Hirdetés
Mit tapasztalt az EP delegációja Bulgáriában? Mennyire volt segítőkész a bolgár fél?
A bolgár fél nem a szépet akarta mutatni, nem akarták eltitkolni a problémákat. Az EU Bizottsággal együtt választották ki a projekthelyszíneket, nyíltak és maximálisan segítőkészek voltak. Inkább azzal volt probléma, amit a projektek kapcsán tapasztaltunk.
Milyen vizsgálatokat hajtott végre az EP-delegáció, kikkel találkoztak?
Majdnem a teljes kabinettel találkoztunk. Többek közt a környezetvédelemért és a közigazgatás átalakításáért felelős miniszterrel is egyeztethettünk. Ha nem miniszteri, akkor miniszterhelyettesi vagy államtitkári szinten tudtunk tárgyalni az érintett tárcákkal. Minket elsősorban az Európai Uniós pénzek felhasználásával foglalkozó minisztériumi részlegek illetve ügynökségek érdekeltek.
Ezek a találkozók nagyon nyíltan zajlottak, de már itt is láthatóak voltak a problémák. A számvevőszék bíráinak például én magam tettem fel a kérdést, mennyire tud független lenni a szervezet. A válaszokból kiderült, hogy a bolgár számvevőszék függ a pénzügyminisztériumtól. Ez egyébként Magyarországon is gondot okoz. Nem jó, hogyha a pénzügyminiszter terjeszti be a számvevőszék költségvetését.
Milyen megállapítások születtek, mik a fő problémák?
A probléma az, hogy a várt igazságügyi reform még nem jutott el az EU által elvárt szintre. Igaz, a múlt héten, az EP költségvetési ellenőrző bizottságának ülésén azt hallottam az Európai Bizottság egyik képviselőjétől, hogy a Bulgária által benyújtott, az elmúlt időszakról szóló jelentésben reményt keltő megállapítások vannak.
A legnagyobb problémát a Bulgáriában sok helyen virágzó korrupció jelenti. A bolgár főügyésszel arról tárgyaltunk, hogyan lehetne ezt megállítani. Mi a megelőzést javasoltuk, amivel ő is egyetértett. Felhívtuk a figyelmét arra, hogy nem látjuk az elrettentő hatásokat. Ugyanilyen európai parlamenti delegációval több helyen is voltam Európában, és azt tapasztaltam, hogy ahol problémák vannak – Európa problémás részének tekintik például az olaszországi Szicíliát és Calabriát -, az államügyész többnyire be tudott számolni arról, hogy milyen elrettentő ítéletek születtek, hogy több tízmillió eurós vagyonokat koboztak el.
Bulgáriából ilyen híreket nem kaptunk. Azt hallottuk, hogy a minisztert is lecsukták két napra, aztán ötezer eurós óvadék ellenében ki is engedték. Ez egy nevetségesen alacsony összeg. Az ügyben döntés nem született, nem hallhattunk a kivizsgálásról vagy vagyonelkobzásról sem.
Hallottuk viszont, hogy új miniszterelnök-helyettes felel az uniós alapok felhasználásáért.
Igen, Plougtschieva asszonyt nevezték ki arra, hogy az uniós pénzekkel kapcsolatos ügyeket a kormányon belül ellenőrizze. Hozzáteszem, hogy vele kapcsolatban is kritikát kellett megfogalmaznunk, ugyanis kiderült, hogy ennek a hölgynek a miniszterelnök-helyettesi pozíciójában semmiféle operatív hatalma nincsen. Tehát nincs joga arra se, hogy a portást elküldje, nemhogy bárkit leváltson a bolgár fejlesztési ügynökségtől.
Ha nem elégedett valakinek a munkájával, akkor panaszt tehet a kabinetben, és akkor esetleg a felelős tárca minisztere intézkedik. Számomra tehát inkább látszatintézkedésnek tűnik, hiszen hiába van egy ilyen pozíció, ráadásul magas állami szinten, ha közelebbről megnézzük, ez a személy nem tud semmit tenni, még akkor sem, ha egyébként akar.
Ön úgy nyilatkozott, hogy Bulgária nem ítélendő el, mint ország. Azt mondta, hogy a problémákért a bolgár kormány a felelős. Mi lehet erre a megoldás? Lehet-e ezzel a kormánnyal változást elérni?
Nem kívánok beleszólni Bulgária belügyeibe. A bolgár embereknek kell eldönteniük, hogy ez a kormány meg tudja-e oldani ezt a feladatot vagy sem. Ez minden országra igaz. Ugyanúgy, ahogy nem minden szicíliai vagy calabriai ember bűnöző, sőt a többségük nem az, ugyanígy Bulgáriában is a becsületes emberek vannak többségben, akik nagyon kemény napi munkával keresik a kenyerüket. Számukra fel sem fogható, mekkora nagyságrendű pénzekről van szó, amelyek elköltésének körülményei nem tisztázottak.
Amelyekről uniós, vagy államigazgatási körökben „alacsony” támogatásként beszélünk, az egy mindennapi embernek, sőt még egy vállalkozónak is hatalmas összeg. A bolgár emberek a jelen körülmények között nem férnek hozzá ezekhez. Azzal, hogy adott pénzeknek a felhasználásában megjelenik a korrupció, 30-40 százalékkal csökken a hatékonyság is, hiszen nagyjából a projektösszeg ekkora hányada vándorol egyéni zsebekbe. Ha ezt az összeget is a projektre fordítanák, akkor ennyivel hatékonyabban tudnának a bolgár emberek érdekében fellépni.
A Bulgáriában tapasztalt körülmények miatt az EU júliusban 500 millió eurót vont meg az országtól. Mi lesz azokkal a projektekkel, amelyek nyertek volna támogatást, de a Bizottság döntésével elesnek a pénztől?
A Bizottság felfüggesztette a kifizetéseket, nem vonta vissza. Szófia mellett megnéztünk egy autópálya-építési projektet, amelynek finanszírozása szintén felfüggesztésre került. Itt az útügynökség tagjaival volt probléma. Őket leváltották, perbe fogták, így ezután újraindulhatott a munka és a pénzek folyósítása is. Az egy más kérdés, hogy a projektnek jelenleg is vannak még kifogásolható vonásai.
Ezek tehát nem örökre elvett pénzek. Késedelmet persze szenved, mert amíg a felfüggesztés érvényben van, addig ezekből a forrásokból Bulgária nem kap egy fillért sem.
Van az Európai Unió kezében olyan eszköz, illetve szándékában áll-e olyan konkrét, szakmai segítséget nyújtani Bulgáriának, mint a harmadik országokban jellemző jogi, tanácsadói missziók?
Ezért nem a teljes európai intézményrendszer, hanem az Európai Bizottság a felelős. Mi a Bizottságot gyakran szoktuk kritizálni, ebben az esetben azonban azt kell, mondjam, hogy mindent megtesz azért, hogy ezek a projektek működjenek: rendszeres ellenőrzést végez, tanácsokat adnak a bolgár félnek, próbálják befolyásolni a kormány döntéseit. A párbeszéd sokkal intenzívebb, mint korábban, és gyakoribb, mélyebb is az ellenőrzés. A Bizottság tehát folyamatosan jelen van Bulgáriában és próbál segíteni.
De jelen van az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal is. A mai munkacsoportülésen az OLAF képviselője is ott volt, aki elmondta, hogy eddig 45 ügyet indítottak Bulgáriában. Ebből 15 már vizsgálati szakaszban, 30 pedig előértékelésen van. A tanácsadással, segítségnyújtással azonos ütemben tehát, az igazságszolgáltatás is sokkal intenzívebben kezdett el dolgozni ebben a tagállamban.
Mi lesz az EP-delegáció jelentésével? Figyelembe kell vennie a többi uniós intézménynek?
Az EP rendszeresen szervez ilyen delegációkat. Bár megkapják a végső jelentéseket, nem annyira az Európai Bizottság tájékoztatása a cél. Ezeknek a látogatásoknak a parlamenti munkában van jelentősége. Ezen kívül előfordul, hogy a Parlament költségvetési ellenőrző bizottsága olyan ügyekben tud segítséget adni más uniós intézményeknek, amit esetleg ők nem láttak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a végső döntés sok esetben az EP és a Tanács kezében van, a Bizottság csak eljár ezekben az ügyekben.
Mi a helyzet Romániával? Indul oda is EP-delegáció?
Nem, tudok róla. A folyosói beszélgetésekből csak annyi derült ki számomra, hogy Romániában sem rózsás a helyzet.
