvégezni, hiszen minden bizottságban nem lehetek jelen személyesen. Ezen kívül módosító indítványokkal és lobbi-csoportok szervezésével olyan ügyekben is részt tudtam venni, aminek nem volt közvetlen költségvetési vonzata. Kicsit irigylem azokat a nagy frakciókat, akik annyi képviselővel rendelkeznek, hogy fel tudják osztani egymás közt a feladatokat. Nálunk két súlypont volt, ami mellett sok más kérdés is felmerült. A bortörvénytől kezdve a kémiai anyagok regisztrációjáig, mindennel foglalkozni kellett.
Mire a legbüszkébb?
A költségvetésben tudtam a legtöbbet a saját kezdeményezéseimen keresztül elérni. A Natura program 10 százalékos emelése az én költségvetési javaslatom volt. Az Erasmus program emelését szintén az én beadványom alapján fogadták el, ha a végső összeg nem is lett akkora, ahogyan eredetileg javasoltam. Ezekről tudom, hogy ha én nem adom be, akkor nem történik meg, ezért ezekre vagyok a legbüszkébb.
A közvélemény-kutatók idén 40 és 55 százalék közé teszik az itthon várható részvételi arányt. Arról, hogy ez mennyire reális, megoszlanak a vélemények.
Magyarország számára egyáltalán nem lenne alacsony, ha a részvétel 40 százalék körül mozogna, hiszen 2004-ben is a társadalom 38 százaléka vett részt az EP-választáson. Ha európai szinten is 40 százalék lenne a voksukat leadó szavazók aránya, az természetesen rendkívül alacsony érdeklődést jelentene.
Az Európai Unió legnagyobb problémája, hogy elitprojektként indult, és erről a pontról nem tudott elszakadni. Európa igazán akkor lesz majd sikeres, ha ezt a lépést megteszi és az elit által irányított politikai entitás helyett valóban társadalmi projektté válik.
Legtöbbször azt hangoztatják, hogy „közelebb kell vinni Európát a polgárokhoz”, de valójában azt kell látni, hogy az ennek érdekében szervezett konferenciákon csak az egyébként is érdeklődő, visszatérő vendégek vesznek rész, ez azonban nem segíti az EU ügyét.
Mit üzen a választóknak? Miért érdemes elmenni szavazni?
Magyarországnak alapvető érdeke, hogy az Európai Parlament három meghatározó politikai csoportjában, és azon belül is a liberális csoportban Magyarország hangja hallatsszon. A magyar választók számára ez azért fontos, mert ez a frakció gyakran a mérleg nyelveként fontos ügyekről dönt. Ha az európai liberálisok közé nem delegálunk képviselőt, aki Magyarország hangját felerősítené, akkor előfordulhat, hogy sérülnek az érdekeink.
A liberális frakció saját elnökét, Graham Watsont jelölte az Európai Parlament elnöki posztjára. Watson kitűnő jelölt, aki 2,5 éven keresztül vezette az Európai Szabaddemokraták Szövetségének (ALDE) frakcióját és világossá tette, hogy a liberálisok a bővítés első számú támogatói, illetve mindig kiállt az egyéni szabadság és kisebbségi jogok mellett. Ezt a liberálisokon kívül egyetlen frakció sem tesz meg ilyen egyértelműen.
A többi frakciónak nincs, vagy éppen több jelöltje van az EP elnöki posztjára, ez mutatja a liberális frakció erejét Európában.
Idén nem csak az EP-választások hívják fel a figyelmet az európai kérdésekre, hanem Magyarország EU-tagságának ötéves évfordulója is. Ön milyen mérleget vonna?
Magyarország számára fontos előrelépés volt az európai uniós tagság. Ez alatt mind politikai, mind gazdasági és társadalmi hasznot kell érteni.
A politikai haszna, Magyarország emancipációja Európában. Egyenrangú résztvevője lehet annak a döntéshozatali folyamatnak, amely Európa jövőjét határozza meg. Az európai szavazati rendszer ráadásul pozitívan diszkriminálja a kisebb és közepes országokat a Tanácsban és az Európai Parlamentben is.
Bár tombol a globális gazdasági és pénzügyi válság, látni kell, hogy Magyarország nem jutott volna ilyen gyorsan segélyhez, ha nem lenne az Európai Unió tagja. 2007 és 2013 között 22,5 milliárd euró fejlesztési támogatásra számíthatunk. Hogy ebből mennyit tudunk felhasználni, ez már rajtunk múlik.
A magyar mezőgazdaság szintén nagyon magas támogatást kapott az Uniótól, ami komoly előnyt jelent számunkra.
A sikerek között említeném a schengeni határnyitást, azt, hogy a munkavállalás május 1-je óta Ausztria és Németország kivételével szabad, illetve, hogy a szolgáltatások szabadsága elől is fokozatosan tűnnek el a korlátok
A kérdés az, hogy Magyarország mennyire tudott élni az EU nyújtotta lehetőségekkel. Ebben már nem kifejezetten vagyunk sikeresek. A GDP 8,9 százalékkal tudott csak növekedni ebben az időszakban, ami nagyon alacsony az új tagállamokhoz viszonyítva. Szlovákia 25 százalékkal, Lengyelország 23 százalékkal, Csehország 16 százalékkal tudta növelni 5 év alatt a gazdasági teljesítményét.
Következő kérdés, hogy hogyan látnak minket Európában. Magyarország általános megítélése továbbra is jó, az átlagemberek szemében az ország nem változott. A politikai döntéshozók, a gazdasági élet szereplői és a média szemében azonban egyértelműen romlott. Ez részben összefügg az ország hanyatló gazdasági teljesítményével, a politikai helyzettel, de hozzájárult a szélsőségek erősödése és a rasszizmus térnyerése is.
Mit ad Magyarország az Európai Uniónak? Az európai intézményekben dolgozó több mint 1000 rátermett magyaron kívül mást nem tudok említeni. A csatlakozáskor Brüsszel azt várta, hogy Magyarország komoly szaktudást tud adni és politikai érdeklődést tud az Európai Unióban kelteni a Balkán iránt. Ez nem sikerült, el kell ismernünk, hogy nem értünk ehhez. Ma úgy ítélik meg, hogy mind Szlovénia, mind Horvátország jobban értenek a Balkán problémáihoz. Ugyanez érvényes Ukrajnával kapcsolatban is: nem tudunk hozzáadott értékkel fellépni ennél a szomszédunknál sem.
Pozitív hozzájárulásként a kisebbségi kérdések iránti érzékenységet lehetne felsorolni, hiszen mi értük el, hogy a Lisszaboni Szerződésbe bekerüljön a kisebbségi záradék, és ugyanígy Magyarország volt az, aki elsőként két roma képviselőt is küldött az európai parlamentbe. Büszkék vagyunk rá, hogy egyiküket, Mohácsi Viktóriát az SZDSZ delegálta.
Az EurActiv választási hét tartalma:
- Fidesz-KDNP: Schmitt Pál: Ha uniós ügyekről beszélnénk, csökkenne a részvétel
- Jobbik: Morvai Krisztina: A 100 százalékig magyarok döntsenek!
- LMP-HP: Szabó Tímea: A tét, hogy bebetonozzuk-e a kétpártrendszert
- MDF: Bokros Lajos: Közös költségvetési politikára lenne szükség
- Munkáspárt: Thürmer Gyula: A mostani választás egy próba
- MSZP: Göncz Kinga: „Nem lógjuk el a munkát” az EP-ben
- MCF - Roma Összefogás: a párt listavezetője nem nyilatkozott lapunknak
- SZDSZ: Szent-Iványi István: Az EU legnagyobb problémája, hogy elitprojekt maradt
- ELTE Politikatudományi Intézet: Dr. Arató Krisztina: Nincs európai démosz
- Európai Parlamenti Szemle: Nász Adrienn: Az EP csak az „éles szeműek” számára látható
- Magyarországi Európa Társaság: Hegedűs István: Pártosodásra van szükség!
- EP Tájékoztatási Iroda: Szalai Zoltán: Ünneplőbe öltöztettük a Fehér Házat
