A kettős állampolgárságról Brüsszeli szemmel

A kettős állampolgárságról szóló törvény széles támogatást kapott Magyarországon, ám szinte alig késztette reakcióra Brüsszelt. Mégis, milyen hangokat hallott Ön ezzel kapcsolatban? Esetleg igyekezett-e ezt az ügyet az Európai Parlamentben kommunikálni?

A törvény elfogadása nem zavart sok vizet Brüsszelben. Nem váltott ki különösebb megdöbbenést vagy csodálkozást. A kérdést úgy kezelik itt, ahogy kezelni kell, mert az állampolgársági törvény módosítása minden ország saját szuverenitási körébe tartozik.
Az állampolgársági törvényt módosításával a magyar parlament egy olyan intézkedést tett, amelyet már 1990-ben meg kellett volna tennie. Az országgyűlés   tulajdonképpen egy régi adósságot törlesztett döntésével, és tiszta helyzetet teremtett, mert magyar állampolgár felmenőkhöz és magyar nyelvtudáshoz kötötte a kedvezményes állampolgárság megadását. Ráadásul továbbra is egyéni kérelemre indul az eljárás, semmilyen újabb mechanizmust nem vezet be, ezért alaptalan a vád, miszerint a jogszabály tömeges útlevélkiosztáshoz vezetne.
Érdemes megnézni a környező országok állampolgársági törvényeit is, és a leginkább kiabáló Szlovákia esetében azt látjuk, hogy hasonló paragrafus található abban is. Azok elfogadásakor senkinek nem jutott eszébe, hogy nagyobb perpatvart csapjon.

Nyilvánosan egyelőre nem említette ezt a kérdést senki az Európai Parlament soraiban,,informálisan annál inkább. Legfőképpen az értetlenség és távolságtartás jellemző a szlovák-magyar konfliktusok kapcsán.
Az értetlenség arra vonatkozik, hogy miért ezt kellett az új kormánynak első döntésként meghoznia. Itt Brüsszelben mindenki el van foglalva a gazdasági helyzettel; ez a fő téma. Magyarországot ráadásul az utóbbi hónapokban úgy emlegetik, mint mintaországot, amely nagyon nehéz helyzetben volt gazdaságilag és pénzügyileg egyaránt, de megtette a szükséges lépéseket a hiánycsökkentéshez. Megütközést keltett, hogy az új kormány ezzel a nagy felhatalmazással nem a gazdasági helyzet további javítása felé indul el első lépésként, hanem olyan intézkedést hoz, melyet Brüsszelben ódivatúnak tartanak, sőt, amely szembemegy az Európai Unió alapító gondolatával. Az EU arra jött létre, hogy békét hozzon az egymással háborúzó nemzeteknek, és meghaladja a történelmi sérelmeket. Nekem az Európai Néppártból többen is azt mondták, hogy, ha Orbán Viktor nacionalista lépéseket tesz, akkor komoly figyelmeztetésekre számíthat európai kollégáitól.
Az értetlenség másrészt arra vonatkozott, hogy miért éppen a szlovák választások előtt történt mindez. Minden ország pontosan tudja, hogy a választások előtti, különösen szenzitív időszakban forrponton vannak az indulatok, érzelmek.
Sokan kérdezték, hogy mi volt ennek a háttérben meghúzódó célja, hiszen ezzel éppen a Szlovákiában élő magyarokat hozta nagyon rossz helyzetbe

Kevésbé a törvény legitimitását vitatják, hiszen példátlan támogatást kapott a magyar parlamentben, inkább az időzítést tartották sokan rossznak. A Fidesz, gyors és nagy erejű választási győzelme után, gyorsan kellett megvalósítsa a kampányban tett vállalásait. Elképzelhető, hogy azért éppen ezzel a törvénnyel kezdték a munkát, mert az adócsökkentéshez vagy egymillió munkahely létrehozásához képest az állampolgársági törvény sokkal rövidebb idő alatt megvalósítható volt? 

A Fidesz, gyors és nagy erejű választási győzelme után, gyorsan kellett megvalósítsa a kampányban tett vállalásait. Elképzelhető, hogy azért éppen ezzel a törvénnyel kezdték a munkát, mert az adócsökkentéshez vagy egymillió munkahely létrehozásához képest az állampolgársági törvény sokkal rövidebb idő alatt megvalósítható volt? 

Nem. Ezzel egyszerűen egy nagyon fontos adósságát törlesztette most a parlament.
Az időzítés oka, hogy a parlamentnek most volt alkalma ezt megtenni. A kérdés inkább az, hogy miért nem lépték meg ezt az előző kormányok. Meg kellett volna tenniük, csak nem akarták. Most meglett a politikai akarat, és meglett hozzá a parlamentben az a létszám, amivel dönteni lehetett.
Az időzítéstől függetlenül Szlovákia mindig kitalált volna valamilyen kifogást. Az elmúlt két évben nagyon furcsán alakulnak a dolgok északi szomszédunknál. Ha összerakjuk, hogy mi mindenről volt szó, kezdve a nyelvtörvénytől, akkor látható, hogy önnön állampolgáraik felé sugallnak nagyon riasztó üzeneteket.

Sokféle cél elképzelhető, de leginkább erődemonstrációnak szánhatták A belpolitikai üzenet, hogy a kormány villámgyorsan teljesíti az ígéreteit. A  kérdés csak az, hogy milyen áron. Az, hogy az egyébként is nehéz szomszédsági viszonyba egyeztetés nélkül bevittek egy olyan elemet, amiről lehet tudni, hogy tovább nehezíti a viszonyt, beszűkíti a kormány jövőbeni mozgásterét. 

Az időzítésre visszatérve: Nem tartanak mégis attól, hogy a döntés magyar szempontból negatív irányba befolyásolja a szlovákiai választás eredményeit? 

Milyenek reakciók érkeztek a határon túli magyar EP-képviselők részéről?

Nem gondolom, hogy ez fogja meghatározni a szlovákiai választások eredményét. Nyilvánvaló volt, hogy a szlovák kormánypártok játszani akarnak a nemzeti kártyával, és, ha nem ez lett volna az ürügy, akkor találtak volna mást.
Azt gondolom, hogy az EU és alapelvei, és egész intézményrendszere, melyben Magyarország és Szlovákia együtt van jelen, idővel mégis csak érezteti hatását, hogy ne mindig a nemzeti- illetve a kisebbségi kártya legyen az, amit Szlovákiában időről-időre elő tudnak venni.

Az ő aggodalmaik is erről szóltak. Az ember, ha határon túli magyar közösségeket érintő kérdésről van szó, a szlovák-magyar viszonyban, vagy akár a román-magyar és a szerb-magyar viszonyban, mindig azt mérlegeli, hogy mi az, ami az ott élő emberek számára valóban segítséget jelent. A kormányzati kapcsolatoknak is ez az egyik fő szempontja.
A tény, hogy két magyar párt is indul a választáson, egyébként is gyengíti az 5 százalékos küszöb elérésének az esélyét és azt, hogy a magyarok kormányalkotó tényezővé váljanak.. Az új állampolgársági törvénnyel pedig mind ennek, mind annak az esélye is csökkent, hogy a nacionalista SMER leváltható legyen, illetve választási győzelme esetén ne a Szlovák Nemzeti Párttal kössön koalíciót.

Ön tehát úgy véli, hogy a két ország között fennálló konfliktus megoldásába be kell vonni Brüsszelt. Hogyan lehetséges ez, mikor a Bizottság a kérdést bilaterális módon megoldandó problémájának látja. Esetleg a Balázs Péter külügyminisztersége alatt felmerült, európai bírósági eljárás kezdeményezéséhez hasonló lépést tennének? 

Ön úgy gondolja, hogy az Európai Bizottságnak vagy esetleg az Ön által elnökölt Állampolgári Bizottságnak kellene valamilyen véleményt formálnia a konfliktussal kapcsolatban?

Az egy másik kérdés olt. Az Sólyom László Köztársasági Elnök Szlovákiába való belépésének megakadályozására vonatkozott, ahol Szlovákia megsértette az uniós közösségi jogot. Ha a közösségi jog sérelméről van szó, akkor be kell vonni az uniós intézményeket.
A magyar állampolgársági törvény esetében nem erről van szó. Másrészt viszont egy fontos kérdés, hogy az Unió, és más nemzetközi szervezetek meddig nézik, illetve tűrik majd, hogy egy uniós tagállam saját állampolgárainak egy csoportját, egy egész közösséget másodrangú állampolgárként kezel.
Ennek most már számtalan példáját láttuk. Nem csak a nyelvtörvényt, hanem a szlovák állampolgársági törvény módosítását is. Érdekes lesz látni, hogyan értelmezi a nemzetközi közösség az üzenetet, hogy Szlovákia különbséget tesz állampolgár és állampolgár között. 
Ezek azok a kérdések, amelyekre a nemzetközi intézményeknek idővel válaszolniuk kell.

Az EU nagyon óvatosan, általában inkább informálisan kezeli a tagállamok közti konfliktusokat. Meggyőződésem, hogy az informális csatornákon keresztül már a magyar kormány is kapott jelzéseket, mióta a parlament elfogadta ezt a törvényt.
Az állampolgári ügyekbe egyébként nem szól bele az Európai Unió. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben a törvény nem is ütközik uniós jogba. A jószomszédság alapelvébe ütközik inkább, nem is feltétlen az állampolgársági törvény, hanem annak kezelése.
Arról nem is beszélve, hogy rengeteg kérdés maradt nyitva: a törvény nem tisztázza, hogy a megszerzett állampolgárságnak milyen konzekvenciái vannak.  Kap-e az illető földvásárlási jogosítványt, jogosult-e az egészségügyi szolgáltatásokra, kap-e szavazati jogot, stb. Ez egy olyan törvény, ami egy sor kérdést nyitva hagy, de elképzelhető, hogy akkor lesznek ismét bajok, ha ezekre választ kíván adni az új kormány.

Ön szerint mit jelent a határon túli magyarok számára az állampolgárság? 

Ön szerint mit jelent a magyar állampolgárság a határon túli magyarok számára?

Az állampolgárság megszerzése egyéni kérelemre történik, könnyített eljárásban. Mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie, hogy neki adott esetben szükséges-e az állampolgárság, és mit jelent számára.
Én ezt egy szimbolikus kérdésnek tartom, egy szimbolikus adósságtörlesztésnek. Úgy gondolom, hogy a magyar országgyűlés ezzel törlesztette a maga részéről Magyarország nagyon rég fennálló tartozását a határon túli magyarok felé.
Azon túl, hogy ezt hogyan élik meg az egyes emberek egyéni életutak kérdése.

Európa elsősorban arról szól, hogy a politikai nemzet minden tagja rendelkezzen mindenféle alapvető joggal, akár a szabad nyelvhasználatnak, a kultúra megőrzésének, a kettős identitásnak a jogával. Aki a határon túli magyarok közül át akart települni Magyarországra, eddig is megtehette, könnyített eljárásban megkapta a magyar állampolgárságot.
Az áttelepülés nélküli állampolgárság más kérdés. Érzelmi jelentősége mellett, gyakorlati szempontból egészen mást jelent a különböző országokban.
Ukrajnában ma a nagyszámú orosz közösség miatt nem elfogadott a kettős állampolgárság, a kárpátaljai magyaroknak tehát nem segít. Ukrajnában ráadásul az igénylők uniós állampolgárokká válhatnának, amely ellenkezik az uniós szabályokkal. Ezzel kapcsolatban Románia is komoly figyelmeztetést kapott, mikor moldovaiaknak kezdtek nagyobb számban állampolgárságot adni.
Szerbia esetében nagyon keményen dolgoztunk rajta, hogy a polgároknak vízummentességgel biztosítsuk a szabad mozgást. A vízumliberalizáció decemberben megtörtént, ily módon a vajdasági magyarok is szabadon utazhatnak Magyarországra, illetve az EU területére.
Nyilvánvalóan azért is nem érkeznek ez utóbbi két országból tiltakozások, hiszen mindkét országnak vannak olyan közösségei, melyek a határon túl élnek, s maguk is éltek ezzel az eszközzel.
Románia jövőre csatlakozni fog a schengeni zónához, a határok virtuálissá válnak.
Románia és Szlovákia szempontjából tehát az egyének számára nincs különösebb jelentősége, aki akart, eddig is átjött dolgozni, vagy éppen a családját meglátogatni.
Ezért úgy vélem, hogy nem lehet egységesen kezelni ezeket az országokat.