Hirdetés
A közvélemény szerint az EP-képviselők Brüsszelben „nyaralnak”. Hogyan néznek ki valójában egy EP-képviselő mindennapjai?
Azt gondolom, nagy probléma, ha az állampolgárok, akikért az EP-képviselők dolgoznak, nem tudják, hogy mit csinálnak képviselőik. Az olyan, távoli és sokak számára megfoghatatlan intézményekkel kapcsolatban, mint amilyen az Európai Parlament is, könnyen alakulnak ki mítoszok. Ilyen mítosz az is, hogy Európai Parlamenti képviselőnek lenni egyet jelent ötévnyi meglehetősen jól fizetett szabadsággal, folyamatos utazgatással és így tovább. Valójában azonban meglehetősen sűrűek és munkásak a képviselők hétköznapjai. Hétfőtől csütörtökig Brüsszelben, vagy havonta egy alkalommal négy napot Strasbourgban tartózkodnak. Brüsszelben zajlik a bizottsági munka, a plenáris ülésekre pedig Strasbourgban kerül sor. Csütörtök este, vagy péntek délelőtt aztán hazarepülnek a képviselők Budapestre, hogy az itthoni kötelezettségeiknek is eleget tudjanak tenni. Mivel a magyar régiók is felosztásra kerültek a képviselők között, így pénteken délután vagy szombaton leutaznak vidékre, ahol fogadóórákat tartanak, lakossági fórumokon vesznek részt. Ez az általános program, természetesen képviselőnként vannak eltérések.
Ha a magyar országgyűlés működésén keresztül kellene elmagyarázni az Európai Parlament működését, milyen hasonlóságokra és különbözőségekre hívná fel a figyelmet?
A nemzeti parlamentekhez hasonlóan az Európai Parlament feladata is a jogszabály-alkotás és ellenőrzés, egyre befolyásosabb szereplője a közösségi döntéshozatali folyamatoknak. Csakúgy, mint a tagállami parlamentek, az EP is rendelkezik ellenőrzési jogkörrel az Európai Unió „kormányának” tartott Európai Bizottság felett. További hasonlóság a két parlament között a plenáris ülések mellett, hogy a parlamenti munka jelentős része Brüsszelben is parlamenti bizottságokban zajlik. További párthuzamként említhető, hogy a képviselők az Európai Parlamentben is politikai hovatartozás szerint ülnek a frakciókban és nem nemzeti hovatartozás alapján szerveződnek ezek a politikai csoportok.
Az egyik fő különbség a tagállami gyakorlathoz képest, hogy az Európai Parlament az uniós döntéshozatalban „csupán” társjogalkotói szerepet tölt be, azaz önállóan nem hozhat döntést, csak a Tanáccsal közösen. Sőt a jogalkotás kezdeményezésének lehetősége sem nála, hanem a Bizottságnál van. Összességében azonban az elmúlt 30 évben, amióta közvetlenül választják az Európai Parlamentet, a jogkörei jelentősen kiszélesedtek és ezt a tendenciát fogja erősíteni életbelépése esetén a Lisszaboni Szerződés is.
„Ez nem az EU hibája, ez a tagállamok hatásköre” – hangzik el szinten minden alkalommal, amikor valamilyen EU-val kapcsolatos ügyet számon kérünk a politikusainkon. Mik azok a területek, ahol az Európai Parlamentnek társ-döntéshozói jogköre van? Mik azok a tevékenységek, amiről el lehet számoltatni egy EP-képviselőt.
A Maastrichti Szerződéssel (1993) létrehozott együttdöntési eljárás alá tartozó témák száma folyamatosan nő. Ezek azok a kérdések, amelyekben az Európai Parlament véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni a döntések meghozatalakor. Kezdetben mindössze alig több mint tíz terület tartozott az együttdöntési eljárás alá, a jelenleg érvényben lévő Nizzai Szerződés értelmében 43 ilyen kérdés van, a Lisszaboni Szerződés pedig közel százra emelné azon területek számát, ahol megkerülhetetlen az Európai Parlament véleménye a döntések elfogadásához. Jelenleg ilyen kérdés a diszkrimináció elleni küzdelem, a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, a külső határok védelme vagy éppen az európai politikai pártokra vonatkozó szabályok elfogadása.
Anyagi értelemben a képviselőket az Európai Parlament, politikai értelemben az otthoni pártjaik és választóik tudják elszámoltatni. A képviselők parlamenti munkájával kapcsolatos szóló statisztikai adatok (hasonlóan a magyar parlamenti gyakorlathoz) elérhetőek az Európai Parlament honlapján. Itt mindenki számára fellelhetőek azok az információk, hogy az adott ciklusban melyik képviselő hány alkalommal szólalt fel a plenáris ülésen, hány kérdést tett fel, mennyi jelentést nyújtott be stb. Tekintettel az EP választások közeledtére egyre több kutatás, összefoglaló statisztika jelenik meg ezzel kapcsolatban, hogy a lehető legközérthetőbb formában tegyék elérhetővé az emberek számára ezeket az információkat (pl. VoteWatch).
Mennyire látható az Európai Parlament a sajtóban?
Szinte már közhely, de úgy általában az Európai Unió nem áll a média érdeklődésének középpontjában. Nehéz „eladni”, nehéz érdekesen beszélni róla. Holott a döntések, amelyek hozzá és az Európai Parlamenthez kötődnek jórészt közvetlenül is hatással vannak mindennapi életünkre. Gondoljunk csak a roaming-díjak csökkentésére, a légiutasoknak nyújtandó kártalanítási és segítségnyújtási szabályokra, vagy éppen a szolgáltatási irányelvre, amely megkönnyíti a másik tagállamban történő szolgáltatásnyújtást. Ennek ellenére általában csak így az EP-választásokhoz közeledve kap nagy hangsúlyt az Európai Parlament, aztán öt évig ismét csak az „éles szeműek” számára lesz látható.
Idén volt öt éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ön szerint milyen mérleget vonhatunk?
Azt hiszem mondhatjuk, hogy a mérleg pozitív anyagi és szakpolitikai értelemben is. Az uniós csatlakozással tagjaivá váltunk a világ egyik vezető gazdasági hatalmának, a legnagyobb közös piacnak. Megnyíltak előttünk a közösségi források, valamint a válság következtében nehéz helyzetbe került gazdaságunk számára az Európai Unió 20 milliárd eurónyi pénzügyi segítséget nyújtott. Az anyagi előnyök mellett olyan, mára természetesnek mondható vívmányokat is az Uniónak köszönhetünk, mint a schengeni övezet országain belüli határellenőrzés nélküli utazás lehetősége, vagy éppen a tény, hogy az uniós döntéshozatalban teljes jogú tagként résztvevő Magyarország elérte, hogy a Lisszaboni Szerződésben szerepeljen a kisebbségek védelméről szóló kitétel. Az uniós tagság tette lehetővé, hogy versenybe szállhattunk a székhely nyújtásért és meg is kaptuk a lehetőséget egy olyan fontos intézmény esetében, mint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, amely hosszabb távon pozitív hatással lehet a magyar innováció-politikára is. Tény azonban, hogy számos uniós intézkedés előnye nem érezhető közvetlenül, ez azonban csak annyit jelent – visszakapcsolódva az előző kérdéshez – hogy még nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a médián keresztül is minél jobban megismerjék az emberek az Európai Uniót.
Gyakran hallani olyan véleményeket, miszerint elhibázott, túl gyors volt a bővítés, a tíz kelet-európai tagállam felvétele. Ön szerint hátráltattuk az integráció fejlődését?
A bővítési feltételek, az úgynevezett koppenhágai kritériumok között szerepel egy, az Európai Unióra vonatkozó feltétel, méghozzá az, hogy képes legyen a bővítésre. A kilencvenes évek eleje óta az Európai Unió arra törekedett, hogy képessé váljon a bővítésre, a tagjelöltek pedig azon alkalmasak legyen a csatlakozásra. Úgy gondolom, kölcsönösen előnyös „üzlet köttetett”, amely magában foglalja, hogyha a régi tagállamok előnytelennek ítélték volna meg a közép-kelet-európai országok csatlakozását, akkor nem tartanánk itt. Másrészt pedig ha arra gondolunk, hogy jelenleg melyek azok a kérdések, amelyek hátráltatják az integrációt, akkor rögtön az Alkotmányos Szerződés, vagy utódja, a Lisszaboni Szerződés juthat eszünkbe. Előbbi a franciák és a hollandok, utóbbi az írek ellenállásán bukott meg. Igaz, hogy a csehek is okoztak némi fejfájást, de az integráció fejlődése nem a közép-kelet-európai országokon, különösképp nem Magyarországon múlik. A régi tagállamok, köztük az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország alkupozíciója sokkal meghatározóbb ebből a szempontból.
Mi lenne most, ha nem lennénk tagok?
Inkább érdemes úgy feltenni a kérdést, hogy mi nem lenne, ha nem csatlakoztunk volna. Ezekről mintha könnyebben elfeledkeznénk. Így például nem lennének elérhetőek a különböző közösségi oktatási programok (az egyetemisták és főiskolások számára szóló Erasmus, a felnőttképzéssel foglalkozó Grundtvig, vagy a szakmai tapasztalatszerzést elősegítő Leonardo program), a Strukturális és Kohéziós Alapok forrásai sem állnának rendelkezésre (az előbbi a 2007-2013-as időszakban közel 8 ezer milliárd forintra rúg), valamint nem lenne szabad munkavállalás immáron 24 tagállamban (már csak Ausztria és Németország tart fenn korlátozásokat a magyar munkavállalókkal szemben). De ez csak néhány példa. Úgy gondolom, Magyarország számára nem lenne fenntartható opció az Európai Unióból való kimaradás, tekintve, hogy közvetlen szomszédaink közül négy már uniós tagállam, Horvátország is néhány éven belül azzá válhat és Szerbia is tagjelöltségre aspirál és akár még idén azzá is válhat.
Milyen részvételi arányra számít a hét végi választásokon?
A legfrissebb Eurobarometer felmérések szerint, ahogy közeledünk az EP-választások napjához, egyre többen tudják (az európaiak 49 százaléka), hogy választások lesznek. Ez az arány várhatóan pozitívan hat a részvételre is. 2004-ben a magyarok 38 százaléka vett részt a voksoláson (hasonló arányok születtek Portugáliában, Hollandiában és Svédországban is). A hazai előrejelzések most júniusra vonatkozóan elég tág intervallumban mozognak, nagyjából 35 és 50 százalék között. Az Európai Parlament várakozásai szerint is idén talán megfordulhat az 1979 óta folyamatosan csökkenő részvételi trend. A 2004-es uniós részvételi átlag 45,6 százalék volt. Vasárnap jó lenne ezt megcélozni itthon.
Az EurActiv választási hét tartalma:
- Fidesz-KDNP: Schmitt Pál: Ha uniós ügyekről beszélnénk, csökkenne a részvétel
- Jobbik: Morvai Krisztina: A 100 százalékig magyarok döntsenek!
- LMP-HP: Szabó Tímea: A tét, hogy bebetonozzuk-e a kétpártrendszert
- MDF: Bokros Lajos: Közös költségvetési politikára lenne szükség
- Munkáspárt: Thürmer Gyula: A mostani választás egy próba
- MSZP: Göncz Kinga: „Nem lógjuk el a munkát” az EP-ben
- MCF - Roma Összefogás: a párt listavezetője nem nyilatkozott lapunknak
- SZDSZ: Szent-Iványi István: Az EU legnagyobb problémája, hogy elitprojekt maradt
- ELTE Politikatudományi Intézet: Dr. Arató Krisztina: Nincs európai démosz
- Európai Parlamenti Szemle: Nász Adrienn: Az EP csak az „éles szeműek” számára látható
- Magyarországi Európa Társaság: Hegedűs István: Pártosodásra van szükség!
- EP Tájékoztatási Iroda: Szalai Zoltán: Ünneplőbe öltöztettük a Fehér Házat
